Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Béres Mária: A tátorján első leírása (Forrásfeldolgozás)

1. ábra. A disszertáció címlapja ban termő Baltracan-nal, amelyet losaphat Barbarus, egy velencei patrícius említ Pietro Barocci padovai püspökhöz írt levelében, stb. A magyarok talán a tatároktól tanulták el ennek a gyökérnek a használatát, ezért adták neki a tatár nevet: ugyanis (mint a németek) általában tatárnak nevezik azokat, akiket mi tartarusoknak mondunk." Eddig szól Clusius: őt idézte A növények ismertetése (Plantarum história) c. művében loannes Bauhinus, Bauhinust loannes Boeclerus strasbourgi professzor a Cynos. Mat. Med. continuat II. I. rész 76. old. Bizonyára sem ezek, sem más szerző az említettek közül, Clusiust kivéve, nem látta a Tataria Ungaricát. Ennek a következtében valamennyien Clusiust követve tévesen sorolják azt az ernyősök közé. Mindenesetre be kell vallani, hogy fejlődése elején, amíg a növény még redősen egymásra rétegződve hordja leveleit, virágait pedig az ágacskákon zártan és összetömörödve, valamelyik Heracleus külső képét mutatja, és akár egy botanikust is megtéveszthet: de kellően kifejlődve egészen másnak mutatkozik, úgyhogy nem tudok eléggé csodálkozni azon, hogy Clusius, ez az egyébként igen alapos férfiú, hogyan téveszthetett össze egy keresztesvirágú növényt egy ernyőssel. Úgy látszik, hogy azt a növényt éppen a Bécsben töltött utolsó években ismerte meg a kiváló férfiú, amennyiben az 1583-ban kiadott ,A pannóniai és ausztriai növények ismertetésé"-ben említését egyáltalán nem olvashatjuk, és 1587-ben már úgy távozott Bécsből, hogy oda nem is fog visszatérni. Ezért részéről ez a leírás talán kevésbé volt kidolgozva, úgyhogy ennek az igen ritka növénynek sem az ábrája nincs mellékelve, sem az ízéről vagy illatáról, sem virágzásának idejéről nem esik szó, és Clusius szokásával ellentétben egyebekről sem. Már régóta kívánta látni és megvizsgálni az általa Clusius révén megismert növényt Jacquin, a hírneves professzor: ezért néhány évvel ezelőtt, megragadva a kínálkozó alkalmat, Egerbe, a magyarországi Heves vármegye városába készülő tisztelendő Hell Miksa császári csillagásztól azt kérte, hogy legyen szíves vagy visszatérésekor személyesen elhozni, vagy elküldeni az ott Tatárjának nevezett növényt. A hírneves férfiú azonnal küldetett neki két kiásott tövet; ezek mialatt útközben hosszabb időn át elakadtak, teljesen rothadt és bűzös állapotban érkeztek meg. Ezek egyike négy láb hosszú volt, méghozzá a csúcsán megcsonkítva, vastagsága körülbelül lábszárnyi volt. Viszont ennél szerencsésebben járt el 1777 október havában H. Engelsdorffer, a neves Caramellius-ezred kitűnő és igen rátermett sebészorvosa, aki több, általa talált rövidebb és vékonyabb tövet küldött; ezek egyike mellékletként csatolva lerajzolva rendelkezésre áll; és földbe helyezve a közvetlenül megelőző évben és az idén is a botanikus kertben ezek mind igen erőteljesen kihajtottak, virágokat és érett terméseket hoztak. A hozzá intézett néhány kérdésre — míg a többire a csehországi hadsereghez való váratlan távozása miatt nem lehetett sort keríteni — a következőket válaszolta: 8