H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Bartha Júlia: A török sírjelölés történeti áttekintése

BARTHA JÚLIA A TÖRÖK SIRJELÖLES TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE Az iszlám halottkultuszban a temetők sokszínű, sokrétű kultikus hagyományt őriznek. Olyan komplex jelrendszert alkotnak, amely betekintést ad a szakrális hagyomány világába, ugyanakkor a társadalmi értékrendet, a népi kultúra egyéb megnyilatkozásait is sejtetik még évszázadok távlatából is. A temetők sírjelei az iszlám világképet, a kultúra koronkénti jellegzetességeit tárják elénk. A török temetőkultúra az iszlám befolyása alatt álló temetési rítus állandósága mellett történelmi koronként változó sírjelölést mutat. Tekintetbe kell vennünk azonban, hogy a ránk maradt sírjelek többsége a társadalom vezető rétegének sírjelölésére ad példát, maradandó emléket csak számukra állítottak. A köznépi temetkezés szokásaira, sírjelölésének módjára történeti forrásokból, útleírásokból, összehasonlító néprajzi adatokból és a recens hagyományokból következtethetünk. Akultúrtörténeti áttekintéshez a történelmi korszakok adnak jó fogódzót, bár a korszakhatárok a valóságban nem rajzolódnak ki, nem válnak el olyan élesen. Egy-egy történelmi korszakon belül is - különösen a mozgalmas szeldzsuk korban - szinte negyedszázadonként újabb sírjeltípusok jelennek meg, azonban néhány alaptípus továbbélése századok múltán is megfigyelhető. Jelképrendszerükben az arab, perzsa és a bizánci kultúrhatás sajátos keveredése érzékelhető. Szeldzsuk kori sírjelek Az anatóliai törökség története a XI. század húszas éveitől kezdődik, amikoris a türkmén lovasok egyre gyakrabban portyáznak az örmény-bizánci határterületeken, majd 1071-ben Alp Arszlán, a Van-tótól északnyugatra lévő Malazgirtnál súlyos csapást mért a keletrómai haderőre. Ezzel megnyitotta az utat az Anatóliát elárasztó türkmének előtt. Etnikai szempontból őket tekintjük az anatóliai törökség őseinek. Több kisebb emírség létrejötte után a XI. század végére kialakul az anatóliai szeldzsukok szultánsága, amely Konya központtal a térség történetében a XIII. századig meghatározó szerepet játszott. Kultúrtörténetére a keleti török törzsek történelmi hagyományai, néphite és szokáshagyománya nyomta rá a bélyegét. Az anatóliai szeldzsukok kulturális örökségeként az építészeti remekműveiket, főleg kultikus építményeiket, a tudományos és az irodalmi élet örökbecsű alkotásait tiszteli az utókor. A szeldzsuk vezetőréteg a perzsa kultúra hatása alatt állt, így kultikus hagyományaikat, sírjelöléseiket is ez határozza meg alapvetően. A szeldzsuk korból emírek és családtagjaik síremlékeinek vizsgálatához, változásaik elemzéséhez alapvetően Ahlat történelmi temetőjében, valamint a birodalom fővárosa, Konya mellett hét különböző helyen megmaradt temetőkben, illetőleg a múzeumokban őrzött emlékekre támaszkodhatunk. Közülük a legjelentősebb Ahlat temetője, mivel nemcsak a szeldzsukok, hanem őket követően évszázadok során mások is temetkezési helyül használták, az iszlám kultúrtörténet nyolcszáz éves reliktumait találjuk egy helyen. A törökországi temetők majd mindegyikére elmondhatjuk, hogy századokon át működő temetők voltak. A korszakok tanulmányozása szempontjából támpontot jelentenek a sírok tájolása, elrendezése, a sírjelek anyaga, formája és díszítőelemei. A formai szempontú vizsgálat alapján az alábbi jellemző típusokat különíthetjük el: a kőládát, a nyeregtető formájú, két végén négyszögletű lappal lezárt sírjelet, a sírsztélével ellátott kőládát és a fejnél, lábnál sírsztélével jelzett fedett kőládát. A XI. században jellemző a kőláda, oldalán kúfí írással, amely egyben a díszítését is adja. E típuson belül is két forma jellemző, a nyitott kőláda és a zárt, néhol talapzatra állított szögletes formájú fedett kőláda. Mindkét forma jellemző az iszlám országok mindegyikére, a kor jellegzetes sírjelölése volt. Radloff a Jenyiszej 1 Matuz J. 1990. 17. p. 2 Karamagararí B. 1992. 46. p. Vö. Radloff, W. 1893. XII. 4-6. p. 3 Konyában 32 különböző helyen létesítettek temetőt. A városrendezés során többségüket felszámolták, így a korból ma 7 helyen található temető, közülük is legjelentősebb a Musalla Ücler és a Haci Fettah temető. - Mehmet Önder: 1969. 5. p. 4 A sírkövek többségét az évszázadok során megrongálta az idő, betemette a föld. Eddig hozzávetőleg ezer sírkövet tisztítottak meg, közülük mintegy háromszázat vizsgáltak meg a török történészek. A Beyhan Karamagaraíi által szerkesztett katalógusba 118. db teljes leírása került, 441 fotóval illusztrálva. Eddig ez a legteljesebb temetőkatalógus, amit Törökországból ismerünk. A válogatás szempontja nem elsősorban a szépség és művészettörténeti érték volt, hanem a változás, a fejlődés nyomonkövetése. 169