H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Der kulturgeschichtliche Überblick des Naturschutzgebietes Pussta von Kecsker

alakított ki. Ezek új értékrendek mentén szervezték át a települések közösségét. A közvetetten ható tényezők közül három dolgot kell kiemelni. A gazdálkodás átstrukturálódása megváltoztatta az étkezési szokásokat. (Ez a kultúrelem él a legszívósabban, legtovább minden közösségben.) A húsételek visszaszorultak, a gabonanemú'ek pedig előretörtek. A szarvasmarha- és juhhúst a sertés váltja fel. A köles helyét a kenyér, majd a rizs veszi át és a burgonya is szervesen beépül a fogyasztásba. Igen ritkán kerül az asztalra a juhhúsos (köles) kása, a birkapörkölt pedig ünnepi eledellé lép elő. Jelentéktelenné válnak a gyűjtögetéssel, rétéléssel szerzett ételek: madártojás, teknősbéka, súlyom stb. A halak szinte el is tűnnek az étlapról. Az egykor népélelmezési cikknek számító csík evése teljesen megszűnik. A társadalom mobilitása is megnő. Nemcsak helyreáll a 16-17. századi mozgás, hanem a nagycsaládi szerkezet is felbomlik. Az egykori külterületi részeken megindul az építkezés, a települések központja kitágul, így a fiataloknak megvan az a lehetősége, hogy külön költözzenek. Ezzel a települések arculata is megváltozik. Nagyobb, egészségesebb házakat kezdenek építeni, ami új lakáskultúrát eredményez. Megjelenik a gyárilag vagy asztalos által készített flóderozott bútor.

116 Ezzel a tárgykultúrával jól jellemezhető a paraszti polgárosulás. Megjelent a „tiszta szoba" és itt halmozták fel értékeiket az emberek. Az ágyon feltornyozva álltak a hímzett párnák, a polcokon díszedények sorakoztak az álló szekrényben ruhákat és szőtteseket halmoztak fel - ez is a reprezentációt szolgálta. Tájanként alakultak ki a népviseletek. A paraszti kultúrának ezt a kiteljesedését az I. világháború és az általa gerjesztett folyamatok rombolták le. Megkezdődött a kivetkőzés. Ezek a tendenciák egy teljesen új Alföld képet hoztak létre. A kultúrák összemosódtak és már kevésbé voltak tagoltak, mint korábban. „Nem lokális adottságokhoz, hanem nagy teret átfogó, generális viszonyokhoz kellett igazodniuk. (...) ez az igazodás nagy erőfeszítés is volt, az alföldi lakosság hatalmas kulturális élménye, amelyben közösen, egymással érintkezve alakították ki a legjobb, gyakran kívülről ajánlott módszereket, s építették össze saját kultúrájukkal. Ez már közös élménye lett a rég ittélteknek és a jövevény magyaroknak, s más etnikumuaknak. S ez az élmény teremtette meg az egységes Alföldet, a ma ismert néprajzi nagytájat, amelyben azonban ma is vannak színek, egyedi sajátosságok, hiszen a paraszti kultúra természete szerint a differenciáció is azonnal megindult. Irodalom Antalffy Gyula 1975. így utaztunk hajdanában. Bp. 1982. Reformkori magyar városrajzok. Bp. Balassa Iván - Ujváry Zoltán (szerk.) 1982. Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Debrecen Bartha Júlia 1986. A boszorkányság Karcagon. In: M.L. 53-54. sz. 132-140. 1987. Születési szokások hiedelmek Karcagon. In: M.L 55—56. sz. 148—170. Bellon Tibor 1973/a. Adalékok a karcagi csárdák keletkezéséhez. In: SZMMÉ Szolnok 1973/b. Karcag város gazdálkodása. (Földművelés) Szolnok 1974. (szerk.) Karcagi várostörténeti tanulmányok. 1979. Nagykunság. Budapest 1983. Karcag és a Nagykunság. Szolnok 1996. Beklen. Karcag Bognár András 1978. Pesty Frigyes kéziratos helységnévtárából I. Jászkunság. KecskemétSzolnok Bökönyi Sándor 1978. „Vadakat terelő juhász". Bp. Daróczi Elek 1890. Karczag város egyetemes leírása hiteles adatok alapján. Karcag Dorogi Márton 1969. Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanításához. N.K. 44-124. 1978. A juhbó'r kikészítése és felhasználása a Hajdúságban és a Nagykunságban. Ethn. 586-599. Ducza Lajos 1978. A Nagykunság agroökológiai viszonyainak megváltozása az árvízszabályozások után. In: Tóth Albert (szerk.) 46-77. Elek György 1993. Utak, vásároshelyek a hódoltságkori Nagykunságon és vidékén. In: Jászkunság 30-37. 1998. Egy város a hátországban. Karcag Endes Mihály 1978. A Közép-Tiszától a Nagy-Sárrétig. In: Tóth Albert (szerk.) 78-83. Érkövy Adolf 1863. Az 1863. évi aszályosság a magyar Alföldön. Pest Fazekas Mihály 1979. Kunmadaras juhászata. Karcag 1994. Karcag népi táplálkozása. Debrecen Fényes Elek 1836. Magyar Országnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pest Gaál László 1978. A magyar növénytermesztés múltja. Bp. Gruber László 1996. Tájképi változások a Tisza-völgyben a török kortól a 20. századig. In: A társadalmi-gazdasági aktivitás területi-környezeti problémái. Szerk. Tóth József—Wilhelm Zoltán. Pécs, 116 Szabó L 1996. 117 Kosa L 1996. 118 Szabó L 1996. 157-158. 281