Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Szabó Géza: Víz alatti régészeti adatok a Pannonia—Barbaricum határvonal IV. századi védelmének kérdéséhez

négy kis saroktornyos, középen egy nagyobb toronnyal.

8 A hajózóút szélén fekvő erőd 76 m hosszú, 56 m széles volt, a túlparti hosszúsága 74 m. Ez utóbbi nyugati oldalát elmosta a Duna, így szélességét pontosan nem lehetett megmérni. A 200 m távolságban fekvő erődök egymás felé nyitottak voltak. A folyó felőli fal nyílásának mélységadatai és az alapozás itt megfigyelt jelenségei azt mutatják, hogy ezen a részen vízi járművek is bemehettek a falak és tornyok által védett, körbezárt öbölbe. A két építmény között elvileg egy állandóan vagy időlegesen felállított hajóhíd vagy kifeszített kötél mentén mozgó úszó alkalmatosság is szolgálhatta a kisebb-nagyobb egységek átkelését. Hajóhíd esetében azonban a folyó felőli oldalon futó fal megszakításának nincs értelme, sőt ellenkezőleg, ott egy széles, az érkezők gyors távozását szolgáló móló lenne praktikus. Az eddigi feltárások során tett megfigyelések alapján feltételezett belső, védett öböl véleményünk szerint inkább arra mutat, hogy miként egyes helyeken még a közelmúltban is, a két part között kifeszített kötél mentén mozgatott vízi jármű vette fel és tette szárazra a középső torony előtt az átkelőket. A feltárás még nem fejeződött be, hátra van a leletek feldolgozása, az ásatási eredmények értékelése, ezért a továbbiakban csak egy, az eddigi megfigyelések alapján felvetődő, a limes szerke8 Paulovics 1934.; Mócsy 1958. 9 Remélhetően hamarosan sor kerülhet a kutatások eddigi eredményeinek ismertetésére, bár a feltárás 1994-ben teljesen váratlan fordulatot vett. A korábbi kutatási tervektől eltérően Gaál A. egyedül megszervezte és elkezdte az eddigi ismereteink szerint legfontosabb magyarországi víz alatti régészeti lelőhely kikotortatását. Ezzel egy évek óta tartó vita látszik eldőlni. Az első tervszerű, évekig szisztematikusan, a szárazföldön is megszokott követelményeknek megfelelően végzett feltáráson visszatérő kérdés volt, hogy a könnyebb, látványosabb megoldást választva csak a feliratos, faragott köveket emeljük ki, vagy a nehézségek és a lassabb ütemű munka ellenére ragaszkodjunk az alaprajzi kutatásokhoz, a falszerkezetre, a leletek elhelyezkedésére vonatkozó víz alatt tett régészeti megfigyelésekhez is. Az egyensúly megteremtése azért is fontos, mert feltételezhető, hogy a romterület „levadászása", a gazdagabb leletanyag kiemelése után még kevésbé lehet támogatókat találni a hátramaradó kevésbé látványos szakmai munkákra. A jobb-bal parti elhelyezkedés körül már az első években kialakuló szakmai vita, a bölcskei kikötőerődök késő római erődrendszerbe való illeszkedése, s a szemközti elhelyezkedés kapcsán felvetődő stratégiai vonatkozású adatok, tehát a feliratokon túl nyújtott információk és válaszok mind elvesztek volna a kutatás számára, ha a gyorsabb utat választva az erőd felmérését mellőzve hagyjuk kikotorni a leleteket. A legutóbbi évben használt „technológia" során nem sikerült megoldani az újabb leleteknek és a régészeti megfigyeléseknek az elmúlt évek kutatási eredményeihez történő szerves kapcsolatát, s ez nem tett jót a leleteknek sem: a faragványok elég nagy mértékben sérültek. A partra hordott anyag jelenleg gazdag lelőhelye az éremgyűjtőknek és a feliratos, faragott római kori emlékeket gyűjtő kincsvadászoknak. Az elmúlt években felmért alaprajz pedig lehetőséget adott volna a parton elhelyezett fixpontokhoz való bemérés helyett a leletek még pontosabb, az erőd alapfalaihoz viszonyított feltérképezésére. Az eljárás szakmai és etika szempontból is súlyos kérdéseket vet fel. Abban mindenki egyetért, hogy szükséges az évek óta rendkívül nehéz körülmények között folyó feltárás gépesítése, de mint ahogy senkinek sem jutna eszébe pusztán azért kiszántatni egy gazdag leletanyagú temetőt, mert így esetleg gyorsabban s kisebb költséggel tudná összegyűjteni a kifordított leletanyagot, így talán érdemes lenne az egyedülállóan gazdag feliratos anyag feltárására olyan módszert keresni, amely megfelel a szárazföldi feltárásokkal szemben is alkalmazott szakmai követelményeknek és az egyéb etikai elvárásoknak is.. 10 Paulovics 1934 161—162.; Visy 1989 71—72. Hasonló a véleménye Mócsy Andrásnak is. (Mócsy 1990 107.) 11 Visy 1989. 12 Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Visy Zsoltnak munkámhoz nyújtott segítségéért, s külön hálával tartozom azért, hogy legújabb, eddig még publikálatlan kutatási eredményeibe is bepillantást engedett számomra. 79 zetét érintő problémát kívánunk körvona- Iázni. A bölcskei víz alatti feltárások eredményei azt bizonyítják, hogy nógrádverőcei típusú alaprajzú erődökkel a korábbi felfogással szemben nemcsak a bal, hanem a jobb parton is számolnunk kell — a kísérő leletekkel együtt. Paulovics I. már a harmincas években felhívta a figyelmet arra, hogy a nógrádverőcei erőddel szemben, a túlparton is van egy hasonló szerkezetű és korú erőd. Szerinte az egymással szemben lévő erődök között hajóhíd biztosította az össszeköttetést.

10 Paulovics I. véleményét és az újabb víz alatti feltárásokat figyelembe véve vegyük szemügyre azokat a határ menti erődítményeket, melyek nem köthetők közvetlenül a limes út vonalához, vagy közvetlenül a Duna partján találhatók. Különösen földrajzi elhelyezkedésük és stratégiai jelentőségük érdekes számunkra. A lelőhelyeket és a vonatkozó irodalmat legutóbb Visy Zsolt foglalta össze részletesen, egységes rendszert dolgozva ki az erődök egyértelmű jelölésére.

11 Ezért ahol csak lehet, a jelenlegi vizsgálatok szempontjából érdekes késő római korra vonatkozó adatokat az ő meghatározása és számozása alapján, a mai országhatártól kiindulva soroljuk fel.

12 Mosonmagyaróvár: Ad Flexum táborának feltételezett helyével majdnem szemben, a Mosoni-