Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban

Bátor Templomának ki meszeléséért Kalafát szenvedtek kettő a többiért, Bolyónak talpára százat számláiénak, Baki talpára is szint annyit rovának. Bolyóbul Mantuva már régenn temetget, Miolta Gyulai Hajdúkat szedeget, Gyulainak vala leg első Gyaloga, Kik közé párossan két Bolyó ballaga, Eggyiket Scorpio, Ágyú az másikat El ölek, Mántova hánt rájjok hantokat. Ily Métamorfosis meg történt Bakinn is, Rúdra, Tságatytyúra bé foghatod azt is. Ki kötvénn az Kettőt, Kórust, és Katedrát, Verőkhöz nem férő ? Quadrát. Telt, telik is minden Féle Hivatalra, Fel Majoros, más is Ásóra, Kapára, Számossabban, ha kell, Marsnak Mezejére, Hol Kun Szabadságért omlott is ki vére. Sok Baki mutathat Karjánn, Fejénn Plézurt, Melyet Frantz, Bavúrús, Burgus Paganét szúrt, Sok el nem kerülte ellenség Fogságát, Szökéssel válta meg nyomorult rabságát. Említtetett fellyebb párossan egy pár Tót, Sem egyik, sem másik koránt sem gyoltsos tót, Belső Háborúkor tisztséget viseltek, Jószágot pediglen tizzel sem tseréltek. lm légyen Tót nevek, de magyar az szivek, Fent neveztettekkel Kirájokhoz Hivek, Tsuportossan ezek tsupa Mars fijai, El hűlt Őseinek ki nyilt virágai. Nagyonn igaz pedig, ebből is ki tettzik, Katona Lisztában nevek sűrűn látzik, Nem eshetett még oly Katona Verbung, Eggynek vagy kettőnek nem adatott lénung. Számok egy Scadronra telne, ha élnének, Vagy ha Újonnan fel elevenednének. Sok, ki ellenséggel néhányszor tsatázott, Burgus Muskátérost Kulinnál bé sózott, Sokszor volt Tsatákonn, most sem megy kelletlen, Mivel vitézkedni igen telhetetlen. Ugy van, tsak vedd sorbann, fennt irt Famíliák, Ezekből Katona több volt , mint Pap, Barát. ATZÉL, DUZMAT, KOVÁTS, MOTZÁR régi tör' sök, Őrállók voltának, mig éghete métsök,, Ezek Hazájjokat oly hiven szerették, Magok az Köznépnek adójját fizették, Érettek Fejeket kotzkára vetették, Adóért zaklató Tatárt agyonn verték. Titkonn két nagy agát Fektekbenn meg ölték, Mellyért Buda felé nagy vasba vitették. Bosszújját az Török rajtok nem álhatá, Mert az Tsászár népe Budát már víttatá, Benne is rekeszté eskütt SZIKRA PÉTŐRT, Ki is szerentsére az Vár allyán ki tőrt. Ha szegény is Szikra, BIRO, és HEVESI, Nem volt azért háznál mindég patka lesi, Szikra az szikrájját Hevesi közéig Bírta, amaz pedig a' Temető Dombig, Bíró aranyozta Eclésiád Tálát, Melyből osztogatják Urunk Vatsorájját, Bíró az kerteknek Nap^keleti sorát Bírta, miglen néki Fel nem nyelték Torát, BODA, VARGA, SZŐKE, HORVÁT, VÉG, NAGY, MÁRKI Kenyeres Céresnek tanult Czimborái, Mikor Haza Fia, Kun fegyvert forgatott, Ezek úgy /?/ , mint mások, az számokra szántott, Bátor eke szarva törhette Tenyerét, Mars Tanítványinak meg szegte kenyerét, Tálát adogatá, 'sírós Derejéjét, Nem kémélte tőle kövér petsenyéjjét. Ki tellik belőle nem tsak kaszás, kapás, Tellett sok, ki előtt halommal dűlt Tsalmás. Mikor efféle rajt üzőbenn vehette, Plútó Országábann dőgletten küldötte. Más szükségre is telt Eugeniusnak, Belgrád oltalmára sántzokat ástanak. El halván némellyek Familiájokbann, Igy vannak neveik nálam az Lisztábann: RAJKÓ, SELYEM, KURUTZ, KIS ISTÓK, SZENNAI, PÁL MIKLÓS, PÁL BANDI, BORSOS, és BUDAI BOGÁTS, BEKES, TÚRBA, CSORDÁS, RÁTZ, RÁTZKEVI, Szabó, LATOS, HUNTI, ALMÁSI, KOMLÓSDI. Kéttzer jőve elől a ' Szabó nevezet, Számlálhatnál Szabót akár még kilentzet, Nints több született Kun, tsupán tsak ez Kettő, Telt huszár belőle, lessz még tizen kettő. Huszárkodni szeret, hald /?/ meg, az Vastag Rátz, Tudom, el is hiszed, hazájja nem Verbátz, Valóságos Kun Faj, ki mutatta ezzel, Fiai Triplássann szolgáltak fegyverrel. Számláld hát ezekhez az elébbieket, Ugy nézd átaljábann, mint Kun Törs'ököket, Ezek állották ki Hat, és Hét Századot, Mikor Árva Hazánk Törökkel bajlódott, Ezek ásták Mersi Gyenyerális Sántzát, Ezek oszlatták el Péronak Labántzát. Tekints Lisztajjokbann, nevedet keresd fel, Melyik Fajtájja vagy, bizonyítani kell. Neved ha fel leled, Kunnak Assentállunk, Ez héjjával pedig egybenn ki mustrállunk. Fity, ha Apád tokit Bába másutt mosta, Ki rúg, és el kerget e' szelelő rosta: Kérgében sem szenved semminemű 'Sellért, Valamint sok Madár Bagjot, és Denevért, Fity, ha Mersi sántzát sem ástad, sem vetted, Triplássan nagyob Fitty, Pérót sem kergetted: Semmit sem érdemelsz, nem tsak paszaportot, Ilyen Decretummal adhatunk obsitot. Ha ezen Lisztábann neved be nem fére, Te is úgy, többenn is el álhattok Fére. Vége a Mustrának, arra még sints vége, Kit múlt századoknak nevel itten ege. Ird le, meg tanulhadd, hogy hajdani Kun vagy, Annak tartsd magadat, mig véred meg nem fagy. Ne hajts semmit arra, szemét sokat ki szúrt, Meg van mondva régenn: innen tsak sérti fúrt, Meg van mondva régenn: innét tsak sérti fúrt. 26