Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Novák László: Tradicionális kapcsolatok a Felvidék és az Alföld északi területei között

Ők Nagykőrösön is megfordultak, így az 1838. október 21-ei Demeter napi vásárban, amikor éjszaka tőlük "kotsijok fel kutasztatván - el lopattak két viselt magyar nadrágok, - egy sárga festett ködmön, - 4 vég tarka vászony és több rendbeli fehér ruhák" jegyezték fel sérelmüket a vásárbíró jegyzőkönyvében.

46 A körösi kocsmákon a város borát mérték, az "égett bort" vagyis borpárlatot, s pálinkát is. A XVII. században a pálinkát még kis mennyiségben fogyasztották, csak a XVIII. században vált kedvelt itallá. A zsidók foglalkoztak elsősorban a főzésével és kereskedelmével, azonban Felföldről is hoztak pálinkát a körösi vásárokba. A magisztrátus innen is vásárolt, mint tette azt 1715ben, amikor "Osgyani Tótoktul 151 ittze Palinkat" vettek.

47 Az osgyániak rendszeresen szállítottak pálinkát Kőrösre, de máshonnan is kerül ez az ital a körösi asztalokra. "Losonczon lakó Ns Szakái Jánostól a' Város részére" négy akó pálinkát vásároltak 1815. május 23-án, majd június 5-én "Pásztohán Lakó Szüts Ferencnek... két Akó Pálinkáért" fizettek 240 forintot a város pénztárából.

48 Az eltérő geográfiai adottságok, éghajlati viszonyok miatt jelentős munkakapcsolat bontakozott ki a hegyvidéki és síkvidéki tájak között. Rendszeresen jöttek a Felföldről Nagykőrösre is mezőgazdasági idénymunkát végezni: aratni és szénát kaszálni. A város és a nagyobb gazdaságokban fogadták fel az aratókat, mint Gombay László is az 1760-as években.

49 A város számadója "Két Tót(na)k gyűjtésért" fizetett 1702-ben munkadíjat, 22 polturát.

50 A felvidékiek téglakészítéssel, építkezéssel is foglalkoztak, "Tégla vető Tóth Mátyás" 1734 májusában dolgozott a városnak, 1738-ban "Tégla csináló Tótnak" fizettek munkabért a város kasszájából. Ugyancsak 1738-ban "kőmíves mellett dolgozó Tótnak", "kőmíves mellett dolgozó Cseh Sámuelnek" fizettek bért. Augusztus 8-án és 10-én történt a kifizetés, tehát minden bizonnyal a "tót" megjelölés az idegen származású, "Sámuel" nevű cseh emberre vonatkozott. Az 1734. évi adat szerint június hónapba, "Mész keverő Tót", "Mész keverő Tóth Pál" kapott fizettséget a várostól.

51 A béres, cseléd munkára felföldi emberek is vállalkoztak. "Bálás Jantsi, Oroszibul az Ipoly mellől való Fi" 1749-ben került a város alkalmazásába. "Szuroknak", szolgának fogadták fel, akinek feladata volt a torony őrzése is.

52 Egyéb munkára is akadt vállalkozó, így 1701-ben "Hordó mosó Totokk", "Széna gyűjtő Totokk", 1717ben "Kasa törő Tóth Leányokk" fizetett a város munkabért.

53 A Nagykőrösre évről-évre járó leányok, asszonyok közül sokan nem kívántak visszamenni lakóhelyükre, s igyekeztek meghúzódni a városban. A leányok közül többen huzamosabb ideig cselédként szolgálhattak és esetenként sikerült férjhez is menniük. A visszamaradtak közül sokan az elesettebbek számát gyarapították, s léha életmódjuk miatt a városi hatóságok szigorát vonták magukra. Mindezekre vonatkozóan sok tanulságos példát említhetünk meg.

54 Nagykőrösön református vallási hegemónia volt a XVII. század végétől a XVIII. század végéig, mivel 1681-ben távozásra kényszerültek a római katolikusok. Akik maradtak, áttértek a református hitre. A református egyházközség anyakönyveit a XVII. század végétől vezeti. Legkorábban, 1681-ben nyitották meg a házassági matrikulát, majd 1715-től regisztrálják a megkeresztelteket, s 1723-tól pedig az elhunytakat. A református templomban kötöttek házasságot a Felvidékről származók is, akik lehettek lutheránusok, s római katolikusok egyaránt. Érdekességként említjük meg, hogy az 1700-as évekig a cigányok is kálvinisták voltak, a református templomban kötöttek házasságot és ott kereszteltették meg gyermekeiket is. Több adattal tudjuk dokumentálni azt, hogy Felvidékről származó szolgálók Nagykőrösön, a református templom ban kötött házassággal biztosították maradásukat a mezővárosban. Tudjuk, hogy "Sipos Márton egy Thot Asszonyt Mariát" vette feleségül 1713ban, majd 1745-ben "Zavar András Lutherang Tót ember Sz. Péteri Péternél lakó Lutherana leányt Katát". "Gráner Máté Lutherang Tót ember" szintén ebből a házból választott feleséget magának, amikor "Szent Péteri Péternél lakó Tót leányt, Annát" vette nőül. Ugyancsak ebben az esztendőben, "Pintér Tót Andrásnál lakó Tót legény Kmety György azon háznál lakó Tót leányt Katát" választotta hitvestársául, s 1746-ban pedig "Szálai Tamás Tót Legény Tsala Tót János szolgálója féle Tót Leányt Ruska Susannát". Az említett példák azt is bizonyítják, hogy felvidéki tót leányzó házasság révén maradt Nagykőrösön, s felföldi szolgák és szolgálók kötöttek házasságot. Nem tudjuk azonban, őnekik sikerült-e megtelepedniük a városban. "Tót leg.(ény) Losotzi Ján.(os) már itt élt, amikor 1759-ben földijét, "Losotzrol való leányt Csillag Susannát" vette el feleségül. A vezetéknevek gyakorisága arra enged következtetni, hogy ők végleg nagykőrösi lakossá váltak. A körösi Labád családnév is szlovák eredetű, akik béresként, pásztorként vertek gyökeret a városban. Tudjuk 1746-ból, hogy "Trabák János Lutheránus Tót Juhász La377