H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Havassy Péter: Megtelepülés és népesség a középkori Gömör vármegyében

HAVASSY PÉTER MEGTELEPÜLÉS ÉS NÉPESSÉG A KÖZÉPKORI GÖMÖR VARMEGYEBEN Magyarok „Árpád vezér, mikor látta, hogy vitézei jóvoltából ilyen nagy dicsőségre és bátorságos állapotra tett szert, tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki, sőt ha a szerencse szolgál, akkor menjenek fel a csehek határa felé Nyitra váráig. Ezeknek a hadra kelő katonáknak a fejeivé és vezéreivé nagybátyjának, Hüleknek két fiát: Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát, a fejedelmi személyek egyikét. Ez a három úr, miután megkapta az engedelmet Árpád vezértől, arról a helyről indult el, amelyet Pásztónak mondanak, s előbb a Hangony vize mentén lovagolt, majd ezen a folyón átkelt a Sajó folyó mellett. Innen Gömör várának részein át vonultak tovább, és eljutottak a Bolhád-hegyig." Anonymus leírása alapján tehát a magyar vezérek a mai Nógrád megyei Pásztón gyülekeztek, s innen a Hangony- és a Sajó- völgyében haladva jutottak el Gömör váráig, majd ennek „részein" keresztül a Bolhadu-hegyig (Cserhát-hegység) hatoltak. A megye földrajzi helyzete (a hegységek által közrezárt medence) azonban azt sejteti, hogy a honfoglalók első ütemben nem szállták meg e vidéket, erre inkább a X. században került sor, amikor a nyári legeltetésre alkalmas újabb területeket kerestek, lla Bálint szerint a magyar köznép a X. század folyamán már eljutott Gömör várának vonaláig, mert Szent István a határvárakat az egész ország területén a magyar etnikum szállásterületeinek szélén építette, s önmagában már az is elég bizonyíték megyénk István-kori eredete mellett, hogy Anonymus Gömör várát a honfoglaló magyarsággal foglaltatja el. További érvként sorolja, hogy a gyepűk emlékét tartotta fenn a Turóc-patak közelében fekvő Strázsa (szláv - őr) és Lévárt (szláv = lövő, lővér), valamint a Berzéte közelében egy 1352. évi oklevélben feltűnő „indago" (gyepűk) hosszú vonala és a pelsőci Nagy-hegy oldalán épült berzétei őrhely. Hasonló álláspontra helyezkedik Györffy György, aki szerint a határvárak köztük Gömör az országból kivezető főút mellett épültek, általában ott, ahol a főút metszette a magyar-szláv etnikai határt, így feltehetően István király műve a Sajó felső völgyének határvármegyévé szervezése, melyet a határispán felügyeletére bízott, s alá rendelte a Szepesség jelentős részét, mint gyepűelvét (I. kép). A Poprád-völgyében lévő Őr, később Strázsa neve az Árpád-kor végén Gömörőr (vö. a nyugati gyepűelvén Zalaőrt), tehát megyénk ispánjának a Szepességben is voltak gyepűvédői, a későbbi tízlándzsások vagy lándzsásnemesek. P. J E C / & •z. I H ^E V E S /. kép. Gömör vármegye kialakulása (Györffy II. 465.) 1 Anonymus: Gesta Hungarorum. Fordította: Pais Dezső. Bp. 1975. 106. p. 2 lla I. 53-54., 81. p.; Györffy György szerint az 1352-ben Berzéte és Szalóc között említett indagot a XII. század vége előtt létesíthették, amikor a hatalmas pelsőci uradalmat a tornai erdőispánság alá rendelték, s így kivették a gömöri ispán igazgatása alól (Györffy II. 467.). 3 Györffy II. 466.; Györffy 1983. 208-209. p. 103