Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Novák László: Emberföldrajz és településnéprajz

vonására is. A kuriális helységekben szétvált a volt földesúr és jobbágy legelőterülete, hasonlóan a majorsági, uradalmi és paraszti birtokhoz. Az egykori házas zsellérek — mivel megillette őket a közös legelő használata, nyolcan voltak jogosultak egy jobbágytelekre —, a volt egésztelkes jobbágynak jutott legelőterület arányában részesülhettek földben, és ily módon kisebb birtokosokká válhattak.

58 A különböző művelésági területek, birtoktestek, parcellák, „telkek" a tagosított, elkülönözött határon, jellegzetes telekrendszeii alkottak, amely meghatározta a településrendszert, települést, annak adott, s módosult, fejlettebb állapotát. A korábbi időszakban, a feudális birtokviszonyok alapján kötött telekrendszer létezett, s a XIX. század közepi változások során pedig a kötetlen, szabad telekrendszer jött létre. A tartozékföldek megszűntek, a különböző művelésági területek egységesen integrálódtak a tagosított paraszti birtokstruktúrában.

59 A határhasználat, üzemszervezet is fejlődött oly módon, hogy a volt jobbágy-, paraszti birtok kiegészült újabb területekkel (feltört legelő, irtványföld), amelyeken határbeli üzemhelyeket, üzemközpontokat (tanyák) létesíthettek. A településrendszerben változás következett be. Egyrészt, a telekrendszer újabb funkcionális tagolódása ment végbe (a település központjában lévő, lakásfunkcióval és gazdasági irányító szerepkörrel rendelkező belső telekhez tartozó, adott esetben a már meglévő határbeli telekföldhöz, üzemhelyhez, üzemközponthoz újabb, a határ más részén lévő kapcsolódott), másrészt pedig újabb települési funkció alakult ki. A belső központban lévő házastelek és a határbeli üzemközpont közötti kapcsolat megszakadt, a tanya önálló települési egységgé, szórványtelepüléssé vált, egyesítve az állandó lakás és munkahely funkciót. A XIX. század második felében végbement legelőfeltörés alkalmával is ilyen komplex települési funkcióval rendelkező egységek, tanyák jöttek létre, a már említett volt zsellérek esetében. Ezek már nem tartoztak szervesen a belsőséghez, házastelekhez, önállósulva kiszakadtak a településrendszerből, viszont közigazgatási (hivatalos ügyintézés), vallási (az anyaegyházhoz tartozás), gazdasági-kereskedelmi (piacozás, vásár, különböző szükségleti cikkek beszerzése), s más vonatkozásban integrálódtak a településhez.

60 Összegezésképpen hangsúlyozni szükséges azt, hogy a településnéprajzi kutatás kettős irányultságú. Egyrészt, a települést mint kultúrökológiai tényezőt vizsgálja. Azt, hogy az emberi társadalom — a maga kulturális egységében — a földrajzi környezetbe illeszkedik, települést hoz létre. E vonatkozásban szoros a kapcsolódás az emberföldrajzhoz és a társadalomföldrajzhoz. A településnéprajz másrészt tüzetesebben vizsgálja magát a települést, felhasználva a településnéprajz eredményeit, funkcionális morfológiai alapokon. Tekintettel van a település elemeire, részeire, viszont azokat nem önmagukban vizsgálja, hanem a táji adottságokkal, történeti, társadalmi, gazdasági tényezőkkel együtt véve a településszerkezetet, mint funkcionális, működő szervezetet kutatja és rámutat a telekrendszer, településrendszer lényegére, minőségére. Irodalom Balogh István 1981 Mezőgazdasági termelés és társadalom. In: Debrecen története 2. (szerk. Rácz István). Debrecen, 273—308. Banner János 1922 Adatok Békésmegye településföldrajzához. Föld és Ember II. 105—114. 1925 Szeged települése. Föld és Ember V. 18—38. 1930 Középkori emlékek a nyársapáti Templompartról. A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára II. Szakosztály közleményei 7. szám. Szeged, 3—11. Bartha Elek 1991 Vallásökológia. Ethnica, Debrecen. Bartucz Lajos 1930 A nyársapáti XV—XVIII. századbeli koponyákról. A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára II. Szakosztály közleményei 7. szám. Szeged, 12—39. Bátky Zsigmond 1921/a Dr. Czirbusz Géza. Föld és Ember I. 69. 58 L. Nóvák László, 1977. 59 Jól példázza ezt a szőlő, amely a jobbágytelken kívül volt, s annak megszűnése után a paraszti birtok szerves részeként tartozott a telekrendszerhez. Vö. Nóvák László, 1975/b. 60 Vö. Erdei Ferenc, 1942. 163