Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Tálas László: Radnai Béla szobrászművész

robusztus erejével szemben egy sokkal finomabb és liríkusabb hangvételű stílust alakított ki magában. Ezzel a lágyabb érzéssel fogant iránnyal hozzájárult az emlékműszobrászat átalakításához, amely általa is emberibb, személyibb hogy úgymondjam humanistábbá vált. Ennek a belső önállóságnak tulajdonítható, hogy csak alig befolyásolták a sűrűn váltakozó divatos művészeti áramlatok, és mindig meg tudta tartani a klasszikus hagyományokból merített mesterségbeli tudását. Művein kiváló plasztikai érzéke ós tudása mellett mélyen érzékeny lelkülete tükröződik. Harminc éves művészi működése alatt mintegy nyolcvan olyan művet alkotott, amelyet ismerünk, de még ezeknek is csak kis része maradt az utókorra. Halála után a műtermének feloszlatásakor, hagyatékából a nagyobb gipszszobrok a Műcsarnok pincéjében kaptak ideiglenes helyet, a kisebb gipsz- és agyagmunkáit pincében és padláson pusztították el az idő viszontagságai. Több nagy alkotása, Trianon után rombolásnak, robbantásnak esett áldozatul. Ma mrá csak néhány megmaradt jelentősebb műve , - köztük a budapesti Pázmány Péter, a pozsonyi Petőfi Sándor, az isaszegi honvédszobor, Bókay János mellszobra a Tudományegyetem Szt. Ferenc szobra, az Immacuiata szobor és a szolnoki Damjanich János szobor valamint néhány síremlék és a Nemzeti Galériában óvott munkái a Munkácsy lepelbe arany szálakkal behímzett nevének betűi őrzik életművének hatékony alkotó erejét. T 5 1 ti ^ 429