Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

Jóllehet, Mozsgó kivételével mindenütt egy-két főből állt a tanács személyzete, mégis a község lakóinak kezébe került a közigazgatás. Ez próbálta ellensúlyozni a széthúzó erőket, s az olyan konglomerátumot, mint Almáskeresztúr népessége, hivatalosan megszervezte, ideig-óráig összetartotta. A helyi tanács működésének eredménye, hogy mindenütt létrehoznak saját községi intézményeket. A tejcsarnokot, orvosi rendelőt, postahivatalt, s az iskola bővítését is ennek köszönhetik a községek. Ekkor kezd körvonalazódni egy rendkívül szűk, de annál hatásosabb, s a közösségi életet megszervezni igyekvő réteg, az új értelmiség. Korábban Mozsgót leszámítva ez teljesen hiányzott vizsgált falvaink társadalmából. Ezt a feladatot egy-egy hivatásának élő tanító mint egyszemélyes intézmény látta el. Az akkor vezető szerephez jutók természetesen még nem tekinthetők végzettségük alapján értelmiségieknek, de régi foglalkozásukkal felhagyva mint a társadalom hivatott vezetői, eredményesen működnek. Kiderült, hogy e rétegre nagy szükség van a kis falvakban, s funkciójuk az, hogy a megbomlott társadalmat igyekezzenek összefogni, s új közösséget kialakítani. Az 1950-es években Mozsgó ós vonzáskörzetének falvai társadalmilag egészen más irányba fejlődtek, mint azt a koalíciós időszak sejtetni engedte. A koalíciós időszakban a hagyományos társadalom kirívó ellentétei megszűntek, bizonyos rétegek összeolvadtak, de a társadalom struktúrája paraszti szinten lényegében nem változott meg. Az ötvenes években változatlan tulajdonviszonyok mellett, elsősorban külső, politikai presszió nyomán ez az átalakult, de a múlthoz szervesen kapcsolódó és jól funkcionáló struktúra szóttörik. Úgy tűnt, hogy a korábbi hierarchikus rendszer helyén lépcsőzetes formájú, a paraszti értékrendet is érvényre juttató társadalmi struktúra alakul majd ki a koalíciós időszak után, amely asszimilálni tudja majd a beköltözőket, s megtartja őket. Az ötvenes években bekövetkezett változások azonban nemhogy elősegítették volna az asszimilálódást, hanem éppen az asszimilálni képes erők kényszerültek távozásra. Nyugodtan mondhatjuk, hogy vizsgált területünkön, ahol 1945-ig igen jellegzetesen rétegzett és határozott arcú társadalom volt, 1960-ra arcnélküli, határozott társadalmi szerkezetet nélkülöző falvak jöttek létre, amelyeket jellegzetes kultúra ós szokások már nem tartottak össze. A hagyományos társadalmi struktúra felbomlása (1960-1980) A pógárok elköltözésével, úgy tűnik, megállíthatatlan lavina indult el. A társadalom valamennyi rétegéből egyre többen fordítottak hátat a falunak a hatvanas évektől kezdve, s napjainkig tartósan érezhető a népesség állandó apadása. Az utolsó két évtized elvándorlásainak azonban már nem politikai és gazdasági indítékai vannak. Az ötvenes években a pógárság útrakelését még meg lehetett magyarázni, s a folyamatokat átélő és átlátó emberek magyarázták is: "Az első termelőszövetkezet nulla volt. A második, amelyik önálló almáskeresztúri termelőszövetkezet volt, az sem ért semmit. Elsősorban a szakértő, energikus vezető hiányzott. Ugye az első termelőszövetkezetnek kik voltak az elnökei? Valamikori önálló gazdák, esetleg nagyobb hangú egyéniségek. Hat elemis valakiket beállítottak könyvelőnek, akinek azelőtt több volt a jószága, azt megtették állattenyésztési agronómusnak vagy szakirányítónak, a másikat minden képzettség nélkül megtették mondjuk a növénytermesztés irányítójának. De mivel ezek semmivel sem tudtak többet, mint a tagságnak a többi része, semmiféle tekintélyük nem volt. Sőt! Ugye, hát ez akar nekem dirigálni? Nagyon hálátlan mesterség volt úgy magunk között megvallva, abban az időben egy téesz-funkciót betölteni!" Az 1960-as években azonban már más volt a kép. "Mikor jött a változás, társultak a mozsgói termelőszövetkezettel a többiek, idegen lett az elnök, idegen lett az agronómus, a pénzügyi irányító. Ezek a korábban meglévő hátráltató tényezők megszűntek, kialakult egy épkézláb irányítás, és jobb lett a munkához való hozzáállás. És az, hogy profitált nekik valamit az itteni termelőszövetkezet mindjárt a kezdet kezdetén, az lényegesen befolyásolta a munkakedvet. Láttak valami célt maguk előtt, évről évre fejlődtek az eredmények, és most ott tartunk, hogy ma zömével abból élnek, és nem olyan régen emlegették, hogy ők már nem vállalnák vissza a régi gazdálkodási formát. S az igaz, hogy például nálunk, Almáskeresztúron a fölszabadulás után egyetlen ház nem épült, de belül azért már több helyen fürdőszoba van, a bútorzatot kicserélték, nem egy helyen helyi vízmű üzemel, és elegáns fürdőszoba-berendezésekkel találkozunk. Mindezt elsősorban a termelőszövetkezeti helyzetüknek köszönhetik." 363