H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kertész Róbert-Sümegi Pál: Teóriák, kritika és egy modell: Miért állt meg a Körös-Starcevo kultúra terjedése a Kárpát-medence centrumában?

- Tiszabezdéd-Servápa, Nagyecsed—Péterzug és MéhtelekNádas lelőhelyek a Körös kultúra erdélyi ágával álltak szoros kapcsolatban, - a méhteleki lelőhelyen feltárt nagyobb mennyiségű nyers obszidiánrög és eszköz alapján a telep lakossága az obszidián továbbításával és kereskedelmével foglalkozott, - a Körös kultúra népességének Erdély felől történő megjelenése a Túr és a Szamos folyása mentén a Tokaj környéki obszidiánlelőhelyek elérését célozta, - a Körös kultúra alföldi változata az Ér- és a Berettyóvölgyben kapcsolódott a kultúra erdélyi-partiumi eredetű csoportjához. Kalicz Nándor és Makkay János véleményét mi is elfogadjuk a Felső-Tisza vidék kora neolit lelőhelyeivel kapcsolatban, ugyanakkor Raczky Pál érveit nem tartjuk meggyőzőnek a Kunhegyes-Berettyóújfalu vonal interpretációját illetően. Amennyiben ez a határ a két kora neolit kulturális egység érintkezési zónája mentén alakult volna ki, akkor a Körös kultúra alföldi és erdélyi-partiumi változatai elterjedési területeinek ki kellene egészíteniük egymást. Ezzel szemben a Közép- és Felső-Tisza vidék kora neolit lelőhelyeinek elhelyezkedése földrajzilag elkülönül, a Kunhegyes-Berettyóújfalu határvonal térségében pedig - így a kulcsfontosságú Tisza-völgyben is - hiányoznak a Körös kultúra erdélyi-partiumi változatához sorolható lelőhelyek. A modell A Kárpát-medence centrumában egy rendkívül bonyolult kapcsolatrendszer alakult ki a mezolit és neolit életmódot folytató emberek, valamint az őket körülvevő környezet között. így a régió neolitizációját csak az emberi tényezőket (társadalmi szint, technikai szint) és a környezeti adottságokat, valamint ezek egymáshoz való viszonyát együttesen figyelembe vevő geoarcheológiai modell képes bemutatni (2. kép). A Kárpát-medence neolitizációját elemző, részletesen kidolgozott modellünket már publikáltuk, mely a következő régészeti, természettudományi adatokra és megfigyelésekre épül: - A Kárpát-medence déli részén megjelenő kora neolit Körös-Starcevo kultúra népcsoportjai a Mediterraneumból 97 érkeztek. Ezt bizonyítják kulturális gyökereik, valamint az általuk termesztett növények és tenyésztett állatok elsődleges, kis-ázsiai, közel-keleti és délkelet-európai tenyésztési géncentrumai. Ez a mediterrán gyökerű újkőkori | KÖRNYEZET| // w ITECHNIKAI SZINTI 4 * ITÁRSADALMI SZINTI 2. kép. Az ember és környezet viszonyának egyszerűsített kapcsolatrendszere (Sümegi-Kertész 1998a, 67, 2. ábra nyomán) Fig. 2. A simplified model of the interaction between man and his environment lafter Sümegi-Kertész 1998a, 67, Fig. 2) environment-technical level-socio-economic levél kultúra a Kárpát-medencében meghatározott növényeket termesztett (pl. búzafélék: alakor, tönké, tönköly, árpa) és állatokat tenyésztett (a juh kecske dominált, de jelen volt a szarvasmarha, sertés és a kutya is). Az élelemtermelés mellett igen jelentős volt a vadász-halász-gyűjtögető gaz102 dálkodás aránya. Az újkőkori népcsoportok letelepült életmóddal, faluszerű településekkel és nagyobb népsűrűséggel jellemezhetők. - A Kárpát-medence északi részén kimutatott mezolit népcsoportok kulturális kapcsolatok szempontjából a nyugat- és közép-európai régió lelőhelyeivel hozhatók szorosabb összefüggésbe. A középső kőkorban a Kárpát-medencében kizárólag élelemszerző gazdálkodást folytattak, melyen belül a vadászat játszotta a leghangsúlyosabb szerepet. A magányos vadak (vádló, gímszarvas bika, vaddisznó) és a csordaállatok (bölény, őstulok, gímszarvas tehén, őz) elejtése eltérő vadászati módszert és vadásztechnikát igényelt. A telepeken feltárt konyhahulladék további leletei arról tanúskodnak, hogy a vadászat mellett a halászat, valamint a kagylók és csigák fogyasztása is fontos volt a mezolit emberek létfenntartásban. Mobilis életmódjuknak megfelelően ezek a kisebb vadászcsoportok évszakonként változtatták megtelepedési helyüket, s így alakultak ki téli és nyári táboraik. A vadásztanyák kis méretű, vékonyabb települési rétegű lakófoltjai alacsony lélekszámú, rövidebb életű, szezonális tartózkodásról vallanak. - Földünkön minden élőlény, tehát az újkőkori népcsoportok által domesztikált állatok és növények is meghatározott környezeti igénnyel rendelkeznek, vagyis csak addig a határig tenyészthetők és termeszthetők, ameddig a tűrőképességük megengedi. A legkorábbi neolit népesség ó'skör95 Kalicz 1976, 33; Kalicz-Makkay 1974, 8-9; 1976, 22-23; Makkay 1982, 19, 19. lábjegyzet 96 lásd 34. lábjegyzet 97 Kalicz 1990; 1995; Kalicz-Makkay 1972; 1976; 1977; Kutzián 1947; Makkay 1982; Raczky 1983; 1988; Trogmayer 1968; 1968a 98 Vavilov 1951 99 Bökönyi 1974 100 Füzes 1990; 1991; Hartyányi—Nováki 1971-1972; Hartyányi et al. 1968 101 Bökönyi 1974 102 Bökönyi 1974 103 Kertész 1994a; 1996a; 1996b 17