Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

a pógárcsaládok. A cselédek uradalomból való beköltözése Csertőn a leggyorsabb, ahol a bontott építőanyagból azonnal építkezni tudnak. Almáskeresztúron ós Szulimánban az Elekmajori és Antalpusztai cselédség csak a németek kitelepítése után jut falubeli lakáshoz, Mozsgón pedig még ez sem áll rendelkezésre. Azt hihetnők, hogy a földosztás elsősorban a legnincstelenebbeket, a cselédeket érintette. Eleinte sokan nem merték elfogadni a földet, de ha elfogadták is, többen visszaadták. "Általában azok, akik az uradalomban voltak cselédek, otthagyták, nem művelték a földet. Elhurcolkodtak, mert nem volt szerszámjuk, nem tudták megművelni, de nem is értettek a gazdálkodáshoz." Az ötvenes évek elejére a földosztáskor visszatartott tartalékföldekből, illetve a visszaadottakból 400 holdat meghaladó mennyiség gyűlt fel Mozsgón, s ezt a község mint OFA- (Országos Földosztási Alap) földet, tehertételként hurcolta. A földosztás lehetővé tette a szőlőbelieknek a faluba költözést, mert új utcákat nyitottak, és házhelyeket osztottak.Társadalmi pozíciójukat nagyban erősítette az, hogy részük volt az új viszonyok megteremtésében. Tagjai lettek a Földosztó Bizottságnak, a Nemzeti Bizottságnak, és a szerveződő pártokban is szerephez jutottak. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az új viszonyokhoz való alkalmazkodásukat, cselekvőképességüket nagymértékben elősegítette az, hogy korábban a hegyközségi szervezetben már maguk intézték dolgaikat, függetlenül a falutól, s a cselédekkel szemben tájékozódni tudtak a világban. Az 1945-ben megalakuló koalíciós pártok a hagyományos társadalmi rétegződés szerint szerveződtek. A Kommunista Párt mindenütt a volt cselédekre támaszkodott. De éppen azok szervezetlensége, politikai iskolázatlansága miatt nem tudott átütő erejűvé válni Almáskeresztúron és Szulimánban, ahol a lakosságot inkább a kitelepítések tartották izgalomban, majd a jövevények bizonytalan állapota okozott zavart, a pártélet nem is igen tudott kibontakozni. Csertőn a Kommunista Párt és a Független Kisgazdapárt jött csak létre, s ők fuzionáltak 1948-ban. Igazi pártéletről csak a nagyobb lélekszámú Mozsgón beszélhetünk. Legnépesebb a Kisgazdapárt volt: a pógárokra, kisházasokra, s azokra a szőlőbeliekre támaszkodtak, akik emelkedésnek tartották a falubeliekhez való közeledést. A Kisgazdapárt legnagyobb ellenfele a Szociáldemokrata Párt, amelynek vezetősége a volt uradalmi iparosokból, szőlőbeliekből került ki. A Szociáldemokrata Párt a Kommunista Párttal kötött szövetséget, s az első két évben kisebb tömegbázisuk ellenére is sikereket értek el a Kisgazdapárttal szemben. A Nemzeti Bizottságba ugyanis minden párt négy képviselőt delegálhatott, s így az ő nyolc szavazatuk mindig biztosította az abszolút többséget. Ekkor a Kisgazdapárt megosztotta erőit, s a cselédek maradékaiból, illetve a belőlük taktikai okokból kiválókból létrehozta a Nemzeti Paraszt Pártot, s így az erők egyensúlyba kerültek.

35 A koalíciós időszakban anyagilag a falvak társadalma egy szintre került. A pártok, s a községi élet új, demokratikus irányítása a volt szőlőbelieket, a faluba beköltöző uradalmi iparosokat, s néhány, a politikában magát exponáló cselédet felemelte a többi falubeli rangjára. Ennek ellenére megmaradt a vagyonos pógárság társadalmi vezető szerepe, tekintélye, részben azért, mert még működött az úrbéres testület, amelynek továbbra is vezetői maradtak. Részben azért, mert az új földhözjutottak őket tekintették gazdálkodásukban eszménynek. Bár a földnek szabad forgalma volt, s az uradalom nem állta útját annak, hogy a falusiak birtokukat gyarapítsák, a volt pógárok három fertályos nagyságnál nem törekedtek többre. Tapasztalatból tudták, hogy e vidéken ez a családhoz méretezett ideális birtoknagyság. Az új gazdák tapasztalatlansága viszont az OFA-földek szaporodásában mutatkozott meg. Akadtak olyanok, akik osztott 8-12 holdnyi földjük mellé 12-20 holdat is vállaltak bérletbe, s egy-két évi megfeszített munka után fel kellett adniuk. Természetesen nem állott rendelkezésre már olcsó munkaerő sem tartalékként számukra, s csupán családjuk munkaerejére számíthattak. A koalíciós időszakban emiatt minden gazdálkodással kapcsolatos kérdésben azok a volt pógárok mondták ki a döntő szót ós viseltek tisztségeket, akik addig is jó, emberséges gazdák voltak. Mozsgón pl. Viszt István lesz a termelési felelős a régi ós új gazdáknál egyaránt. A koalíciós korszakban végbement társadalmi változások közsógenkint más-más módon alakultak, s csak annyi közös vonásuk volt, hogy vagyonilag a régi pógárság átlagszintjére emelkedett a legtöbb falubeli. Mozsgón a szőlőbeliek nagy száma és faluba költözése miatt, a volt kisházas réteg gyakorlatilag elveszíti különállását. A cselédek kis része beköltözik a faluba, beolvad, s egyetemesen eltűnik a cselédség. Lényegében két társadalmi réteg körvonalai rajzolódnak csak ki, a volt pógárokó ós a többi birtokosoké. Csertőn a cselédek és szőlőbeliek összeolvadnak, s a kastély körül, a régi falun kívül új tele359