Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

segíteni. Jobban csak látogatás, kóstolgatás volt szokásban, de ez szüret idején társadalmi állásra való tekintet nélkül mindenkit összehozott. A rituális okok miatt létrejött társasmunkák csoportjába a templom takarítása, a sírok rokoni gondozása, a sírásás tartozik bele, s talán ide vehető a lakodalom néhány mozzanata is. A templomot a nagylányok csoportja takarította az első világháború előtt, búcsú alkalmával, űrnapkor, karácsonykor, húsvétkor, búzaszentelóskor ők díszítették az oltárt is. Később ezt a funkciót néhány idősebb asszony töltötte be, akiknek a harangozó segített. Temetésnél a sírásást, a halottvivóst a jó szomszédok, távoli rokonok végezték. A halottasháznál a teendőket elsősorban a komák látták el, s így tehermentesítették a gyászolókat. A lakodalomban a közelebbi rokonság segített az előkészületben, főzésben. A kisebb falvakban úgyszólván minden rangbelit meghívtak. A hívogatást a menyasszony és a vőlegény végezte, a szülők pedig a segítőket kérték fel. A meghívást a menyasszony édesapja még egyszer megismételte. A társasmunkák különböző fajtái nem fogták ugyan össze az egész faluközösséget, bizonyos fajtái éppenséggel csak egy-egy társadalmi réteget érintettek, mégis nagyobb részük, s főként a szórakozás miatt létrejött társasmunkák csoportja jelentős volt a különböző társadalmi rétegek érintkezése szempontjából. Hogy a szőlőbeliek e munkákon is többnyire elkülönültek a falubeliektől, annak oka nem annyira a társadalmi kirekesztettség, hanem az, hogy e réteg kialakulása és megerősödése idején a társasmunka-alkalmak már hanyatlóban vannak, s magukat a falubelieket sem ez hozza össze. Az egyes rétegek bemutatásakor már nagyjából ismertettük az alá-, fölérendeltségi viszony alapján szerveződő munkakapcsolatokat. A pógárok, fogattal rendelkező kisházasok monopolhelyzetben voltak, mert elvégzett fogatos munkájuk ellenértékeként ledolgozást ós többnapi visszasegítést köthettek ki. A fogatos munkánál e vidéken az alkalom alkalomért elv uralkodott nagyjából. Ám míg a pógár vagy fogattal rendelkező kisházas egyetlen erdei fuvart tett vagy megszántott egy párszáz négyszögölnyi földet, érte hajnaltól késő estig való gyalogmunkát kért. Mint már említettük, nem is ez volt a terhes, hanem az, hogy az aratást adó vagy fogatot rendelkezésre bocsátó pógár úgy kötötte magához segítőjét, hogy azt a jövedelmező szabad munkavállalásban gátolta. Ugyancsak ezt a célt szolgálta a részesföld adása, amely általánossá válik a húszas évektől, s szinte teljesen megszünteti a bórletet. A rószesföld fejében a pógár robotot is követelt. A faluba betelepedő szőlőbeliek vagy a szőlőre betelepedő cselédek, ha nem tudtak mindjárt házat építeni, présházat emelni vagy vásárolni, akkor a pógárok által rendelkezésre bocsátott, úgynevezett árendás házat vagy árendás pincét igyekeztek szerezni. A ház minőségétől függően hat-tizennyolc napot kellett ingyen dolgozni évente. Mindezek a kölcsönmunkák, ledolgozási formák, munkaszolgáltatások lényegében kizárták a pénzt a társadalom mindennapi életéből. Ott, ahol valami ellenértéket adtak, sem bérről volt szó, hanem részről. Vonatkozott ez még a falu ós az uradalom viszonyára is, hiszen az uradalomba dolgozni állók nagyobb munkamennyiséget végeztek természetbeni juttatásokért, mint bérért. A pénz szinte teljes kiiktatása a mindennapi gyakorlatból, s emberi kapcsolatokból úgymond középkori, feudális viszonyokat tartott életben, ám egyben megnövelte a személyes kapcsolatok jelentőségót. Ez pedig még a távolabb álló rétegeket is közelítette egymáshoz, a hierarchikus viszony ellenére is. Az uradalomban hosszabb ideig bérmunkát vállaló hónapszámosok, summások, aratók, de még a napszámosok is a munkavégzés során új, falun kívüli közösségbe kerültek, szigorú, az uradalom által irányított, saját bandagazdájuktól ellenőrzött, ideiglenes életközösséggé formálódtak. Ezekben a munkacsapatokban a másik rovására nem lehetett előnyökhöz jutni, kevesebbet vagy rosszabbul dolgozni. Itt a társadalmilag feljebb álló, de a kaszát gyengébben bíró iparost kinevették, de megértve helyzetét, elfogadták és segítették. Ilyen munkavégzések közben nemcsak a bérmunkára kényszerülő falubeliek és szőlőbeliek találkoztak egymással, hanem a cselédek is. Ez pedig mintegy előkészítette a talajt a további együttműködésre, a társadalmi ellentétek fólretótelére. A munka az egyes társadalmi rétegeket, még akkor is, ha szórakozás miatt létrejött társas formáról van szó, gazdasági létérdekből hozta össze. Sok esetben a meglévő ellentéteket az együtt dolgozóknak félre kellett tenni, de legalábbis tanácsos volt kerülni. A munkaszervezetben létrejött csoportosulások, társadalmi kapcsolatok ezért nem mutatják az egyes rétegek vagy azon belüli kisebb egységek igazi arculatát. Ám amikor vasárnapokon, ünnepeken vagy munka után szórakozásra került sor, akkor minden kényszer nélkül azok ültek egy asztalhoz, akik egymáshoz tartozónak érezték magukat. Vidékünkön a kocsma volt az a hely, amely ilyen spontán összejövetelre, szórakozásra adott lehe356