Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Gulyás Éva: Szent György középkori kultusza és legendája a néphagyományban

Aufhauser véleménye szerint, ha szemügyre vesszük sárkányölő Szent György bizánci csodatörténeteit, a görög és latin kéziratos hagyomány alapján két következtetést lehet levonni: egyrészt a legrégebbi ismert csodaleírások a sárkányharcot még nem tartalmazzák, másrészt a sárkányölés motívuma csak a 12. századtól tűnik fel az irodalmi és a művészeti hagyományban.

105 Első irodalmi említései, melyek a XI. századból származnak, a szenvedéstörténetet mondják el, illetve a mártíromsága helyéhez Diaspolis (Lydda) városában álló márványoszlopához kapcsolódó csodás történeteket, melyek a meg a lo mártírral, a katonaszenttel kapcsolatosak. A sárkánycsoda valószínűleg görög földön alakult ki, mivel a legkorábbi kultuszhelyéről származó szíriai, arab és kopt szövegek még nem ismerik. Keletkezése minden valószínűség szerint egybeesik a görög hagiográfia 8—11. századi virágkorával, amikor sok új csodatörténet, legenda született. A görög hagiográfiában nagy tetszést aratott a jó és rossz közötti harc motívuma, melyet sárkányküzdelem alakjában jelenítettek meg. Ez a motívum már a bibliában is feltűnik, s mint láttuk, számos szent legendájában előfordul. Ezt a motívumot később Szent György alakjához kapcsolták, így személye nem csupán a jó és rossz harcának, hanem speciálisan a kereszténység és a hitetlenség harcának megtestesítőjévé vált. Szent György a keresztény hit bajnoka lett, aki először a lányt, később az egész várost keresztény hitre térítette. Ha a kultusz történeti rétegeit akarjuk meghatározni, akkor a legendái motívumok vizsgálata alapján azt mondhatjuk, hogy minden bizonnyal a katonaszent, Krisztus katonája (Miles Christi), illetve az ebből fakadó legendái motívumok és hiedelmek (pl. népe megsegítése a harcban, megjelenése a hős álmában stb.) az elsődlegesek, archaikusabbak és mint láttuk, keleti gyökérnek. Ez a hiedelemanyag élt tovább a Szent Györgyérmékben szinte egészen a XX. századig. Ezek a motívumok később átkerültek a nyugati legendairodalomba és ott különböző szentekhez, uralkodókhoz, nemzeti hősökhöz kapcsolódva tovább variálódtak, főleg a kelet és nyugat közötti keresztes háborúk pogány—keresztény eszmeiségű világában. A sárkányölés motívuma újabb keletű, csupán a XII. századtól kezdve ismeretes Szent Györgyhöz kapcsolódva. A sárkánytörténettel egy idő múlva harmadik elemként megjelenik a királylány, aminek következtében a sárkányból lányrabló szörnyeteg, Szent Györgyből pedig leánymentő hős lesz. Ennek a legendahagyománynak a közvetítésében a Legenda Aurea legendameséjének volt fontos szerepe, mely már a leánymentő hőst részesítette előnyben a pogány ellenséget legyőző keresztény lovaggal szemben. Azt mondhatjuk, hogy a középkorral tulajdonképpen véget is ért a kultusza, mert a hasonló funkciójú Szent László-kultusz lépett a helyére. A barokk idején már nem alakult ki új búcsújáróhelye, csupán templombúcsúi, melyek a legutóbbi időkig megőrizték a régi vallási néphagyományt. A nyugati egyház egyre kevésbé törődött kultuszával, a keleti kereszténység körébe utalta, ott viszont töretlenül él napjainkig. Ellenben az a szellemiség, amit György a virágzó középkori kultusz idején képviselt, a napjához kapcsolódó szokásokban fennmaradt. Irodalom Abaev—Kaloev 1978 Szkazanyija o nartah (oszetinszkij eposz), Moszkva Asplund, A. 1994 Balladeja ja arkkiveisuja Suomlaisia kertomalauluja Helsinki SKS. 53—64. Aufhauser J. B. 1911 Das Drachenwunder des heiiigen Georg. Leipzig 1913 Miracula S. Georgii, Lipsiae Bálint S. 1977 Ünnepi kalendárium I—

II. Bp. 1974 Szent György kultuszának maradványai a hazai néphagyományban. Ethn. LXXXV. 212—230. Bagi G. 1997 Egyházi patrocíniumok, patrocíniumokra utaló településnevek Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1526 előtt. Múzeumi Levelek 73—74. 97—52. Baranyai B. 1926 Zsigmond király un. Sárkányrendje. 1—2. Századok kereszt felmutatásával elriasztják, vagy megparancsolják Jézus nevében, hogy távozzon, és a sárkány az isteni hatalomnak engedelmeskedve elmegy. 105 1911. 237—246. 203