Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Füvessy Anikó: A tiszafüredi mázas kerámiák szerkesztett díszítményei
1888-ban készült Simon István műhelyében egy hatkarejos rozettákkal díszített kulacs, mely felirata szerint Simon István munkája éppúgy lehet, mint a nála dolgozó Márki Istváné. A rozetta külső körívei kissé aránytalanok, látszik, hogy gyakorlatlan munka. 31 A későbbiekben ennél a műhelynél nem is fordul elő szerkesztett díszítmény. 1892-ben egy némileg új motívum tűnik fel egy egyedi megfogalmazású cserépedényen. A vizsgált darab a korongozó fazekast ábrázoló népi kisplasztika, melyet az iparostanoncok évzáró kiállítására készített az akkor alig 13 éves Katona Zsigmond, Katona Miklós legidősebb fia. 32 Az évzáró vizsgáról és kiállításról beszámoló korabeli tiszafüredi sajtó lazakas műhelymodell néven említi az alkotást. 33 A fazekas munkaasztalának egyik oldalát egyéni technikájú, sgraffiato rozetta díszíti. A körközép négyszirmú virág, szólén hat, egymást metsző kettős körív. A tanonc a kettős ívek közét az agyagig kikaparta, így a körelemek szélesebb, sötétokker csíkjai a zöld alaptól jobban elütnek. 34 Ez a sgraffiato eljárás a tiszafüredi anyagban ebben az egyetlen esetben fordul elő. Áttekintve a tiszafüredi szerkesztett díszítményeket megállapíthatjuk, hogy ezek alapváltozata - a kettős körközépre helyezett négykaréjos rozetta - már a múlt század első felének a végén megjelent. Az alapmotívum helyett azonban a három- és hatkarejos változatok lettek népszerűbbek, bár alárendelten mindvégig megtalálhatók a négy- és ötkaréjosak is. Az alaptípusváltozás magyarázatát a szerkesztési elv adja meg, mely egyúttal arra is utal, hogy a fazekasok a kör kerülete, illetve sugara és átmérője közti összefüggést ismerték. Ezért választották a könnyen szerkeszthető hármas és hatos változatokat. 23. Ifjabb Nyúzó Gáspár butellája (Debrecen, magángyűjtemény). Fotó) Füvessy Anikó Az emlékanyagból néhány esetben az is kiderül, hogy csak a körközepet karcolják fel körzővel, és a szirmokat nagy gyakorlatra valló, a szerkesztetthez megtévesztésig hasonló, de kézirajzzal oldják meg. Ilyen pl. Katona Miklós 1875ös miskakancsoja is. A szerkesztésről szinte minden esetben árulkodik a körző végének beszúrási pontja. A 60-as évektől a füredi díszítménykincs elválaszthatatlan része ez az ornamentika, melyet 22. Tányér középmotívuma (Györffy István Nagykun Múzeum) 24. írókázott, ötkaréjos rozetta ifjú Nagy Mihály 1852-es butykoskorsójáról (Szigetszentmiklós, magángyűjtemény). Fotó: Füvessy Anikó 389