Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Csányi Marietta: Újabb adat kelet-magyarországi kora bronzkorunkhoz

peremtöredék. Valószínűleg fazék darabja. Felületét rendszertelen, alig észrevehető vonalszerű besimítások borítják. Világosbarna. (XII. t. 5.) 4. Korsó töredékei. Zömök, alacsony, nyomott gömbtestű enyhén kónikus nyakú korsó két töredéke, a vállon fül csonkjával. Felülete matt, a hasvonalon fényezés nyomai láthatók. Sötétszürke. (XII. t. 6a—b.; XVI. t. 12.) ^ 5. Edénytöredék. Valószínűleg fordított csonkakúp alakú tál kissé kihajló, belül profiléit és megvastagodó peremtöredéke. Matt felületű, világosbarna. (XII. t. 7.; XVI. t. 13.) 6. Edénytöredék. Tölcséres nyakú, erősen kihajló peremű, vékonyfalú csupor töredéke. Fényezett felületű, világosbarna. (XII. t. 8.; XVI. t. 14.) 7. Edénytöredék. Vastag falú durva megmunkálású edény rücskös felületű aljtöredéke. (XII. t. 9.) 5. gödör Megközelítőleg kör alaprajzú, 1,20—1,50 m átmérőjű gödör. Mélysége a humuszréteg eltávolítása után 35 cm. Leletek: 1. Korsó. Vékony falú, rövid ívelt nyakú, erősen kihajló peremű, kihasasodó, kettős kúpos testű, hasán lekerekített törésvonalú edény. Szalagfüle a peremből indul és a vállra támaszkodik. Fényezett felületű, világosbarna, fekete foltos. (XIV. t..3.; XVI. t. 18.) 2. Agyagkanál. Rövid elvékonyodó nyelű, nagyméretű. Samottos soványítású, matt felületű. Szürkésbarna. (XIII. t. 15.; XVI. t. 19.) 3. Talpas edény töredéke. Kihajló, kifelé szélesedő talpgyűrűn álló, vékonyfalú edény fenék-és oldaltöredéke. Finom iszapolású, fényezett, szürke. (XIV. t. 5.) 4. Edénytöredék. Enyhén kihajló, kissé megvastagodó peremtöredék. A nyakhajlatban kis bütyök. Samottos soványítású, matt felületű,. Világosbarna, belül szürke. (XIII. t. 4.) 5. Edénytöredék. Hengeres nyakú, alig kihajló peremű edény töredéke. Kívül fényezett, szürkésfekete. (XIII. t. 5.) 6. Edénytöredék. Kisméretű, vékonyfalú edény ívelten kihajló peremtöredéke. Homokos soványítású, barnásszürke, fekete foltos. (XIII. t. 6.) 7. Fültöredék. Kívül homorú, középen hosszanti bordával tagolt szalagfül. Finoman iszapolt, homokkal soványított, fényezett, szürke. (XIII. t. 7.) 8. Edénytöredék. Hengeres nyak-, ill. alig kihajló duzzadt peremtöredék. Samottos soványítású, matt felületű. Téglaszínű. (XIII. t. 8.) 9. Edénytöredék. Vékony falú edény ívelt nyaktöredéke. Homokkal, samottal soványított, matt felületű. Kívül sárgásszürke, belül fekete. (XIII. t. 9.) 10. Edénytöredék. Durva megmunkálású edény kívül seprőzött, belül fényezett oldaltöredéke. Samottos soványítású. Barnásszürke. (XIII. t. 10.) 11. Edénytöredék. Kisméretű, vékonyfalú rövid tölcséres nyakú edény kihajló, elvékonyodó peremtöredéke. Egyenetlen felületén fényezés nyomai látszanak. Homokos és samottos soványítású. Szürkésbarna. (XIII. t. 11.) 12. Edénytöredékek. Oldaltöredékek rendszertelen, seprőzésszerű besimításokkal díszítve. Csillámos és samottos soványításúak. Színük szürkésbarna, fekete foltos. (XIII. t. 12, 14.) 13. Edénytöredék. Közepes vastagságú, bikónikus testű edény lekerekített hasvonalú oldaltöredéke. Csillámmal, samottal soványított, matt felületű. Szürkésfekete. (XIII. t. 13.) 14. Edénytöredékek. Durva megmunkálású edények fenék- és oldaltöredékei. Felületük rendszertelenül seprőzött vagy rücskös felületű. Samottal soványított, világos szürkésbarna. (XIV. t. 1,4, 6.) 15. Edénytöredék. Vékonyfalú, finom megmunkálású edény fenék- és oldaltöredéke. Matt felületű, világosbarna. (XIV. t. 2.) * A lelőhely a bemutatott leletek alapján egyértelműen a kora bronzkorba sorolható, azon belül pedig, mind a telepjelenségeket mind a ieletanyagot tekintve szoros rokonságot mutat a Makókultúrával, ill. több szállal kapcsolódik e kultúra térbeli és időbeli szomszédaihoz. A lelőhely sajátosságait vizsgálva, legszembetűnőbb annak szórványos volta. A több hektárnyi felületre kiterjedő földmunkák során csak ez az öt ismertetett kora bronzkori objektum került elő. Egymástól való jelentős távolságuk nem mutat sem intenzív megtelepedésre sem pedig sűrűn lakottságra. Mint a korszak más lelőhelyein, a gödrök csak rövid itt-tartózkodást jeleznek, lakóházakra utaló nyom nem került elő. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen, a kevés ismert temetkezéstől eltekintve, a Makó-emlékanyagot szinte kizárólag gödrökből ismerjük. Lakóházat, annak is a földbe mélyített ún. gödörház fajtáját hosszú ideig csak a kiskányai majd a tamási telepről ismertünk.

15 A helyzet az azóta eltelt fél évszázad alatt sem változott 52