Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Gulyás Éva: Szent György középkori kultusza és legendája a néphagyományban

1, Szent György, a katonaszent (Miles Chrísti) A harcos szentek (Szent András, Demeter, Teodor és György) bizánci legendáinak állandóan visszatérő motívuma, hogy súlyos, nehéz csatákban és ostromokban a reményvesztett katonák feje fölött váratlanul megjelenik egy szent, rendszerint a bajbajutott város védőszentje, aki szétveri az ellenséget, és győzelemre segíti népét.

48 Érdekes módon azonban, míg Szent György bizánci csodatörténetei között keleten nem találunk hasonló megjelenésről szóló történeteket,

49 addig a középkori Európában éppen általa váltak ismertté a keresztesháborúkhoz kapcsolódóan ezek a legendák. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a Legenda Aurea a Szent György-legenda záradékában elmondja azt a történetet, hogy a szent hogyan segítette meg 1099-ben Jeruzsálem ostrománál a keresztényeket, mikor az ereklyéit elvitték a csatába. ,A História Antiochenában olvashatjuk, hogy amikor a keresztények Jeruzsálem elfoglalására vonultak, egy papnak megjelent egy szépséges ifjú, és azt mondta, hogy ő Szent György, a keresztények vezére. Arra biztatta, hogy vigyék magukkal az ereklyéit Jeruzsálembe, s ő velük lesz. Amikor Jeruzsálemet ostromolták, de a szaracenok ellenállása miatt nem mertek fölmenni a lépcsőn, Szent György megjelent fehér páncélban, vörös kereszttel ékesítve, és intett nekik, hogy nyugodtan kapaszkodjanak fel utána, s övék lesz a város. Azok bátorságra kapva elfoglalták Jeruzsálemet és megölték a szaracén okát."

50 De sorolhatjuk még a példákat. William of Malmesbury krónikája szerint a mártír lovagok, vagyis Szent György és Szent Demeter a francia keresztesek segítségére siettek a szeldzsuk törökökkel vívott 1098. évi antiochiai csatában.

51 1191ben a harmadik keresztes háborúban Oroszlánszívű Richárd és csapata őt hívták segítségül, mikor Acrénál harcoltak.

52 Legenda szól arról, hogy az angliai Agincourtban 1415-ben megjelent az égen az angol seregek feje fölött. 53 A német hagyomány arról tudósít, hogy Isten Szent György zászlaját adta Ludwig türingiai őrgrófnak, amiért a hunok ellen harcolt a császárért, és hogy az ostromlottaknak segített.

54 Ipolyi Arnold írja, hogy a magyaroknál is szokás volt a szentek ereklyéit csatába vinni.

55 Nálunk a Szent László hermához kötődik a legenda, mely patrocínium-csoda néven vált ismertté a Dubnici krónika (1479) leírása nyomán, s mely azt meséli el, hogy Szent László hogyan segítette meg a székelyeket a tatárok ellen vívott küzdelmében: ,A székelyek az Úr 1345. évében Vízkereszt táján egynéhány magyarral kiszállván a tatárokra, számtalan pogányt kardra hánytak. A harc három teljes napig tartott és beszélik, hogy míg az öldöklés folyamatban volt, Szent László király fejét a váradi egyházban sehol sem találták. Az egyház őre negyednap újból bement keresésére: akkor már ott volt a szokott helyén, de átizzadva, mintha élne és nehéz munkából vagy forróságból tért volna vissza. Az őr elmondta a csodát a kanonokoknak és egyéb jámbor embereknek: egy öreg tatár pedig megerősítette állítását. Azt beszélte ugyanis, hogy őket nem a székelyek és a magyarok verték meg, hanem ama László, akit mindig segítségül hívnak. És a többi 48 L. ezzel kapcsolatosan Sántha Gy., 1943. 49 Más jellegű csodatörténeteket meséltek róla, pl. a De statua marmorea (A márványoszlopról) című történet arról a Diaspolis városában álló márványoszlopról szól, melyhez kínzatása idején kikötözték és kötelékeitől csodás módon megszabadult. Erre a oszlopra később ráfestették a képmását. Az egyik hitetlen katona azonban lándzsáját belevágta az oszlopba, mely mintha vaj lett volna, olyan könnyen belehatolt. A katona lova összerogyott, maga pedig ráesett az oszlopra és kezeit is foglyul ejtette az oszlop olyannyira, hogy sem a lándzsáját sem a kezét nem tudta kihúzni. Végül könyörgésre fogta a dolgot és György konfesszor Isten nevében szabadon bocsátotta, kiszabadította a kezét, sőt mind a tíz ujja újra kinőtt.— Egy másik történet (De voto coram imagine) ugyanannak a márványoszlopnak a jelenlétében tett fogadalomról szól. Az egyik katona lovával bevágtatott az udvarra, ahol György konfessor oszlopa és képe állt, és fogadalmat tett, hogy ha a háború veszedelmeitől megvédi, visszatérve neki ajándékozza azt, ami számára a legkedvesebb, a lovát. A katona évek múlva épségben hazatért, de már sajnálta a lovát odaadni, és aranypénzzel akarta megváltani a fogadalmát. A ló azonban nem tudott elmozdulni a szobor mellől, akármit tett, hiába duplázta meg az összeget. Végül belátta a katona, hogy fogadalmának eleget kell tennie és nemcsak a lovát, hanem még a cserébe ígért aranypénzt is otthagyta György konfessornak. Aufhauser J. B., 1913. 161—164., 164—168. 50 In: Legenda Aurea, 105. 51 Kristian White,1993. 99.

1. 52 Páricsi Zsolt (1990) írja, hogy nem lehet pontosan tudni, de valószínűleg a XIV. századtól lett Anglia patrónusa. Feljegyezték, hogy amikor III. Edward 1349-ben Calais-t ostromolta, kardját Szent Edward, Szent György felkiáltással vonta ki.116—117.1. 53 Uo. 116. 54 Hoffmann-Krayer, III. 1930/31. 55 Ipolyi A. 1863. 194