Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Novák László: Tradicionális kapcsolatok a Felvidék és az Alföld északi területei között
bád Tót György l.(eányát) Juditot" vette feleségül, de az Ifjú pár nem maradt a helységben. 1747ben "Tsete Mihály Tót Pál házánál lakó Miskóltzi Leányt Ersóbetet" vette el, tehát, a hegyvidékről származó szolgáló nagykőrösi lakossá válhatott, "özvegy Kalotsa Istv(án) N(agy)k(őrösi) f(öld)m(űve)l(ő)" 1790-ben vette feleségül "Nyitra V(árme)gyóben Szöllősön Lakott Nóh(ai) Bárányi Jannak L. Juditot", a'ki NKőrösönn szolgált Ns Nyári Lajos Úrnál 3 d fél esztendeig", tehát móltónak bizonyult arra, hogy nagykőrösi lakossá válhasson. Több adat bizonysága szerint jeles nagykőrösi polgárok, kisnemesek is hoztak a felvidéki vármegyéből feleséget maguknak Nagykőrösre. Asztalos Kállai Szondi György 1764-ben Losonc városából nősült, az ottani tanító, "Preceptor Tatár Bálint 1. Erzsébetet" választotta hitvesének. A jeles körösi nemesi család egyik tagja, Ifjú Beretvás István "Pomázon Bereczki Istv. I. Juditot" vette el feleségül, s ezzel alakult ki a Beretvás família pomázi ága. A neves krónikaíró ós főbíró Ballá Gergely fia, a kitűnő geodéta Ballá Antal és polihisztor Ballá Károly édesapja "N.Balla Sigmond Kis Hont Vmegyében Klénótz nevű helyben Néhai N. Fábri Istvány I.Theresát" vette nőül 1776. október 8-án. Ifjú Madarász Tót András Tápiószelóről hozta asszonyának 1778-ban Hont vármegyében lévő Terbegedén lakó nemes Egri Dániel leányát Barbarát, aki "Szelén Ns Káldi Pálnál neveltetett". Nemes Török István 1782-ben "Bars Vármegyébe Valkházán Ns Demeter János L.Évát" választotta örök hitveséül. 55 A római katolikusok vegyes anyakönyvüket 1778-tól vezetik Nagykőrösön. A házasságkötések bizonysága szerint többségében szolgák, lutheránusok, katonák, esetenként nemesek voltak a házasulandó személyek. Tekintettel arra, hogy a nagykőrösi paróchiához tartozott a szomszédos jász Kocsér, s Szentkirály valamint Vacs puszta is, a házassági kapcsolatrendszerek e körzetben működtek. A katonák zöme idegen volt. Az itt állomásozó különböző ezredek tisztjei vezették oltár elé választottjukat, s kereszteltették meg gyermekeiket a római katolikus templomban, ők nem jelentenek különösebb szoros kapcsolatot Nagykőrös és távoli vidékek között. Hacsak nem az a szomorú eseménysorozat, ami 1809 szeptemberétől 1810 januárjáig tartott. Ezekben a hónapokban járvány pusztított (öszszesen 244 személy halt meg, legtöbben -102 fő - októberben, ellentétben az előző nyolc hónappal, amikor összesen 28-an haltak meg). Az elhunytak többsége katona volt, akiket német, cseh, morva, osztrák, lengyel, s itáliai területekről soroztak be a hadseregbe. Az elhalálozottakat Nagykőrösön temették el. 56 A felvidéki területekről tehát zömében szolgák, szolgálók érkeztek, hogy idénymunkával szerezzenek élelmet, vagyonkára tegyenek szert. Sokan közülük, elsősorban is a nők, szívesen maradtak a munkák befejezése után is a mezővárosokban, s erkölcsi magatartásukkal sok megbotránkoztatást okoztak. Ezért is, a felsőbb hatóságok szigorú rendeleteket foganatosítottak, amelyeket kihirdettek a helységekben. Pest vármegye 1756-ban ilyen körrendeletet bocsátott ki: "A Rideg Leányok is azonban a' kik eddig könnyű életre szoktatták magokat Nyárban zöld munkára ós aratásra járván, télen pedig nagy kényessen a' meleg kemencze mellett fondogálván ós más egyebet semmit sem dolgozván, ünnep napokon pediglen a' korcsmákon táncsolván ós szajháskodván ennek utánna 2 f(orin)tot fognak a' Kössóg közé fizetni... leg inkább azon okbul, hogy azon hasztalan ólettül el szoktattassanak, mivel ha azok nem volnának, tehát a' Gazda Asszonyok szolgálókat akar melly helységekben is könnyebben találtatnának más felől pediglen, a' tunya rost Gazda Asszonyoknak nem volna módgyuk az Uraiknak véres verejtókjeket azokra a' fonyást vesztegetni, hanem a' henyélést Leányaikkal együtt félre tévén a' tanyáshoz magok látnának, de az Hlyen hivalkodó személyekre támaszkodván az férjüknek vesztegetik reájok holmi elesógeiket s azon kívül még kész pénzbeli fizetések is lapossíttyák Uraiknak erszényeiket..." A paráznaság, léhaság, mely a bűnözés forrásai -, sok gondot okoztak a nagyobb mezővárosok hatóságának. Kecskemét város jegyzőkönyvében erre vonatkozóan ilyen statútumot rögzítettek 1747. november 5-én: "Mint hogy a nyári takarodásra ide gyülekezett Tót Leányok a' Városon szállásokra oszolván sok fajtalanságot követnek, minden Tizedenként meg hirdettessék, hogy az ollyas személlyt kiki házábul ki rekessze egyéb aránt nyakába fog köttetni a Gazdának..." A tekintélyes mezőváros magisztrátusa rendben hozta meg törvényeit a közerkölcsök megóvása érdekében. "Felséges Asszonyunk és Te(kinte)tes Nemes Vármegye Parancsolatinak és Betsületes Tanáts régi Statutuminak is erejével publikáltatik" 1776. január 15-én, hogy "A" Csapszékeken és Vendégfogadókon estvéli 4 óráig se borivó, se musikusok ne találtassanak kemény büntetés alatt. Köznapokon pedig Mind Csapszékekrül, mind Vendégfogadókra takarodó harangozáskor, mindenek el távozzanak, akik azután ott találtatnak az Áristomba rakatassanak... Mivel a' sok fattyas leány 378
