Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Novák László: Tradicionális kapcsolatok a Felvidék és az Alföld északi területei között

NÓVÁK LÁSZLÓ TRADICIONÁLIS A FELVIDÉK ÉS AZ ALFÖLD A helyi és helyzeti energiák alapvetően meghatározzák a táji kapcsolatok szerveződését.

1 A településföldrajz alapfogalmai érvényesek a településnéprajzra is. Egy-egy fontos útvonal, csomópont, a jó fekvés a település helyzeti energiáját jelenti. A helyi energia fogalomkörét határozza meg a táji adottság, amelyben a kérdéses település kialakult. Mindezeknek megfelelően, más-más adottságú, geográfiai arculatú vidék között természetes táji kapcsolatrendszerek, munkamegosztás alakult ki. Különösen érvényes ez a hegyvidéki tájegység a Felföld és a síkvidók, az Alföld vonatkozásában. Ez legmarkánsabban a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban nyilatkozik meg, de szükségszerűen ezt befolyásolják a politikai, társadalmi viszonyok is. Dolgozatunkban az első világháború előtti viszonyokat vizsgáljuk, történeti-néprajzi adatok felhasználásával. Ezek alapján a XVII. századig tudunk visszatekinteni. Nagykőrös mezőváros levéltára rendkívül gazdag forrásanyaggal rendelkezik, s e tekintetben egyedülálló a címben jelölt észak-alföldi területen, a Duna-Tisza köze északi részén. Ezért, többségében nagykőrösi példákat, adatokat sorakoztatunk a nagytájak közötti megrációs, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok dokumentálására. A migrációs kapcsolatok XVII. századi alakulásában a történeti, politikai körülmények játszottak meghatározó szerepet. Mint ismeretes, a vidék török fennhatóság alá került a XVI. század közepén. A háborúságok idején (XVI. század végi, XVII. század eleji tizenötéves háború, XVI. század közepi várháborúk) a migrációs folyamatok felgyorsultak. A veszélyeztetett területeken a falvak sora néptelenedett el, s húzódott a lakosság biztonságosabb, védettebb, jobb helyzeti energiájú helységek felé. Az Alföld egésze nagy pusztulást szenvedett. A Duna-Tisza köze is javarészt pusztává változott, s csupán a jobb fekvésű mezővárosok, mint a Három város (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) Halas, Berény, Túr, és az KAPCSOLATOK ÉSZAKI TERÜLETEI KÖZÖTT erődített helyek (Szolnok, Szeged) őrizték meg egységüket. A török szultáni hatalom oltalomban is részesítette őket.

2 A bizonytalan politikai helyzet kisebb migrációt váltott ki, a hódoltsági mezővárosokból is igyekeztek biztonságosabb helyekre húzódni. Rendelkezünk adatokkal arra vonatkozóan, hogy Nagykőrösről északi területekre, Győr környékére is elmenekültek. Közöttük volt Udvardi János, aki Szőnybe költözött, feltehetően a 15 éves háború idején. Az ő példája szolgál bizonyságul arra vonatkozóan is, hogy a háborúval sújtott területekről a hódoltsági biztonságosabb mezővárosokba irányult a népesség vándorlása. Az "1663 Esztendőben Pogányságnak ki jövetele miatt szegény hazánkra következett szörnyű pusztítása lóvén", s ezért Udvardi kénytelen volt visszaköltözni szülővárosába, Nagykőrösre.

3 Az oszmán hatalom szívesen látta, ha "keresztyén földről" történő édesgetéssel gyarapodott a városok lélekszáma, hiszen ezáltal növekedett az adózó népesség aránya. A mezővárosok a puszták megszerzésével földbőséggel rendelkeztek, s ezért a bevándorlók előtt lehetőség nyílott a földszerzésre, gazdálkodásra, vagyon gyarapításra. Ennek tulajdonítható az, hogy ellentétes módon, a viszonylag biztonságos alföldi mezővárosokba irányult a népesség migráció, nem pedig a királyi Magyarország török által meg nem szállt területei felé.

4 Nagykőrös XVII. századi adókönyvei tanúsítják, hogy a XVI. század végén, a XVII. század elején DélnyugatDunántúlról (Baranya, Hetes, Somogy, Tolna), s az északi vármegyékből {Nógrád, Gömör) húzódtak Nagykőrösre lakni.

5 Érdekességként említjük meg, hogy a mezőváros legrégibb, 1626-ból fennmaradt számadáskönyvében már megtalálható a Barkó családnév, majd a XVII. század közepén már az adózó családfők közé tartozott a Palóc nevű körösi civis gazda is.

6 Az északi területek keleti feléből Érsekújvár 1663-ban történt török kézre kerülése után indult 373