Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború"

nyomán ezek olyan :

,csínyeket" is megengedhettek maguknak (gyakorta a nemesi szabadság védelme címén vagy ürügyén), melyekért másokat azonnal bebörtönöztek, kicsaptak volna. (Lásd Tajthy 1805ös lazítását a királyi rendeletek ellen, a sorozatos engedetlenséget, a Kerületek, sőt olykor a nádori hatalom nyíit sértegetését!) 1812-ben — eleve elvetve a sérelmek Kerületekhez történő beterjesztését — azonnali engedetlenségi mozgalomba kezdtek, s kizárólag a Jászkunságon kívüli megoldásokat kerestek. A nyílt nemesi ellenkezéssel szemben a helyi tanács, s a kerületi közgyűlés sokáig igen óvatosan lépett fel. Ebben persze közrejátszott az is, hogy a Kerületek maguk is óvakodtak a nemesekkel való viszony felesleges élezésétől, mivel tartottak ügyüknek az országgyűlés elé vitelétől, s a nemeseknek a közös teherviselés, illetve a helyi bíráskodás alóli esetleges kivételétől. (Lásd Tajthyék adómegtagadásánál ama megjegyzést, miszerint majd Pest megyétől kérdezik meg, hogy a nemesnek kell-e adót fizetni.) Gyakorta hivatkoztak nemesi előjogaikra a tanácsi, kerületi, majd végül már a nádori határozatokra, s utóbb ezek illetékességét is megtagadták. Szembetűnő a nemesi vezetők egyénisége is. Többeknél nehéz megállapítani, hogy a nyakasság, hőbörgés általánosan jellemző tulajdonsága kinél, s mikor ment át tudatos lazításba. Láthattuk, szinte minden vezetőnek volt már korábbi összetűzése az igazságszolgáltatással, többeknek kimondottan közbűntényes ügyekért. (A 4 évre ítélt Utassy Mihály példáui előbb verekedésért katonának adatott, majd útonállásért kapott egy év rabságot.) Páran az 1820-as események során sem tagadták meg magukat. A városnak 75 forint kára lett abból, hogy a zenebonás napokban a lakosok a kocsmákban ingyen ittak, Dósa Gergely pedig részegen itatta az embereket, s a magisztrátus minden tagját kiirtással fenyegette. Vele szemben Tajthy István azzal csitította a lakosokat, hogy ők nem rebellisek, s állítólag Ozorótzky életét is ő mentette meg. Szembetűnő viszont, hogy a vezetők még az uralkodó nevével is visszaéltek, s a bécsi utak nyomán gyakorta, még a zenebona során is említették, hogy nekik királyi menlevelük van, s jóváhagyásával cselekszenek.

86 Az „apáti zenebona" értékelése láthatóan rend86 A Jó uralkodó" képzete ugyancsak általános a korban, s kívül bonyolult. Kétségtelen, hogy olyan folyamatosan gyűlő problémák robbantották ki, melyeket tanácsi hibák, s a magisztrátus figyelmetlensége, közönye, olykor gőgje is erősített. A kisnemesek vezetése azonban véleményünk szerint nem volt szerencsés, s nem csupán azért, mert távlati törekvéseik — a nemesi jogok érvényesítése — ellentétes volt a jászkunok érdekeivel, privilégiumaival. A nemesek saját sérelmeikből kiindulva, sajátos helyzetükben bízva, meg nem ígért kiráiyi támogatási hangsúlyozva erőszakos útra terelték a mozgalmat, egyes elemeik pedig olykor kocsmai szintre züllesztették azt. Úgy tűnik, hogy hangadóként mentalitásukat átvitték jelentős nem nemes rétegekre is. (Lásd pl. az alkapitány lefogását!) A kerületek, a jászkun privilégiumok semmibevételének számtalan példája jól igazolja ezt. Ugyancsak sajátos egyéniségként tűnik elő a forrásokból Tajthy István. Láthattuk, hogy a tanáccsal, s Ozorótzkyval való szembenállása jelentős részben vitatható személyes sérelmeken alapult. Hubay Ferenc tanító múlt század végi visszaemlékezésében a két Tajthyt önzetlen emberként ábrázolta, de ez az elmondottak (s a feltárt forrásanyag alapján) erőteljesen vitatható. Az 1812-es események kirobbanásával kapcsolatban nyilvánvaló, hogy a főjegyző korábban megszerzett lakosi jogát, s emiatt földvételei törvényességét utólag nem lehetett megkérdőjelezni, még ha a házhelyjuttatási sérelmezhették is. Az is kérdéses, hogy miféle célok vezették a nyílt lázadás 1820-as kirobbantásakor. A vizsgálati anyag szerint erre nem tudott határozott választ adni, összevissza beszélt, Ozorótzky szükséges eltávolítását emlegette, végül pedig kijelentette, hogy a kiküldendo kiráiyi bizottságnak fog majd kimerítő választ adni. Az 1820-as apáti lázadásnál mindazonáltal megfigyelhető, hogy olyan problémákat is felvetett, amelyek a Jászkunság egészében léteztek. Főképp az elöljáróság elleni panaszok, s a jászkun privilegiális elvű önkormányzati elvek érvényesítésének igénye magyarázza, hogy az apáti mozgalomnak gyér kapcsolatai más településekkel (Dorozsma, Dósa) is voltak. Mindez előrevetíti, hogy a 30-as évektől e kérdések az egyes kerületekre, majd az egész Jászkun Kerületre kiterjedő mozgalmak kirobbanásához fog majd vezetni. nemcsak hazánkban. 44