Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Novák László: Emberföldrajz és településnéprajz

NÓVÁK LÁSZLÓ EMBERFÖLDRAJZ ES TELEPÜLÉSNÉPRAJZ A település komplex életjelenség, s ennek következményeként a települést sokeredően, mint szerves rendszert szükséges vizsgálni. Rámutatni a sajátos földrajzi, táji környezetben, meghatározott agrárviszonyok között kibontakozó, fejlődő, sajátos társadalmi-jogi viszonyok között funkcionáló életjelenségre, a településre. A településnéprajzi kutatás gyökerei az emberföldrajz, az antropogeográfia területére nyúlnak vissza. A földrajztudományban századunk elején, s különösen a húszas években erősödött fel a fizikai föld rajzkutatás mellett a humán-, emberföldrajz, az antropogeográfia. A francia és német iskola hatása volt ebben döntő tényező. Az emberföldrajz atyja, Fridrich Ratzel műveiben az embert és a természeti környezetet összefüggéseiben, kapcsolódásukban láttatja, megállapítva, hogy az ember is szerves tartozéka a Föld felszínének, s az emberiség élete meghatározott természeti keretek között, földrajzi környezetben játszódik. Ratzel feltárja az emberi és természeti jelenségek közötti összefüggéseket, s azok okait is kutatja. A földrajzi determinizmus hatja át az ember és környezete kapcsolatát.

1 A francia Jean Bruhnes az emberföldrajz alapelveit fogalmazza meg, s tényeit foglalja rendszerbe, meghatározva tárgykörét is. Hangsúlyozza az ember és környezetének kölcsönhatását. Az emberföldrajz alapjának a fizikai (természeti) földrajzot tekinti, s a földhöz való viszonyulás alapján osztályozza az emberi tényezőket. A „lényeges tények" három csoportját különbözteti meg: I. a föld improduktív birtokbavételének tényei (lakóház és település, úthálózat); II. a föld produktív használatának, a növény- és állatvilág igénybevételének tényei (földművelés, állattenyésztés); III. romboló (rabló) gazdálkodás tényei (a természeti javak minden utánpótlás nélküli felhasználása, felélése, növény- és állatvilág pusztítása, erdőirtás, bányászat).

2 A német földrajztudomány képviselője, Alfréd Hettner a természeti tényeket az emberre gyakorolt hatás szerint osztályozza. Különbséget tesz a szervetlen természet mechanikai, fizikai és kémiai, valamint a szerves természet hatása között. Az emberföldrajz tekintetében hangsúlyozza az emberi aktivitás tényeit, amelyek között megtalálható az általános létfenntartó tevékenység (gazdasági tények).

3 Az említett francia és német geográfiai koncepciók körvonalazzák az emberföldrajz lényegét, amely hatással volt a magyar kutatásokra. Ellentétben a földrajz természettudományi felfogásával és kutatásával, Czirbusz Géza az emberi tényezőt tartotta elsődlegesnek. Az emberföldrajzot tekintette földrajztudománynak. Az emberi mentalitás elsődlegességét hangoztatta a természeti hatásokkal ellentétben.

4 Erénye, hogy az emberföldrajznak létjogosultságot szerzett a magyar tudományosságban.

5 „Ő volt ugyanis fáradhatatlan hirdetője írásaiban és egyetemi előadásaiban az athropogeographia jogosultságának és fontosságának, képzelt bajnoka a természettudományos irányú geográfia egyeduralmát kifogásoló geográfus" — írja róla nekrológjában Bátky Zsigmond.

6 Tehát a fizikai természetföldrajz egyeduralma, kizárólagossága mellett létjogot követelt magának az emberföldrajz (antropogeográfia), amely tulajdonképpen azon földrajzi tudományos, ökológiai egységet foglalta magában, amely a természet és ember kölcsönhatásán nyugodott. Ezen igénynek 1 Ratzel, Fridrich, 1882. 2 Bruhnes, Jean, 1910; Bruhnes, Jean, 1926; Bruhnes, Jean, 1913. 3 Hettner, Alfréd, 1919. 4 Czirbusz Géza, 1919; Éles támadás érte őt, zavarosnak, tudománytalannak tartották az új, általa képviselt irányzatot. 5 Czirbusz Géza, 1917 6 Bátky Zsigmond, 1921/a. 155