Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

életstílusát és eszményeit, s nem az expanzióra, a gazdálkodás kapitalisztikus vonásainak kifejlesztésére, hanem egy harmonikus élet megteremtésére fordították a helybeli magyarokénál koncentráltabb társadalmi erőiket. A felvidéki magyarok és az Elekmajorból betelepedő cselédek a mai napig elkülönülnek egymástól Almáskeresztúron. "A pusztaiak között nagy az összetartás, nagyon összefognak mindenben, mi pedig a mieinkkel vagyunk". Úgy tűnik, annak ellenére, hogy a csehszlovákiai kitelepítettek a kitelepítendő németek házaiba költöztek, s mintegy fél évig együtt éltek, közöttük nagyobb volt a kohézió, mint az ekkor már szintén faluban élő Elekmajoriakkal. "Én nem tudom, a németek testvéri szeretőbbek voltak, mint ezek, akik a pusztáról bejöttek. Ezek inkább egymással tartanak össze, azokkal tudnak jobban elbeszélgetni, jobban érzik magukat. A németség az nagyon mihozzánk húzott, ők is összetartok voltak, mikor mi-ide bejöttünk, de mintha a rokonaik lettünk volna, annyira szerettek bennünket. Meg mi is. Szóval olyan jó népek voltak." Természetesen a közös sors (kitelepítettek és kitelepítendők egymásra találása) közel hozta őket egymáshoz, de az azonos társadalmi és kulturális szint is segített ebben. Megfigyelhetően a délvidéki, felvidéki, német, illetve magyar családok napjainkra maradékaikban közelebb kerültek egymáshoz, a beilleszkedni nem tudók pedig kiváltak, mégis a falvak népessége őrzi a gyakorlatban is korábbi csoporttudatát. Leginkább a cselédekből szőlőbeliekké, majd falulakókká alakult népesség olvadt be, vált eggyé a törzsökös falubeliekkel, s ez a csoport nem mint szőlőbeli, hanem mint igazi falulakó viselkedik, ők nyilatkoznak a kitelepítettekről, a németségről, a menekültekről, sőt a cselédekről is úgy, mint tőlük elkülönülő, de önmagukban egységet alkotó csoportokról. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mai társadalmi életben övéké a vezető szerep, s mivel törzsökös családokkal is rokonságba kerültek az idők folyamán, a hagyományos kultúra letéteményesei is. Társadalmi rétegek A hagyományos társadalom szerkezetét, amely vizsgált falvainkban jó másfél évszázadon keresztül formálódott ki, a jobbágyfelszabadítást követő úrbérrendezés, az úrbéres állapot rögzítette. Ma is élnek a törzslakosság körében azok a jobbágykori, de az úrbérrendezés által ismét megerősített birtokjogi és társadalmi állapotot jelölő fogalmak, amelyek az egyes vagyoni rétegeket elkülönítik egymástól. A jobbágykori és kapitalizmuskori társadalmi rétegek és csoportok között így egyenes összefüggés van. T. Mérey Klára szerint községeinkben nagyjából azonos időben ment végbe az úrbérrendezés. A Batthyány-birtokon (Mozsgó, Szulimán, Almáskeresztúr) már 1847-ben megindul egyezség útján a rendezés, amely a legelő-, illetve az erdőjogok tisztázatlansága miatti perekkel 1860-ig elhúzódott, ám ekkorra a másik nagybirtokhoz, a Festetics-uradalomhoz tartozó Csertőt is beleértve, mindenütt végbement. Mozsgón 15 úrbéres és 47 zsellértelek jött létre, Szulimánban 35 úrbéres és 33 zsellértelek alakult ki, Almáskeresztúron 18 úrbéres telek volt, a zsellértelkek száma pontosan nem tisztázható, de mivel 1860-ban 9 házas zsellért említenek, zsellértelkekkel is számolnunk kell. Csertőn, ahol a Festetics-birtokon 1859-ben rendezik egyezség útján a telekviszonyokat, 19 úrbéres és 2 zsellértelek jön létre.

21 Az úrbérrendezés kialakította társadalmi viszonyok a tudatban a mai napig szívósan megmaradtak. Az a vélemény, hogy Csertőn nincs törzsökös nincstelen lakos, illetve az, hogy Almáskeresztúron is mindenkinek volt földje, a fent közölt adatokból kétségtelenül kiviláglik. Almáskeresztúron, noha itt közben népességcsere ment végbe, a Nagyatádi-földosztás idején sem volt szükség földosztásra. Csertőn 117 fő részesült ugyan 2,7 kh nagyságrendű osztásban, azonban ez nem annyira szántó, mint szőlőbirtok volt.

22 Természetes dolog, hogy 3-4 emberöltő alatt az úrbérrendezés által kialakított telkek tovább aprózódtak, hiszen a nagybirtok behatárolta a földszerzés lehetőségeit, ugyanakkor a lakosság lélekszáma éppen ebben az időben fut fel. 1935-ben Mozsgón mindössze 2 db jelentős parasztbirtok van 148 kh-dal, 74 kh átlaggal. 103 db birtok 834 kh-on 8 kh-as átlagnagyságú, míg 155 db 339 kh-on 2,5 kh átlagú. Szulimánban a parasztbirtokok ugyanebben az időben kedvezőbb átlagot mutatnak. Itt is csupán 2 db nagyobb méretű, átlagosan 87 kh-as birtokot jegyeznek fel, ugyanakkor 107 db birtok átlagosan 11,7 kh nagysággal szerepel a kimutatásokban. A legalsó birtokkategóriában itt is 1,5 kh az átlag, s 102 ilyet tartanak nyilván. Almáskeresztúron 3, átlagosan 162,3 kh-at kitevő nagyobb birtoktest van az uradalmon kívül, 50 db középnagyságú (14,28 kh-s átlag) és 18 db 2,5 kh átlagú kisbirtok van, s ezzel Almáskeresztúr a legvagyonosabb helynek mutatkozik. Csertőn az 1 333