Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma
várták a község hagyományos társadalmi képét, majd megkezdődött a szocialista mezőgazdaság kereteinek kiépítése. Úgy tűnik, ezek a változások már lényegében lezárultak, csak lassú és módszeres továbbépítéssel, s nem nagyarányú változással kell számolnunk ezután. A vidék népességének száma - noha a betelepítések átmenetileg még javulást is hoztak tovább, s megállíthatatlanul csökken. Összesen a négy település már 1960-ban alacsonyabb telítettségű mint 1900-ban (96,83 %), s 1980-ban mindössze annyi, mint 1836-ban volt (77,56 %). Mozsgó, a négy település kiemelt központja 1980-ban 101,33 %-os, Almáskeresztúr 29,67 %-os, Szulimán 50,91 %-os mutatókkal rendelkezik. Egyedül Csertő - ahol a jövevények úgymond új falut építettek fel -, mutat kedvező képet (114,99 %). Ez utóbbi növekedésében nagy szerepet játszik az, hogy Szigetvárhoz közelebb esik, s népessége oda jár be dolgozni. Mozsgó 101,33 %-os telítettsége azért is aggasztó, mert ez a hely a másik három falu népességének egyik elszívója is: értelmiségiek, vezető beosztásúak ide költöznek át, s mégis fogy a lakosság: nagy tömegben vándorolnak el, költöznek városra. Ezt nemcsak statisztikai adatokkal igazolhatjuk, de az utolsó években végzett gyűjtési tapasztalatainkkal, megfigyeléseinkkel is. Kétségtelen a leginkább pusztuló település Almáskeresztúr, de Szulimán népességének felére olvadása is figyelmeztető. Nem kedvezőbb a népesedés képe semmivel sem, ha századunkban az élveszületett gyermekek számát vesszük vizsgálat alá. Az Jegyzetek 1 Csánky D., é.n. 34., 113.. 161. 2 Ua. 55. - Lengyeltóti J., 1973. 52-66. 3 Csánky D., é.n. 336. - Lengyeltóti J., 1973. 63-66. 4 Vályi A., 1799. II. 635., III. 447.. II. 350, I. 412. 5 Fényes E, 1836. I. 230. 234, 233, 232. 6 Varga K., 1975. 80-81. 7 Dvorzsák J., 1895. 8 Ua. - Fényes E., 1836. I. 230, 234, 233, 232. 9 Az itt vázolt kép, mint legrégebbi állapot él az emlékezetben. Ha az 1945 előtti vagy századfordulói állapotról érdeklődünk, ezeket a jellemzőket sorolják fel. Ez a mi kiindulási alapunk is. 10 Mozsgó nagyközség Tanácsának Iratai. Esketési anyakönyv. 1928-1952. A polgári anyakönyv a körjegyzőséghez tartozó ötödik község, Zsibót adatait is tartalmazza. Ezektől elvonatkoztattunk, adatait nem közöljük. Megjegyezzük, hogy nagyobb időszak is hasonló képet mutat, mint az itt példaként idézett három év. A házasságok száma 1928-ban 40, s 1931-től évente 30összehasonlíthatóság kedvéért itt is a mindenkori lakosság számához viszonyítottuk az élveszületettek számát, s így százalékos arányban adjuk meg. 1900-ban a négy községben az összlakosság 3,9 %-át tették ki az élveszületettek. Ez a szám szinte fokozatosan csökkent. 1930-ban már csak 2,49 %, s napjainkra 1,17 %-ra csökkent. Amikor Kemsót, mint egykéző és pusztuló falut a harmincas években feltárták jeles kutatóink, 2,44-2,63 % között mozgott az élveszületettek száma, s így meghaladta vidékünk mai átlagát. Kemse adatai napjainkban is kissé magasabbak, mint Mozsgó és vonzáskörzetébe tartozó vizsgált falvaink mutatói. Almáskeresztúr 1980-as adatai már a pusztulás végső stádiumát jelzik. Az élveszületett gyermekek arányszáma az utolsó tíz év átlagában 0,85 %. Legmagasabb Csertőé: 1,33 %. Alig valamivel kisebb a másik két településé. Ha Kemse 1930-1941 évek közötti átlaga 2,53 %-kal a nemzet pusztulásának szimbóluma lehetett, mit mondjunk a mai, vidékünket jellemző 1,17-es átlagról? S azt is tudjuk, hogy Almáskeresztúr Gyűrűfűvel volt határos. Az össznépesség állandóan apad, s még Mozsgóról, a terület támogatott és fejlesztett központjából is nagy az elvándorlás, kicsi a belső utánpótlás. Nyugodtan kérdezhetjük: a társadalom mobilitása, a lakosság önmagába zárkózása és belső sorvadása - amely mai viszonyok között is jellemző - elkerülhetetlen sorsa-e a tájnak? Van-e erő, amely ezt megszüntetheti, vagy bele kell nyugodnunk abba, hogy ez törvényszerű, mindig megváltoztathatatlan jellemvonás? 35 házasságot kötöttek. Kivétel 1934, amikor csak 18, s 1945, amikor 20 a megkötött házasságok száma. 11 Mozsgó nagyközség Tanácsának Iratai. Mozsgó kataszteri térképei. Más települések községi tulajdonban lévő kataszteri térképeit is felhasználtuk. 12 Magyarország birtokviszonyai, 1935. I. 61-65. 13 Mozsgó nagyközség Tanácsának Iratai. Mozsgó 1980-as népszámlálási összeíró ívei. Az 1930-as kataszteri térkép. Mozsgó lakónyilvántartó könyvei. 14 Szulimán község Tanácsának Iratai. Szulimán 1980-as népszámlálási összeíró ívei. - Szóbeli gyűjtés - Antalfalu és Antalpuszta lakónévsora. 15 Varga K., 1975. 80-81. 16 Almáskeresztúr község Tanácsának Iratai. Almáskeresztúr 1980-as népszámlálási összeíró ívei. - Szóbeli gyűjtés. Almáskeresztúr lakónyilvántartó könyvei. 17 Csertő község Tanácsának Iratai. Csertő 1980-as népszámlálási összeíró íve. - Szóbeli gyűjtés. - Almáskeresztúr lakónyilvántartó könyvei. 18 Magyarország földbirtokviszonyai, 1935. 19 Vö. Andrásfalvy B., 1973. 105-110. - Baranya német, magyar és más nemzetiségű csoportjainak eltéréséről. 367