Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Cseh János: Kora Meroving-kori fazekak egy tiszazugi településről

aljrész alternatíve 5 cm 2. ábra. Szelevény-Bohonyapart (MRT 37. sz. lelőhely). 1986. évi 3. ház. Szürkés színű, fazekaskorongon készített, érdes anyagú konyhai edény (kisebb, Hl. közepes méretű) Figure 2. Szelevény-Bohonyapart (-bank). ATH, site No. 37. 3rd house of 1986. Greyish-coloured kitchen vessél made on potter's wheel of clay containing granulous admixture (in smaller resp. common size) Szelevény községtől délnyugatra, a Bohonyaparton 1986 és 1987 tavaszán történtek leletmentő ásatások. (A lelőhelyet éveken keresztül ezen a néven szerepeltettem. Az emlékanyag földolgozási munkálatai során vált nyilvánvalóvá, hogy leghelyesebb a tízezres-szintvonalas térképen jelzett Sweiger-tanya megjelölést használni. Mindamellett jelen dolgozatomban ezt a régebbi lelőhelynevet még megtartottam.) Ezen a kis ártéri szigetszerű domborzati alakulaton összesen hét-nyolc korai népvándorlás kori telepobjektumot (úgymint három veremházat vagy gazdasági építményt, egy-két gödröt, egy szabadtéri tűzhelyet?, egy sütőkemencét? és egy fazekaskemencét/-műhelyt) sikerült feltárni. Gazdagabb, bőségesebb tárgyi emlékanyagot az edényégető „létesítmény" és a házak egyike szolgáltatott. Dolgozatunkban — mely 1992—1994-ben készült — a bohonyaparti ásatásból mutatunk be leleteket, pontosabban olyanokat, amelyek a tömegesen előforduló háztartási kerámiát reprezentálják. A nyolc edénytöredék, melyekből igyekeztünk a teljes főzőeszközt rekonstruálni, az 1986ban harmadikként kibontott gepida kunhyóalapból került napfényre. írásunknak ezen részét három — A, B és C — függelék követi. Az első kettő leletlistát tartalmaz az V—

VI. századi szemcsés kerámiát illetően, míg a harmadikban egy Kengyel melletti kora népvándorlás kori lelőhelyről közlünk legújabban gyűjtött telepanyagot. Az edények leírása (Szelevény-Bohonyapart, MRT 37. lelőhely, 1986. évi 3. ház) 1. Fazéktöredék. Kavics- és homokszemekkel átlagosan kevert agyagból korongolt, középbarna színű. Koromtól, füsttől színeződött, vált foltossá. A külső felületen lepatíogzások vehetők észre, belül pedig a korongolás bordái. A törésfelületnél 104