H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Füvessy Anikó: Rajczy Mihály szignált vagy stílusban azonosítható munkái
FÜVESSY ANIKÓ RAJCZY MIHÁLY SZIGNÁLT VAGY STÍLUSBAN AZONOSÍTHATÓ MUNKAI A mezőcsáti fazekasság legismertebb egyénisége Rajczy Mihály, aki 1843-1868 között számos szignált vagy stílusban azono- sítható edénnyel képviseli magát köz- és magángyűjteményeinkben. A Mezőcsát monográfiáját megíró Domanovszky György a csati református anyakönyvben három Rajczy Mihály nevű személyt talált. Kettőről megállapította, hogy fazekassággal foglalkozott. Feltételezte, hogy apáról és fiáról van szó. Nem tudta viszont tisztázni, hogy az 1858-ban elhunyt harmadik Rajczy Mihály fazekas volt-e, illetve milyen rokonsági viszonyban álltak egymással. Az 1990-es évek kutatásai a Rajczy-családdal kapcsolatos kisebb tévedéseket tisztázták. Pontosították az idősebb Rajczy Mihály születési évét (1794), a miskolci fazekascéhhez fűződő viszonyát, ahová nem csak legényként, hanem Szüts Jakab inasaként is kötődött. Rokonságában már a XVIII. század végétől voltak fazekasok. Nővére, Anna Fazekas Mihály felesége volt, akinek Csaton az 1828-ban időszakosan működő fazekasmühe\ye volt. Unokatestvére, Hatalmas Pál a miskolci fazekascéh aktuális mestere volt, ahonnan műhelyét 1811-től 1819-es haláláig Mezőcsátra helyezte át. Az 1858-ban elhunyt Rajczy Mihályról kiderült, hogy a Rajczy-család harmadik generációjához tartozott, az 1817-ben született Rajczy Mihály fia volt. Feltételezhető, hogy apja mellett tanulta a szakmát, és talán az ő munkája a Néprajzi Múzeum 1857-es gyermekírású madaras butellája. Az idősebb Rajczy Mihály legényként pár hónapot töltött Miskolcon. Ezt követően elképzelhető, hogy más városok céheit is felkereste. A tanulóévek azonban biztos elegendőek voltak ahhoz, hogy megismerkedjen a Miskolcon divatos mázas kerámiastílussal. 1814-ben, házasságkötésekor már önálló műhellyel rendelkezik. Az 1828-as összeírás szerint műhelyét egész évben működtette. 1855. május 7-én halt meg. Feliratos vagy stílusban azonosítható munkáját nem ismerjük. Az, hogy fia a miskolci céhiratokban nem szerepel, jelzi, hogy az apa a magasabb technikai tudást fiának már közvetíteni tudta. így van ez minden olyan csati fazekasnál, aki Miskolcon tanult vagy legényként dolgozott és leszármazottja mesterségét folytatta. Valószínűleg műhelyében is dolgozhatott unokaöccse. Fazekas János, az első stílusban azonosítható csati fazekas. Edényein olyan díszítőelemek (gránátalma, tulipán, kinyílt virágtányér, leveles ágsor) jelennek meg, melyek az ifjabb Rajczy munkáin is előfordulnak. A fiatalabb Rajczy Mihály stílusfejlődését Domanovszky György többször elemezte. Alapvető véleménye az évtizedek során alig változott. Kezdetben feltételezte, hogy mestere az apja volt, annak mesterségbeli fogásait és stílusát fejlesztette tovább. Hosszú ideig a legkorábbi szignált Rajczy-munka a Néprajzi Múzeum 1845-ös hasábbutellája volt. A szignált darabok ornamentikája alapján néhány jelzetlen edényt is személyéhez tudott kötni. Ilyen stiláris elem volt a pontsoros indáról leágazó szerkesztett rozetta, a fürtös virág, a 3-4-5 ujjban végződő levelek, az ágcsonkon álló barna testű, piros szárnyú, csőrében virágágat tartó madár, a bogyós ág és egyes plasztikus díszítmények. 1953-as végkövetkeztetése: a legkiemelkedőbb csati mester, aki 1 A tanulmány az OTKA T 013513 számú támogatásával készült. 2 Domanovszky Gy., 1953. 21. p.; Domanovszky Gy., 1981. 182-183. p. 3 Füvessy A., 1991.417-418. p., Füvessy A., 1996. 161. p. 4 Füvessy A., 1996. 162. p. 5 Füvessy A., 1991. 415. p., Füvessy A., 1996. 159-160. p. 6 1844. november 13-án született, 1858. július 26-án vízkórban hunyt el. (MCs. VA II/282, Hl/37.) 7 NM 124561 8 Füvessy A., 1991.417-418. p. 9 Füvessy A., 1991. 418. p. 10 OL B.55. 876. 11 MCs VA III/6. 12 Füvessy A., 1996. 162. p. 13 1835-ös butella (NM 94.107.28.), 1835-ös miskakancsó (NM 55.47.1.), 1836-os miskakancsó (SZNM 78.33.1.), 1839-es miskakancsó (NM 129626.), tál (HOM 53.212.1.) 14 Domanovszky Gy., 1953. 68., 81. p. 15 NM 54.40.47. 16 Domanovszky Gy., 1953. 21-22. p. 137
