Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Szabó Géza: Víz alatti régészeti adatok a Pannonia—Barbaricum határvonal IV. századi védelmének kérdéséhez

SZABÓ GÉZA VÍZ ALATTI RÉGÉSZETI ADATOK A PANNÓNIA—BARBARICUM HATÁRVONAL IV. SZÁZADI VÉDELMÉNEK KÉRDÉSEIHEZ Soproni Sándor emlékének Az elmúlt évtizedben a Duna bölcskei szakaszán lévő római kori romok feltárásával, és az egyes folyókban, tavakban található régészeti lelőhelyek összegyűjtésével, feltérképezésével Magyarországon is megkezdődtek a víz alatti régészeti feltárások.

1 Az eliszapolódott romok jelentős része római kori, s a Pannónia—Barbaricum közötti határfolyó, a Duna medrében van. A korábban csak bal partinak tartott hídfőállások mellett újabban hasonló alaprajzú épületek romjait találtuk meg a jobb parton is. A szerteágazó kérdéskörből az alábbiakban mindössze egyetlenre, a víz alatti kutatások során megfigyelt romoknak a római kori erődök láncolatába és a korszak harcászati stratégai rendszerébe illeszkedésével összefüggő problémára kívánjuk felhívni a figyelmet. A kérdés teljes körű vizsgálata — miként az előkerülő faragványok, feliratok, épületmaradványok részletes értékelése — a római koros kollegákra vár.

2 Egy román hajó balesetének kivizsgálásakor 1973-ban Tolna megyében a Dunából, a „Bölcskei szikla" területéről Pallos György búvár római kori bélyeges téglát hozott a felszínre, amit a bajai, majd a szekszárdi múzeumba juttatott.

3 A terület kutatása azonban csak több mint egy évtized múlva, 1986-ban, a rendkívül alacsony vízállásnál kezdődhetett meg.

4 Az első évben a derékig érő vízzel fedett terület felmérése után egy úszódaru segítségével kiemeltük az omladék tetején heverő 18 kisebbnagyobb faragványt. Számos bélyeges tégla, több IOM TEVTANO feliratú oltárkő, dombormű, szobortöredék és egyéb faragvány került elő.

5 A következő években a búvárok segítségével egy pontonokból U alakban összeállított merülőbázisról megkezdtük a romterület víz alatti részének felmérését és kutatását. A víz alatt a kézzel kibontott, vagy nagy nyomású vízsugárral kimosott köveket bemértük a parton elhelyezett fix pontokhoz, majd csörlő segítségével a víz színe fölé emeltük, és egy szállítóponton segítségével a partra raktuk. Ezzel a magas fokú szervezettséget és több szakterület együttműködését kívánó munkával elkezdődött hazánkban az első víz alatti régészeti feltárás. A feltárás során különböző vélemények alakultak ki arról, hogy az építmény eredetileg a Duna jobb vagy bal partján állt-e. A bélyeges téglák és az eddig ismert nógrádverőcei típusú erődök a bal part mellett szóltak.

6 A víz alatti megfigyelések, a terepviszonyok, a lassan kibontakozó alaprajz azonban a jobb parti elhelyezkedést valószínűsítette.

7 A kérdés a terület pontos felmérése és a Duna keleti partján, a barbaricumi oldalon lévő ellenerőd megtalálása után eldőlt. A Duna 1551,4 fmk-énél a hajózóút nyugati szélében lévő erődöt a jobb parton emelték, s vele szemben, mintegy 80 m-rel feljebb, a bal parton is állt egy erőd. Mindkettő alaprajza nógrádverőcei típusú, 1 Gaál 1990.; Soproni 1990, 1990/a.; Szabó 1990, 1990/a.; Szabó 1994. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulaton belül megalakult a Búvárrrégészeti Szakosztály, amely célul tűzte ki a hazánkban található víz alatti régészeti lelőhelyek és történeti emlékek felkutatását, az adatok összegyűjtését. 2 A feltárás részleteit az eredeti megállapodás szerint Gaál A.—Kőhegyi M.—Szabó G. ismertetik majd, a feliratos anyagot pedig Soproni Sándor és Tóth Endre adják közre. 3 Gaál 1990 130. A tégla jelenleg a szekszárdi múzeumban van, Itsz. 73. 146.1. Lőrincz B. tévesen Madocsát említi lelőhelyként. (Lőrincz 1976 53.). 4 Gaál 1990 130.; Szabó 1990 127—130. 5 Soproni 1990 142.; Soproni 1989 257—258. 6 Soproni 1990 142.; Soproni 1989 257—258. 7 Szabó 1990. 130. Szeretnék ezúton is köszönetet mondani a merülések megszervezését végig segítő Csepregi Oszkár alezredesnek, akivel a kutatások során felmerülő harcászati, stratégiai kérdéseket is megbeszélhettem. 77