Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Benedek Gyula: A hiteleshelyek Mohács előtt, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

„Mi a budai egyház káptalanja adjuk emlékezetül, hogy egyrészről Bői Kántor Mihály [Michaelis de Bew] és a fia [Bői] Imre a maguk érdekében személyesen, továbbá [Bői] Kántor Mihály fia István érdekében, annak az Istvánnak a terheit magukra vállalván, ugyanaz a [Bői Kántor] Mihály és a fia Imre, [István] ügyvédvalló levelével; Másrészről pedig a Kunaházai

1 kun János [Johannes comanus de Chunahaza] hasonlóképpen személyesen elébünk állván, [Bői] Mihály és [Bői] Imre vallomást és jelentést tett az ügyben, élőszóval, a következő módon; hogy ők, a maguk bizonyos elkerülhetetlen szükségétől szorítva, azt a jelenben elkerülendő és enhyítendö, a Kenderes nevű falubirtokban [in possessione Kenderes nominata] általuk bírt egyharmad biríokrész szabályos felerészét [directam medietatem tereié partis porcionis eorum possessionarie],

2 annak az összes hasznával és valamennyi tartozékával — amelyek a jog szerint ahhoz tartoznak — ötven forintért, az egészet száz új dénárban számolva, ahogy állították a Kunahazi Jakab fiaitól Tamástól és Miklóstól, Jakab testvérétől Lőrinctől, továbbá János fiától, az említett Jakabtól történt teljes megkapás és kifizetés után, a jelenlegi dátumtól [1406. június 3-tól] húsz évig [usque revolucionem viginti annorum] előttünk zálogba adták, pontosabban adják olyan feltétel és kötelező kötöttség szerint; hogy a fentírt [Bői] Mihály, Imre és István a kitűzött időponton belül, az említett birtokrészt, a mondott teljes összegű pénzért nem válthatják vissza, sem nem kényszeríthetik [ki a visszaváltást], a határidő elteltével pedig a korábban említett [Bői] Mihály, valamint a fiai Imre és István a már mondott birtokrészt — az említett számolás szerinti — fent megírt ötven forintért, korlátlan lehetőség szerint vissza tudják vásárolni; Vállalta mindazonáltal az említett [Bői] Mihály és Imre, hogy az érintett határidőn belül ugyanazt a [Kunahazi] Tamást, Miklóst, Lőrincet, valamint Jakabot, annak a birtokrésznek a birodalmában — mindig és mindenütt — megvédik, a saját fáradtságuk és költségük árán; amely említettekre a fent megnevezett [Bői] Mihály és Imre — ahogy előrebocsájtották — magukat személyesen, magát [Bői] Istvánt pedig a fentírt teherre előttünk önként kötelezték, a jelenlegi [levelünk] közhitelű bizonysága útján; Kiadatott [Budán] a Pünkösd ünnepét követő, legközelebbi ötödik napon [június 3-án], az Úrnak az 1406-dik évében" Az oklevél eredeti, jól olvasható, hiteles. Borítóján későbbi időpontból (1406?) származó rájegyzés található: „Pignoratitia Michaelis dicti Kantor de Beő Emerici et Stephani filiorum eiusdem super medietas possessionis Kenderes pro Jacobo filio Johannis Comana de Kunahaza in florenis 50 hungaricalis et denaris 100 and annos 20, coram Capitulo Budensi obligati",

3 alatta egy idejű, azonos kézzel: „Super Kenderes impignoratio"

4

. OL DL 99.606 Nyomtatásban már közölte Géresi Kálmán 1882-ben, latinul.

5 A Kunahaza helységnév többször előfordul az okmányokban, de a földrajzi helyét megállapítani nem tudtuk. Géresi Kálmán tévesen felerészt ír. Magyarul: ,A Bői Kántor nevezetű Mihály, valamint az ugyanő fiai, Imre és István záloglevele Kenderes falubirtok feléről, a Kunaházai Kun János fiának Jakabnak a javára 50 magyar forint 100 dénárért húsz évre, a budai káptalan előtt lekötve" (itt is téves a felerész). Magyarul: „Kenderes zálogba adása" Géresi Kálmán: A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára I. 1253—1413. Bp. 1882. 533—534. 175