H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Liszka József: A szakrális kisemlékek állíttatásának társadalmi hátteréhez (A szlovákiai Kisalföld példája)

LISZKA JÓZSEF A SZAKRÁLIS KISEMLEKEK ÁLLÍTTATÁSÁNAK TÁRSADALMI HÁTTERÉHEZ (A szlovákiai Kisalföld példája) Fórum Társadalomtudományi Intézet Etnológiai Központ Komárom/Szlovákia Az örökifjú Szabó Lászlónak kollegiális szeretettel Szabó László több alkalommal is kutatott a mai Szlovákia területén, s ezen belül a Kisalföld szlovákiai részén is. Részt vett többek között a palóc-kutatás keretei közt zajló Alsó-Garam menti kutatásokban a hetvenes évek elején. E kutatóútja eredménye egy könyv lett (Szabó 1986), amelyben a társadalomnak egyrészt a családi kapcsolatokra, illetve a munkaszervezetre vonatkozó szeleteit tanulmányozta. Jelen dolgozatomban egy olyan, Szabó László által sem vizsgált, a táradalomnéprajz szempontjából tán periferikusnak tűnő kérdéssel foglalkozom, amely a szabadban álló szakrális kisemlékek állíttatóinak társadalmi helyzetére vonatkozik. A szabadban álló szakrális kisemlékek, ezen belül az út menti keresztek néprajzi módszerekkel (is) történő' kutatása a magyar nyelvterületen nem tekint vissza jelentősebb múltra (vö. további irodalommal: Tüskés 1980). Mindamellett azonban leltárba vehetünk bizonyos eredményeket is. Hadd legyen itt elég Gulyás Éva Szent Vendel-monográfiájára utalni, ahol a szerző részletesen foglalkozik a különféle Vendel-társulások szerepével Szent Vendel szobrainak állíttatása és a kapcsolódó kultusz vonatkozásában (Gulyás 1986, 27-31). Mindenképpen említést érdemel továbbá Tüskés Gábor és Knapp Éva dolgozata a Nepomuki Szent Jánosemlékek vizsgálatáról, ahol a szerzők az állíttatok társadalmi hovatartozását statisztikailag is megkísérelték kimutatni. A minden bizonnyal helytálló megállapításaik (hogy ti. a kultusz először városokban terjedt, s első állíttatói inkább a magasabb társadalmi rétegekhez tartoztak) egyetlen szépséghibája, hogy végső konklúziójukat az egész történeti Magyarország területén 1726 és 1879 között állíttatott 19 szobor alapján vonták le (Tüskés-Knapp 1988, 337-338). A szakrális kisemlékek kutatásához általános módszertani ösztönzéseket mindamellett elsősorban inkább a német nyelvterületen végzett kutatások eredményeitől várhatunk. A német kutatók nagy energiákat fektettek az állíttatás indítékai és helye megállapításának, továbbá számunkra is hasznosítható szakrális kisemlék-tipológiá(ka)t készítettek (Bernhauer é.n.; Dimt 1985; Riebeling 1978; Schneeweis 1974. Vö.: Liszka 1995, 27-38). Tudomásom szerint kevesebb figyelmet szenteltek viszont a szóban forgó emlékcsoport állíttatói társadalmi helyzetének megállapítására, valamint a kapcsolódó kultusz feltárására. Jelen dolgozat így elsősorban kísérletnek tekintendő: egy behatárolt terület (a Kisalföld szlovákiai része, tehát lényegében a mai Délnyugat-Szlovákia) viszonylag kis mennyiségű értékelhető adata alapján próbál meg bizonyos általánosságokat levonni, s főleg a kutatás figyelmét fölhívni ezen kérdés vizsgálatára is. A Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi székhelyű 157