Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Zsolnay László: Négy katolikus templom a Jászkunságban és a hivatalos építészet a XVIII—XIX. század fordulóján
hogy beférjen a hallgatóság. De az építkezések megkezdése előtt a terveket be kellett neki mutatni átvizsgálásra. 4 Az 1777-1782 között épült jászdózsai katolikus templom építésének kezdetéről így jelent a község a főkapitánynak: "... hogy ha csak nagyobb teher nem éri Helységünket hat hét esztendeig minden esztendőben le tehet a Templomunkra 500 R.ft, úgy hogy még marad is a cassában mellyet ha Eő felsége kegyessen meg engedni méltóztatik, tellyes reménységünk vagyon abban, hogy Isten Kegyelmibül ezen el kezdendő Templomunk építésének tökélletes végére lépünk." 5 Több tervrajz közül a C-vel jelölt tervrajz került kiválasztásra, melyről Anadri Kristóf tarnamérai kőművesmester küldött, űberschlagot a "Felséges Herczeghez" 6 , az ország nádorához, a privilegizált jászok és kunok grófjához és bírájához, aki mint a helytartótanács elnöke, illetékes volt építészeti ügyek elbírálásában. Ez időben a nádori tisztség betöltetlen volt, így az engedélyező okiratot Albert szász herceg, nádori helytartó írta alá 1777. május 31-én Pozsonyban. 7 Ezekben az években már a kamara foglalkoztatott állandó építészt Martinéin személyében, aki hivatott volt az építkezések engedélyezésére, de még nem működött a kamara hivatalos építészeti osztálya, a dózsaiak így jogosan fordultak a nádorhoz, szemben például az alsószentgyörgyiekkel, akik már 1787-ben a departamentum architectonicum első építészétől, Jozef Tallherrtől kérték templomuk építésének engedélyezését. 1777. július 22-én Anadrihoz hasonlóan Quadri Kristóf gyöngyösi kőműves is szerződik a községgel a templom felépítésére: Én alább meg irt adom tudtára mindenkinek az kiknek illik, hogy privilegizált Jász Dósa Helységében C betővel szignált, és Tekintetes Zsadanyi A/másy Ignácz V. Kapitány Uram által, úgy Nemzetes Dósa Páll Uram által is megpecsételtetett (tehát első szinten a kerületben is jóváhagyott) és Felséges Locumtenens Urunk, s Herczegünk által helyben hagyattatott ujjonnan ex Fundamentis építendő Templomnak Delineátiója szerint ... az le rajzolva vagyon az következendő mód szerint felül emiitett privilegizált Helységnek ki küldetett érdemes Bíráival végző alkura léptem."* Hogy végül is a kivitelezést mely mester végezte el, azt a község irataiból tudjuk meg, ahol is 1779-es évszámmal egy irat másolatát jegyezték be pótlólag, mely Quadri Kristófot jelöli meg építészként. 9 Tervezőként, véleményem szerint, egyikőjük sem jöhetett számításba, mivel mindketten egy C jelű tervrajzról beszélnek, mely valószínűleg központilag küldetett le. A szolnoki levéltárban két terv maradt fenn, mindkettő szignálatlan, s mindkettő hátuljára feljegyezték, hogy a királynő jóváhagyta őket. 10 (1. és 2.kép) Mindkét tervrajz két boltszakaszból álló, hosszházas, egyhajós, egyenes záródású szentély elrendezésű. Az első számú alaprajz fő eltérése a másikkal szemben, hogy egy két oszlopon álló, karzati térrel bővülő, mindkét oldalán ajtóval. Az első tervrajz homlokzati megoldása a középső, rizalitos ajtó- és ablaknyílás melletti oldalrészekre is helyez el két-két ablakot, s kétféle oromzatot, illetve toronysisakot kínál. A második tervrajz homlokzati megoldása ettől merőben eltérő. A rizalitban elhelyezkedő, kőpárkányos ajtó és ablak mellett nincsenek az oldalsávokban ablakok. Hangsúlyos homlokzati párkánya felett ívelt, volutás oromzat látható, tetején kővázákkal, eltérően az előző tervtől. A ragaszkodás a környék bevett barokk formáihoz tehát itt is látható. A toronysisak viszont itt egyszerűbb, mint az előző tervnél. A két tervet láthatólag egy rajzoló készítette, ha nem is egy tervező. Valószínűleg további tervek is voltak még, de ezek nem maradtak ránk. Jelzése nincs a második rajznak, de ha öszszevetjük az elkészült jászdózsai templommal, láthatjuk a homlokzaton, hogy igen kevés az eltérés. A nyílászárók feletti díszes kőfaragványok maradnak el, talán takarékossági szempontból, s az ajtó felett, ablak helyett vakablakot alkalmaztak, s az elmaradt párkányok miatt az ajtó és ablak közé egy négyzetes faltükröt illesztettek, s így az arányokat megtarthatták. A toronysisakot viszont, élve az eleven barokk hagyományokkal, jóval díszesebbre készítették. 4. A jászalsószentgyörgyiek helyzete hasonló volt a dózsaiakéhoz. A török, majd labanc pusztítások után egyre gyarapodó település toldozgatta régi templomát, majd, mikor az már végleg kicsinek bizonyult és a boltozata is megrepedt, egy teljesen új templom építésébe kezdtek. 1787-ben az alsószentgyörgyiek három tervrajzot küldtek fel a kamara építési osztályához elbírálás végett. A tervek készítője valószínűleg 410
