H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szlankó István: A cibakházi ármentesítő és belvízszabályozó társulat tevékenysége

SZLANKÓ ISTVÁN A CIBAKHÁZI ARMENTESITO ES BELVIZSZABALYOZO TÁRSULAT TEVÉKENYSÉGE A Szolnok-Csongrádi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 1922. június 24-én alakuló közgyűlést megelőző értekezletet hívott össze a társulat cibakházi székházába. A tárgy: az 1912-ben egyesült három tiszazugi társulat szétválása. Sváb Gyula választmányi tag (cibakházi birtokos) indítványozta, hogy „...miután a társulat gátvonala Rákóczyfalvától Tiszaugig terjed a régi nem megfelelő czím helyett vétessék ez a czím: Cibakházi ármentesítő és belvízszabályozó társulat." Az értekezlet a javaslatot elfogadta, azonban a július 5-i alakuló közgyűlésen dr. Gorove László az értekezlet megállapításától eltérően a „Rákóczifalvi—Tiszaugi ármentesítő és belvízszabályozó társulat" címet indítványozta. (Gorove László rákóczifalvi birtokos volt.) Sváb Gyula ragaszkodott az eredeti címhez. Mivel nem jutottak egyezségre „a kérdést szavazás alá bocsátja" Steer Ferenc, az egyesült társulat elnöke. 38:62 arányban az eredeti indítványt szavazták meg. Ettől az időponttól beszélhetünk a Cibakházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatról. A szabályozási munkálatok azonban területünkön is megindultak már az 1840-es évek végén. Valószínűleg 1846—47-bó'l „valók voltak a földvári határban Martfűtől a révjáróig épült és Kürtön az ún. Böszörhídi és Borházi régi községi töltések is". (Az első adat nem állja meg a helyét, mert a martfűi töltést már jelzik az 1773 körül készült Sándorfy-féle térképen és az első katonai felmérés 1784-ben készült lapján is.) Az 1845. évi árvíz lökést adott az árvízvédelmi mozgalomnak. 1845. július 24-én megalakult Törökszentmiklóson a Hevesi Tiszaszabályozási Társulat, „melynek választmányában érdekeltségünk tagjai közül helyet foglalt Gorove Károly úr is." Az 1848—49-es szabadságharc leverése után új szervezeti keretek között folyt a szabályozási munka. 1851-től fokozatosan felbomlott a Hevesi Tisza-szabályozási Társulat és az egyes öblözetek kisebb, önálló társulatokat alakítottak, amelyek az újabb beosztás szerint a szolnoki székhelyű Tiszai IV. folyamszakasz építészeti osztályának ellenőrző vezetése alá tartoztak. A tiszazugi rész a Tisza folyó IV. szakaszának 5. kerületéhez tartozott. Területünkön csak átvágási munkálatok folytak 1863-ig. Ennek keretében 1853-ban ásták ki a 78. számú, ún. jenői átvágást, amely a cibakházi 18.019 m hosszú kanyarulatot fűzte le. 1856-ban készült el a tiszaug—alpári felső és alsó 80/L, ill. 80/II. számú, majd 1859-re a 83. számú mámai átvágás. Az 1863. évi nagy szárazság a kormányt ínségkölcsön kibocsátására kényszerítette, amiből meggyorsulhatott az árvízmentesítési munka. A varsányi, a martfű—cibaki és a nagyrév-ugi öblözetek érdekeltjeit ekkor sikerült rávenni az árvízmentesítő társulat megalakítására. Ekkor vették fel a „Szolnok-Csongrádi balparti Tiszaszabályozó társulat címet. Az aug. 18-iki közgyűlésen egyhangúlag Gorove Istvánt választották meg elnöknek, akinek elnöki működéséhez fűződött a társulat voltaképpeni megteremtése." A martfű—cibaki töltés terveit még 1858-ban elkészítette br. Messéna Ferenc, a varsányi és a nagyrév—kürti öblözetét pedig Fodor János, akik a IV. folyamosztály mérnökei voltak. A Helytartótanács a töltésépítéshez kért 140 ezer frt-nyi építési kölcsönt megadta, így 1863. okt. 10-én a földmunka megindulhatott. A tervezett gátak 1864. júniusára elkészültek, de a megadott keretet 15.040 frt-tal túllépték, így újabb kölcsönt kellett felvenni, részben magánosoktól. Ehhez járult még 24.000 frt, amit a kisajátított területekért kellett fizetni. (Az 1200 négyszögöles magyar holdnak 50-60 frt volt a forgalmi értéke.) A töltéseket az 1830. évi árvízszint fölé 4 lábnyira (1,26 m) 2 öles (3,80 m) koronaszélességgel építették. 1 A Szolnok-Csongrád Tiszabalparti, későbbi nevén Cibakházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat jegyzőkönyvei (Továbbiakban: Jkv.) Cibakháza. (Tiszazugi Földrajzi Múzeum - TFM - történeti dokumentációs anyaga) 1922. június 24. 2 Jkv. 1922. jól. 25. 3 Schuszter Ferenc igazgató főmérnök kéziratos tanulmánya a Szolnok-Csongrád-Tiszabalparti társulat 50 éves történetéről (1863-1913). 1914. május, 1. oldal 4 Schuszter 1914. 1. o. 5 Károlyi-Nemes: A rendszeres szabályozások kora (1846-1944). A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja, II. Bp. 1975. VIZDOK. 30. o. 6 Schuszter 1914. 3. o. 283