Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Benedek Gyula: A hiteleshelyek Mohács előtt, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

„Mi az egri egyházmegye adjuk emlékezetül, hogy egyrészről Szűcsi Jákó [Jakou de Zeuch] fia Miklós — a Vezseny nemzetségben [de genere Wesen] Kozma ispán lánya, az Istenfélő úrnő, a néhai Abádi [de Abady] Domokos fiának az özvegye, a Szent Klára [tiszteletére emelt] egyház Szent Ferenc-rendi tanítónője [scolastica] érdekében — a [buda]felhévízi Szentháromság egyház kereszteseinek a konventje és György barát, perjel ügyvédvalló levelével, másrészt pedig Szentimrei [de Sancto Emerico] Sebestyén tla Lóránd személyesen elébünk állván, ugyanaz a [Szűcsi] Miklós élőszóval állította; hogy [az úrnő] minden saját perében, amelyeket őrnaga [Szűcsi Miklós], mint annak az úrnőnek az ügyvédje és ugyanaz az úrnő, mint felperes felvállalva — ugyanannak az úrnőnek a hitbére és a nászajándékai ügyében indítottak azon [Szentimrei] Lóránd ellen, amely hitbért és nászajándékokat ezen úrnő [Abády] Domokos ugyanazon István fiának a Páli [Pauly] nevezetű falubirtokából

1 kívánt — teljes mértékben semmisek, miután attól a [Szentimrei] Lórándtól a maga hitbére és nászajándékai fejében, az ötven márkát megkapta, ezáltal az elégtételt teljesen elismerte; A nyugtatvány alapján azt a [Szentimrei] Lórándot — annak az úrnőnek a nevében és megbízásából — előttünk teljesen mentesítettnek mondta a hitbér és a nászajándékok egész követelése tekintetében; Ezenfelül ugyanaz a [Szűcsi] Miklós kötelezte magát és az örököseit, ezen ügyvédvalló levél ereje alapján, hogy a mondott [Szentimrei] Lórándot és az örököseit a saját fáradtságával és költségén megvédi és mentesíti a hitbér és a nászajándékok ügyében, minden támadni törekvő [embertől]; Ezenkívül ugyanaz a [Szűcsi] Miklós előttünk átadta és odaadta a fentmondott [Szentimrei] Lórándnak a kezeibe az összes saját oklevelét, amelyek alapján nyomozott és különösen ugyanazon kereszteseknek a mondott ügyvédvalló levelét; Kiadatott [Egerben], a Húsvét előtti hetedik vasárnapot követő szerda nyolcadán [március 4-ikén], az Úrnak az 1327-ik évében" Az oklevél eredeti, pecsét és aláírás nincs. A borítóján ugyanazon kézzel, a következő szöveg van írva: „Expeditoria in facto dotis et rerum parafarnalium domine relicte Stephani fily Dominici de Abady, pro Lorando filio Sebastiani de Sancto Emerico, contra eandem et Nicolaum filii Johannis de Zuch."

2 OL DL 38.824 A hitbér a leendő férjtől járó, a leendő asszony társadalmi értékével arányos földmennyiség volt, amely fiktív módon járt, a szüzesség elvesztése jutalmául. Fiktív azért volt, mert a korabeli törvények szerint a megözvegyülő asszonyok nem örökölhették meg, hanem el kellett adniok az örökségre jogosult fiaiknak. A jegyajándékot az esküvő idején a rokonok adták, ezért pedig pénzbeli, arányos elégtételt kellett adni a megözvegyült asszonynak, ugyancsak a fiak részéről. 1 Páli, ma Tiszaszentgyörgy. 2 Magyarul: „Nyugtatványlevél Szentimrei Sebestyén fia Lóránd javára, Abádi Domokos fia István özvegy úrnőjének a hitbére és a jegyajándéka ügyében, ugyanazon [özveggyel] és Szűcsi János fia Miklóssal szemben". 169