Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)
Béres Mária: A tátorján első leírása (Forrásfeldolgozás)
Először. A lakosság mindmáig Tatariának hívja. Másodszor. A földeken a vetések között nő, körülbelül egy lábnyi mélységű termékeny fekete földből álló talajban, amely alatt mintegy három lábnyi másik, sárga agyagos réteg fekszik, végül pedig homok; és a fejlettebb gyökér ebbe hatol bele, amelyet azért lehet csak nagynehezen ép állapotban kiásni (hogy legnagyobb hosszúságát meg lehessen határozni), mert a gödör, mihelyt a homokhoz érünk, mintegy két lábnyira megtelik bőven felfakadó vízzel. Harmadszor. A gyökerekbe évente belevág az eke és elvágja őket, de újból kihajtanak. Negyedszer. Ugyanott semmilyen fölhasználásra sem szedik ki, kivéve a gyerekeket, akik édes íze miatt gyökerét főzve megeszik. ötödször. A nyulak, amelyek ott igen nagy számban élnek, megrágják és megeszik. Nemcsak Eger környékén /németül Erlau, magyarul Eger/ nő, hanem más helyen is, és talán Magyarországon több helyen, mint Erdélyben. Az idehozott és szemügyre vett tövet itt Bécsben a magyar nemzetiségű szolga nyomban felismerte, és azzal a népi elnevezéssel (tatár-kenyér, azaz panis Tartaricus) nevezte meg, amellyel Hell főtisztelendő úr, megtalálása után, korábban megküldte: sőt határozottan kijelentette /a szolga/, hogy Debrecenben, ahol állítása szerint vadon terem, ő nem egyszer evett belőle készített ételeket az egyszerű emberek körében. De a szolgának e gyökér Debrecenben való oly gyakori konyhai felhasználásáról szóló beszámolóját gyanússá tette számomra nemcsak az, hogy bár jómagam az említett szabad királyi városban nevelkedtem gyermekkorom óta, s ugyanott különféle emberekkel beszélgettem, semmit sem hallottam szóban sem erről a gyökérről, még kevésbé a belőle készülő ételekről, de elsősorban az, amiért ugyanezen város legtapasztaltabb orvosai, a hírneves Hatvani István 11 , a hímeves Weszprémi István 12 és a hírneves Csapó József, 13 akiknek levél útján való megkérdezését a szolga beszámolóját illetően tovább nyomozva szükségesnek tartottam, egybehangzóan kijelentették, hogy számukra és a polgárok számára teljesen ismeretlen a növény. E valóban nagynevű férfiak előtt, akik egyébként az ilyesféle dolgodnak oly jeles megfigyelői, hogyan maradhatott volna rejtve, ha ennek a gyökérnek a használata olyan elterjedt lenne, mint ahogyan azt a szolga erősítgette. így hát úgy kell lennie, hogy vagy növényünket tévesztette össze más anyaggal, vagy, ami valószínűbb, a helyet illetően, ahol ételeket készítenek belőle, tévedett a szolga, aki katonatiszteknek ajánlja fel szolgálatait, határozott állomáshely nélkül különféle helyeket járva be velük. Bárhogyan is áll a dolog: elég az, hogy a szolga a gyökeret felismerte, az Eger környékén ismert néven nevezte meg, és elmondott tanúságtételének megerősítéséül a belőle való étel elkészítésének a módját elmagyarázta: közben az ő útmutatása szerint a lehámozott és keresztben vékony szeletekre vagdalt friss, nyers és azután zellerolajjal, ecettel és sóval ízesített gyökérből olyan étel készült, amely mindenkinek nagyon ízlett. Végül a virágok kinyílása előtt a zsenge szárak megfőzve és a karfiol módjára elkészítve kellemes ételül szolgáltak, de a kéreg sok és nem egykönynyen megrágható és előzetesen nem egykönnyen eltávolítható rostja miatt az étel alkalmazása nehézkes, hacsak idővel gondos tenyésztéssel lassan-lassan élvezhetőbbé nem válik. A továbbiakban ezt a növényt Morvaországban is megtalálva tisztelendő Boccius Norbert, a feldsbergi (Szent János) irgalmas rend prépostja mutatta be, és beszámolt arról, hogy egyrészt a szőlőskertekben, agyagos talajon Hurtau falu mellett Aussitz közelében tömegesen tenyészik, másrészt ugyanott Hieronymus-Wurtzel azaz Jeromosgyökér néven ismeretes, és onnan hordják el a cseh parasztok, akik teheneikkel etetik a tejhozam növelése érdekében. Mindenesetre a Tataria név eredetét nem látom be. Clusius feltevését, hogy növényünk azonos a Baltracan Tatarorummal, bizonyára megdönti az, hogy losaphat Barbarus arról számol be, hogy a szár kérge a Baltracan esetében az érlelődés során felhasadozik és elválik a fától (ebből úgy látszik, hogy cserjésedő és évelő szárról van szó), és hogy magjának erős szaga van, de kellemes ízű; ezek egyike sem jellemző a mi növényünkre. Amit azonban ugyancsak Clusiusnál, de mások beszámolója alapján olvasunk, hogy Magyarország egyes helyein a lakosság a gabona drágasága és 11 Hatvani István (1718—1786) Debrecen legjelentősebb orvosírója, aki kollégiumi professzorsága mellett kiterjedt orvosi gyakorlatot is folytatott. Tanulmányait Bázelben végezte. 12 Weszprémi István (1723—1799) Zürichben, majd Utrechtben végezte tanulmányait. Legjelentősebb műve Succincta Medicorum Hungáriáé et Transylvaniae Biographia, mely négy vaskos kötetben jelent meg. 13 Csapó József (1734—1799) Bázelben szerzett orvosi oklevelet, s 1767-től Debrecen város orvosa. Fő műve az Új füves és virágos magyar kert. Pozsony, 1775. 10
