H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Zádorné Zsoldos Mária: Az 1831. évi kolerajárvány a Jászkunságban

Tizenhetedszer Minden város figyeljen arra, hogy az orvosok két lóval vontatott kocsin járhassanak, mivel éjjel-nappal szükséges szolgálatot adniuk és gyalog nem járhatnak. Tizennyolcadszor A bizottságnak és az orvosoknak is jegyzőkönyvet kell vezetni. Tizenkilencedszer Mindenkinek tudomására kell hozni, hogy az utasításokat be kell tartani. Aki ezt nem teszi, nemcsak a becsületével hanem az életével is játszik. Irta Kisújszálláson 1831. július 5-én llléssy János nagykun kapitány." Az éhenhalástól küszködő' lakosság megsegítésére az 1831. évi bölcs intézkedés segített, miszerint a vagyonosabbak a szegényeknek kenyeret adtak, a szegények pedig őket munkájukkal segítették: „elrendeltetett, hogy minden vagyonosabb lakosok felszólhassanak arra; hogy cselédjeiket megtartván a sanyargató szükséggel küszködó'kön segítsenek és azoknak táplálása által az emberiségről nemes áldozattételeiket ne kíméljék..." A rendelkezésnek haszna meglett. A gazdagabbak több cselédet alkalmaztak, hogy táplálhassák őket, mások az öreg, beteg cselédjeiket saját költségükön gyógyították, táplálták. A közösségeket dicséri, akik a szegény, sínylődő embereket megsegítették „Olyanok voltak a Néphez, mint jó Anya a gyermekéhez." A fenti intézkedések eredménye az volt, hogy a Nagykun Kerületbe a betegség négy hétig nem tört be. Az emberek mezei munkájukat végezhették. Reménykedtek és bátorságot merítettek. Az orvosi szerekhez is jobban hozzá lehetett jutni, annak ellenére, hogy mindössze négy patikával rendelkeztek. A betegség gyógyításának módja jobban kifejlődött, az orvosok több tapasztalatatot szereztek. A Nagykunság helyzetén majdnem alapvető változást okozott volna a nádorispán 1831. július 5-én kelt s 1006. sz. alatt kiadott levele, amelyben közölte, hogy kolerás megbetegedés elfojtása érdekében a Tisza és Berettyó mentén elzáró vonalakat állítottak fel, melyet katonai erővel őriztetnek. A nádorispán javaslata azt volt, hogy mivel a záróvonal a Jász és Kun megyéken is keresztül megy és az egyes települések elzárása gondot jelentene, ezért inkább az egész megyét Heves és Szabolcs vármegyék határai mentén megyebeli erőkkel őriztessék, mely összekapcsolódna a katonai vonallal. így az egész megye (Nagykunság) a bezáró vonalon kívül maradna és a pesti területekkel a szabad kereskedést tudná folytatni. A nádorispán fenti levelére 1831. július 15-én válaszolt llléssy János nagykun kapitány. A kedves gondoskodást megköszönte, mivel az előző évi szűk esztendő után az 1831. évi is rossznak ígérkezett és a kereskedés az embereken sokat lendítene. Pest felé csak Szolnok és Cibakháza irányában lehetne menni, de ott már kitört a kolera. A Nagykunság olyan helyekkel van körülvéve, ahol dühöng a betegség. Olyan helységeken kellene átmenni, ahol a ragály már uralkodik, amit módfelett veszedelmesnek tartott. Jobbnak látták, ha valamennyi nagykunsági helységet saját maguk a városok külön őrzik, maguk közül nevezik ki az őröket. Az a véleményük, hogy amíg a betegség nem csillapodik inkább lemondanak a szabadkereskedésről bármennyire is szükségük lenne rá.

3 Komoly problémát jelentett a Nagykun Kerületben a gyógyszer és orvoshiány, llléssy János nagykun kapitány a kolera gyógyszerrel történő orvoslására elhatározta, hogy az egész Nagykunság számára egy központi patikát állít fel. Innen minden város könnyen elérheti a szereket. Ez a központi patika Kisújszálláson nemes Bohlemann Leopold patikája. Az orvosságokat Pestről hozták az utak lezárásáig. Azóta újakat beszerezni nem tudnak. A „Nemes Kerület" segítségét kérte az orvosságok beszerzésében, mivel a készlet fogytán volt, annak ellenére, hogy Kisújszálláson még betegség nem tört ki. Ám ha egyszer feltámad a sírásnál egyéb segítségünk nem lesz. Stoffer József nádori titoknok intézkedett, hogy a Kisújszállás illetve a Nagykunság a kért gyógyszert megkapja. Sismis Mihály szállítja Szolnokig, ott átveszi Grosschmidt János és Szolnoktól a továbbszállítás Kisújszállási Nagykun Kerület költségére történne. A szigorú és körültekintő óvintézkedések ellenére a Nagykun Kerületben 1831. július 28-án tört ki a kolera. Kunhegyesen többen hirtelen megbetegedtek és meg is haltak. Nagy gondot jelentett, hogy mindössze egyetlen orvossal rendelkeztek. A Kerülettől kérték, hogy orvosokat, seborvosokat küldjenek. Jónak tartanák, ha a polgári őrök mellé katonákat is küldenének, ezzel megerősítve az őrzést. Kunhegyesen július 28-tól augusztus 6-ig 44-en betegek, ebből kolerában 40-en, lábadoznak 26-an. Augusztus 4-től Kunmadarason is kitört a kolera. Orvosi segítséget kérnek tekintettel arra, hogy Madarasnak sok lakosa van és egyetlen orvos kevés. Augusztus 14-ig Kunhegyes és Kunmadaras után a rettegett betegség Karcagon is megjelent. Vizy János táblabíró és Matolcsi Imre orvos is a betegség áldozatai lettek. Augusztus 21-re már Kunszentmártonban is kitört a betegség. Turkevén a kolera miatt haláleset nem fordult elő. llléssy János nagykun kapitány 1831. augusztus 27-én levélben jelentette, hogy a kolera a Nagykun Kerület négy 2 SZML Acta Choleralia. No. 27/1831., Közig. ir. Fasc. 4. No. 1678/1831. 3 SZML Acta Choleralia. No. 131/1831. 4 SZML Acta Choleralia. No. 117/1831. 5 SZML Acta Choleralia. No. 136/8131. 6 SZML Acta Choleralia. No. 188/1831. 7 SZML Acta Choleralia. No. 252/1831. 8 SZML Acta Choleralia. No. 318/1831. 255