Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Benedek Gyula: A hiteleshelyek Mohács előtt, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

— egyezkedés (compositio) eszközlése, — eskütétel a felek részéről (depositio juramentalis), — bírságbehajtás (exactio judiciorum), — általános vizsgálat, más szóval közös vallatás (inquisitio communis), amikor mindkét felet tanúztatják. A hiteleshely levéltári tevékenységi formái: — az oklevelek őrzése másolat (par), kivonat (registrum), illetve jegyzőkönyv (protcollum) formában (depositio litterarum), — egyszerű másolatok kiadása (transsumptio simplex), ha a fél be tudja mutatni az eredeti oklevelet, — másolat kiadása felsőbb parancsra (transsumptio praeceptoria), ha a fél nem tudja bemutatni az eredeti oklevelet. A káptalanok Amikor Szent István megalapította a püspökségeket, nem szervezett melléjük káptalanokat. Létrehozásukra később került sor úgy, hogy a püspökök a székhelyükön lévő papságból szervezték meg — az általános európai gyakorlatnak megfelelően — Szent Chrodegang szabályzata szerint.

4 A káptalan (capitulum), mint a kanonokok testülete, eredetileg csak egyházi funkciókat látott el, amelyeket a tridenti zsinat

5 így foglalt össze: — a naponkénti közös ima és éneklés, — ünnepélyes mise-szertartás, — a püspök segítése a püspöki egyházmegye (ecclesia Episcopalis) kormányzásában, — püspöki széküresedés esetén a püspöki egyházmegye kormányzása, káptalani helyettes (vicatius capitularis) útján — a kezdeti időszakban a káptalani iskolák működtetése. A világi jogi ügyletekben való részvétele nem hivatalosan már a XII. században megkezdődött, hivatalosan azonban csak a XIII. század első negyedében. Magyarországon a rendeltetés szerint két típusuk jött létre a Mohács előtti időszakban: a székeskáptalan (capitulum cathedrale), valamint a társaskáptalan (capitulum collegiatum). A székeskáptalan a püspökök által létrehozott és az azok székhelyén működött intézmény volt. Fenntartásáról kezdetben a püspökség gondoskodott, önálló birtokaik csak a XIII. századtól voltak. A társaskáptalanokat királyok, hercegek, nagyobb rendek alapították, bőséges birtokadományokkal rendelkező egyházaik mellett. Formailag nem tartoznak a területi püspöki egyházmegye fennhatósága alá, de azt nyíltan elismerték. Mohács előtt — folyamatosan, vagy csak rövidebb ideig — a következő székeskáptalanok működtek: bácsi, csanádi, czázmai, egri, esztergomi, erdélyi (gyulafehérvári), győri, kalocsai, kői, mislyei, nyitrai, pécsi, pozsegai, szepesi, váci, váradi, vasvári, veszprémi, valamint a zágrábi.

6 Közülük területi illetőségű hatáskörrel Jász-NagykunSzolnok megye jogelőd területein a következők működtek: a volt Heves megyei területeken az egri káptalan, a volt Külső-Szolnok vármegye középtiszai részén a váci káptalan, a kelet-magyarországi részén pedig a váradi káptalan. A társaskáptalanok sora a következő: az aradi, a boszniai, a budai, a székesfehérvári, a pozsonyi, valamint a titeli. Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területein — az egyébként országos hatáskörű — budai káptalan játszotta a kizárólagos szerepet. Találkoztunk azonban bizonyos esetekben a területi illetékesség mellőzésével is. Ez olyan esetekben fordult elő, amikor a területileg illetékes káptalan elfogultsága, vagy érdekeltsége feltételezhető, vagy nyilvánvaló volt. A káptalanok élén a prépostok (praepositi) álltak, a káptalan gyűlését ők hívták össze, ahol őket illette az első szó. A prépost után a második káptalani személy az olvasókanonok (lector). A prépost távolléte esetén azt helyettesítette, a káptalan pecsétje alatt megjelenő okleveleket ő írta, ill. szerkesztette, a kiküldéseket ő szervezte. A harmadik ember az őrkanonok (custos), aki 4 Szent Chrodegang 700 körül született a mai Belgium Brabant tartományában. 1742-től Metz püspöke, résztvett a közéletben is. 1755-től az életét teljesen az egyháznak szentelte és reformokra törekedett. Ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy a papjait maga mellé vette Metzbe és Szent Ágoston, valamint Szent Benedek szabályai szerinti életmódot írt elő nekik. Az ezen szabályok szerint élőket kanonokoknak nevezte (Pallas Nagy Lexikona IV. 340.). 5 A Tridenti (ma Trento) 1545—1563 között zajlott, határozatai a reformáció visszaszorítását célozták. 6 Érdújhelyi Menyhért: A közjegyzőség és a hiteleshelyek története Magyarországon, Bp. 1899. 96. (A kapcsolt Dalmáciában működött még a jadrai, scardoni, sebenicoi, a spalatói, a tinnini, valamint a traguri káptalan). 157