Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Benedek Gyula: A hiteleshelyek Mohács előtt, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

esküdteknek minden hó 13., vagy 15. napján meg kellett jelenni a vármegyei törvényszéken. Ezért II. Ulászló az 1492. évi I. decretum 53. cikkelye 2. § alapján megszüntette az esküdti (juratores, assessores) tisztséget és a munkakörüket visszaadta azoknak, akik 1486 előtt is végezték. A vármegyei jegyző (nótárius) tisztsége a XIV. század közepe körül állandósult, tudnia kellett latinul, ismernie kellett az oklevélformulákat, 'z egyetlen nem választott személy volt. Az okleveleket ő szerkesztette és írta. A megyei közgyűlésen (congregatio generális, vagy congregatio particularis) szintén volt lehetőség hiteleshelyi tevékenység foltatására. A nemesek kebeléből felállva úgy az egyes nemesnek (de medio Nobilium exurgendo), mint több nemesnek együtt (de medio Nobilium consurgendo) lehetősége volt pl. valakit valamitől eltiltani, vagy jussfenntartó nyilatkozatot (protestatio) tenni, valaAz előzőekben általánosan és vázlatosan beszéltünk a hiteleshelyek szerepéről, jogállásáról, szervezeti fel- építésükről és a tevékenységükről. Mindezekről azonban árnyaltabb — és főleg konkrétabb — képet csak akkor kapunk, ha olvassuk az általuk kiadott okleveleket is. Ezek bár országosan egységes szövegformula és szerkezet alapján készültek, mégis bizonyos gyakorlati megoldásokat, helyi sajátosságokat stb. csak az oklevelek révén ismerhetünk meg. Ez utóbbi biztosítására a legalkalmasabb, ha a tanulmányozásunk tárgyául olyan dokumentumokat választunk, amelyek olyan dolgokról tudósítanak, amelyek Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területein történtek. Célszerűnek láttuk a közlendő oklevelek tematikus csoportosítását, mert így még jobban érzékelhető az, hogy azonos témájú és elvileg azonos szövegformulájú dokumentumokban is érvényesültek szövegezési élté- rések. A jelenlegi közlésünkben az ún. bevallás katemint panaszt (exponentia) emelni, kérni valakinek az idézését (citatio), vagy a megintését (admonitio). Az alispán pedig itt olvasta fel az általa elrendelt nyomozások, megintesek, eskütételek stb. eredményét. Az alispáni törvényszéken (sedes judiciaria) a bevallások köréből a birtokátvallást (donatio), a birtokcserét (concambium), a zálogbaadást (impignoratio), az ügyvédvallást (fassio procuratoria), a hitbér és a nászajándékok megváltásáról szóló nyugtatványt (expeditoria) lehetett megtenni, de lehetett itt is tiltakozni, valamint jussfenntartó nyilatkozatot tenni. Az alispáni törvényszéknek számoltak be a nyomozás eredményéről a kiküldött szolgabírák. Az alispán a beszámoló alapján vagy megindította, vagy elejtette a pert. Az alispáni törvényszék fogadta a fogadott bírák közbenjárásával létrejött egyezséget is (compositio), amelyet kihirdetett. góriájú körből ismertetünk tizenegy esetet. A bevallásokat mindig a felek kezdeményezték a nagyobb jogbiztonság elérése érdekében. Egy káptalan, egy konvent vagy egy vármegye által kiadott bizonyságlevél ugyanis nagyobb biztonságérzetet nyújtott számukra, mint a puszta szóbeli megegyezés. Az oklevelek kiválasztásánál nem tudtunk maradéktalanul a szándékunk szerint eljárni. Technikai okok miatt pl. kizárólag olyan anyagokat közlünk, amelyeket káptalanok adtak ki, ezen belül is szembetűnő a budai káptalan túlsúlya. A bevallásnak minősülő témákat sem tudtuk mind felvonultatni. Végül is a közölt dokumentumok tárgyai a következők: birtokcsere (concambium), nyugtatvány hitbér és nászajándék megváltásáról (expeditio), birtokeladás (venditio), zálogból való kiváltás (redemptio), zálogba adás (impignoratio), végrendelkezés (testamentum), kölcsönkérés (mutuatio), valamint az eltiltás (prohibitio). A hiteleshelyek tevékenysége az oklevelek tükreben 165