Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Kertész Róbert: Adatok a Nagyalföld mezolitikumához

szisztematikus topográfiai kutatások és ásatások eredményei. Jászberénytől dél-délkeletre, az ŐsZagyva által feltöltött tektonikus eredetű süllyedókterület laposabb hátain számos helyen középső kőkori telepjelenségeket lokalizáltunk. A mezolit táborok elsősorban az Ős-Zagyvát övező alacsonyabb, vizenyős térségeken, a hajdani ártéri szintből alig 1-2 m-re kiemelkedő magaspartokon és szigeteken koncentrálódnak. A mikrorégióban feltárt adatok alapján a Nagyalföld mezolitikuma új megvilágításba helyezhető, s a korszakról egy árnyaltabb kép alakítható ki. Jelen tanulmányban Jászberény II lelőhely települési jelenségeit, valamint felszíni gyűjtéséből a középső kőkorra keltezhető pattintott szerszámok tipológiai-technológiai analízisét ismertetem. A mezolit táborhely Jászberénytől délkeletre 6 km-re, az egykori, mára már kiszáradt Ős-Zagyva meanderei által közrefogott ártéri sziget két kisebb magaslatán található (1-2. kép, 3. térkép). A mezőgazdasági művelés következtében felszínre került középső kőkori kőipar és az állatcsontok nem egy nagyobb, összefüggő felületen jelentkeztek, hanem 12-17 m átmérőjű, a fekete recens humusztól elütő szürke foltokba tömörültek. Jászberény II településen eddig összesen 4 db lakófoltot tudtunk lokalizálni, melyek egymás közelében, a földhát vízhez közeli partján helyezkedtek el. A lelőhelyen — ahol a mezolit teiepüiésfoltoktól függetlenül nagyobb területen még további régészeti korszakok emlékanyaga figyelhető meg — malakosztratigráfiai ós üledékföldtani minták nyerése céljából szondázó fúrásokat végeztünk. A középső kőkori kultúrróteg geosztratigráfiai helyzetére vonatkozóan azonban csak indirekt információk állnak rendelkezésünkre. A lakófoltokban a jelenkori humusz tetején észlelt leletek — összefüggésben az innen 1,5 km-re délre fekvő Jászberény I késő mezolit lelőhelyen végzett ásatás adataival — azt valószínűsítik, hogy Jászberény II táborhelyen is a felszín közelében helyezkedik el a középső kőkori települési réteg. Jászberény II kőipara nem reprezentatív mennyiségű, túlnyomó többségét gyártási hulladék, megmunkalatlan szilánkok, magkövek, valamint amorf nyersanyagrögök alkotják. Az eszközöket döntően hidrotermális eredetű nyersanyagokból, elsősorban limno- és hidrokvarcitokból készítették. Ezeket a nyersanyagféleségeket a tábor egykori lakói a régészeti lelőhelytől mintegy 50 km-re északra fekvő Mátra felszíni forrásaiból gyűjtötték. Jászberény II település limno- ós hidrokvarcit típusai a Közép- és Nyugat-Mátra-vidék hidrotermális övezetében gyakorlatilag korlátlan mennyiségben álltak a mezolit vadászok rendelkezésére. Figyelemre méltó, hogy az alapanyagok között a kárpáti obszidián alárendelt szerepet játszik. A kevés típusos eszköz (l-IV. tábla) mikrolitokból áll, s csupán egyetlen szerszám nagysága haladja meg a 40 mm-t. Az eszközök többnyire finoman kidolgozottak, s egységesen fehér patina borítja őket. A szerszámkószítés technológiájában a szilánk megmunkálás dominál: a pengeeszközök (geometrikus — tompított darabok, retusált — csonkított pengék) száma alacsony. A kőleltárban a szilánkvakarók aránya magas, melyeket a zömmel ugyancsak szilánkból kialakított árvósők követnek. A pengekollekcióban a csekély tipológiai értékű megmunkalatlan, ill félkész darabok túlsúlya jellemző. A retusált pengék csoportjának fontos darabjait alkotják a geometrikus mikrolitok (szegmens, trapéz). A fiatal típuselemek jelenléte alapján újabb jászsági lelőhelyünket a késő mezolitikumba, az i. e. 7-6. évezred fordulója körűire datálhatjuk. Jászberény II leletegyüttese a Kárpát-medence trapéz iparaival hozható kapcsolatba. A Nagyalföld északi sávjában elhelyezkedő fiatalabb mezolitikus korú táborhelyek — köztük a most közölt Jászberény II is — részét képezik a térségben ma még csak körvonalaiban kirajzolódó boreális kor végi — atlantikum eleji paleohistoria folyamatának. A Jászság fokozatosan gyarapodó régészeti forrásanyagából kiindulva valószínűsíthető, hogy a Nagyalföld bizonyos területein a késő mezolitikumban nem „etnikai vákuummal", hanem éppen ellenkezőleg, a táborhelyek nagyobb számával, egy viszonylag intenzív településhálózattal kell számolni. Jászsági kutasainkhoz az anyagi feltételeket a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Koordinációs Bizottság Közgazdasági Szakbizottsága, valamint „A Jászság ősrégészeti kutatásért" Alapítvány (Alföld Program Kecskemét, Tisza Klub Szolnok, OTP Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatósága Szolnok, „Topán" Műanyagfeldolgozó és Szolgáltató Kft. Budapest, Jászberény Város Önkormányzata, valamint a Jászságért Alapítvány Budapest) biztosította. Támogatásukat köszönjük. 100