Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Szabó László: A paraszti munka méltósága

SZABÓ LÁSZLÓ A PARASZTI MUNKA MÉLTÓSÁGA 1. A munka etimológiai, materialista és keresztényi értelmezése 1.1. Munka szavunk szláv eredetű, s a szláv szó eredeti jelentése 'kín, gyötrelem'. Másik rokonértelmű szavunk a dolog, dolgozni az óegyházi szlávban 'tartozás, kötelesség, adósság', azaz függő helyzetben kényszerből végzett munka értelme volt. A robot-ot ugyan a németből vettük át, ahol szintén kényszerből végzett, parancsra tett munka, 'úrdolga' jelentésű volt, de a németbe hasonló értelemmel a szláv nyelvből került át. Csinál szavunk szintén a szlávból származik, de ennek már nincs terhet jelentő jelentésárnyalata. A 'csinál' jelentésű tesz, tevékenykedik finnugor kori örökségünk. A tev- tő rokon nyelveinkben is fellelhető, de nincs kínt, terhet jelentő árnyalata, mint a munkának, noha jelentésbokrai számosak a szó nagy múltja miatt. Az alkot ugorkori szórétegünkhöz tartozik, s 'létrehoz, összeköt, hozzáidomít, bővít, gyarapít' jelentései a rokonnyelvekben is megvannak. Van még egy idetartozó szavunk, a bizonytalan eredetű teremt, amely szintén az alkotásra, sőt a Halotti Beszéd szerint az isteni alkotásra vonatkozik. A munkára mint emberi tevékenységre utaló szavaink három csoportba oszthatók eredeti jelentésük szerint. Egyrészt a munka, főként fizikai munka kényszere, függő helyzetben végzett terhes volta a jellemző (munka, dolog, robot), másrészt a munka mint teremtés, alkotás jelenik meg és élesen el is különül az előbbitől (alkot, teremt). A harmadik csoportba tartoznak azok a szavak, amelyek magára a munka folyamatára vonatkoznak, s nincs eredetileg más jelentésük, mint a folyamatra utalás minősítés nélkül (tesz, csinál). De így van ez más nyelvekben is. A klasszikus latinban a labor első jelentései inkább a nehéz fizikai munkára vonatkoznak, s a munka terhes voltát emelik ki, mint 'baj, szorongattatás, nyomorúság, betegség'. A későbbi latinságban pedig ez méginkább kötődik a nehéz, fizikai munka fogalmához. A másik oldalon a műalkotást létrehozó munka, az opus (humani ingenii opus) szó áll, ami a klasszikus latinságban elsőrenden 'önszántából végzett munka' jelentésű, de további jelentése 'fáradság, megerőltetés' is lehet. Mégis ez adja a 'mű, műalkotás' jelentés alapját is, s a későbbi latinságban ilyen irányú jelentésfejlődést mutat. A klasszikus latinságban a hangsúly mindkét szónál más, de azonosság is van közöttük. Harmadik kiemelendő latin szó a negotium, amely 'foglalatosság, tevékenység, dolog, feladat, ügy' értelmű, de szókapcsolatokban itt is nyerhet végülis 'fáradság, nehézség, baj' jelentést épp úgy, mint 'teremtés'-t is. Az a hármasság tehát, amit a magyar nyelvben kimutattunk a munka szóval kapcsolatban, a latinban is megjelenik, illetve a jelentések a későbbi közép- és újkori latinságban ilyen irányú alakulást mutatnak. A németben az Arbeit és a Werk különül el hasonlóan, bár jelentései itt sem egyértelműek a különböző korokban. A francia nyelvben a travail és a labeur szavakhoz kapcsolódik a fizikai vagy fáradságos, kényszer jellegű munka fogalmának első, második jelentése, s csak további összetételekben kap olyan értelmet, amely intellektuális munkára is utal, s az alkotás fogalmával is összekapcsolódik. A besogne vagy a fairé 'tesz, csinál, dolgozik' értelmű, minden mellékjelentés nélkül. A munka terhes és gyötrő tevékenységként való felfogása, majd megkülönböztetése az alkotó folyamattól rendkívül hosszú társadalmi alakulás eredménye. Minden bizonnyal a 'tesz, csinál' jelentés a régebbi, hiszen az embernek, az emberi közösségeknek éppen úgy meg kellett szerezni a létfenntartáshoz szükséges élelmét, mint az állatoknak, (sőt egyéb emberi javakat is), s ezt ki-ki kezdeti szinten egyénileg tette. Bodrogi Tibor az antropológiai kutatások eredményeit összegző könyvében úgy véli, hogy a technológiai fejlődéssel párhuzamosan kialakuló munkamegosztás, az egyes tevékenységükben elkülönülő csoportok 143