Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Hamar Anna: „...Ezt csak szép nyugodtan lehet..."

A gazdálkodó a nyolcvanas évek közepén a sertéstenyésztést "felfuttatta", 6 anyakoca szaporulatát választási malacként adja el. A rendelkezésre álló földterület nagyobb állatállományt nem tett lehetővé, így is rászorul a terménypiacra. Akkora tőkéje nem volt, hogy nagyobb volumenű tenyésztésre álljon rá, de gazdasági szemlélete sem tolerálja a termelésbe történő jelentős beruházást. Az állattartás ós annak takarmánybázisát biztosító szántóföldi termelés egységét elengedhetetlennek tekinti a "jól meggondolt ós nem elkapkodott" fejlesztéshez. A gazdaság gépesítése 1988-ban kezdődött. Vett egy új traktort, ekét és tárcsát, valamint egy kenterkaszát (zöldtakarmány levágásához). Tervezi rendsodró, bunzenkapa vételét is. A gépesítés mögött több tényező együttes jelenléte érhető tetten. A várható tulajdonrendezés lehetővé teszi (?), hogy a termelőszövetkezetben lévő összesen 40 kh területből (szülei ós saját földje együtt) 20 holdnyival növelje a gazdaság területét. 1987 óta veje otthagyta munkahelyét ós a gazdaságban dolgozik. A gazdaságban a vő az egyetlen munkaerő, akire építeni lehet. A gépesítéssel a hiányzó munkaerőt váltják ki. Igaz, így nincs teljesen kihasználva a gép, de lehetővé teszi, hogy szolgáltatásokat vállaljanak (föld megmunkálása), ezzel is növelve a gazdaság bevételét. Elvben a két gazdaság (a saját felszerelt gazdasága és a vő gépesítés nélküli üzeme) külön működik, de a közös munkaerő és a végzett munkáért adott termény összeköti a két üzemet. Ez az összetartozás mindenképp erősödni fog, még akkor is, ha "a tőkék külön vannak, ahhoz senkinek semmi köze, mindenki azt csinál a saját tőkéjével, amit akar". Amennyiben a gazdaság területét 25 kh-ra sikerül megnövelniük, szeretnének hízómarhára szakosodni, de csak fokozatosan futtatják fel, saját szaporulatot felhasználva. Amennyiben a terület változatlan nagyságú marad, továbbra is a sertés mellett maradnak. A hízómarhára szakosodást a vő szeretné, a gazdálkodó inkább birkázna, mert azzal kevesebb gond van. "Ha most visszajönne a föld, akkor most belevágok, mert a gyereknek nagy kedve van hozzá, ő nagyon marházni szeretne... sosem akartam marhát beállítani, mert ismerem ón a marhát, nagyon fontos a tisztántartása..., de most mégis beállítanám őket, mert van itt hely az istállóban." A tervezett gazdaságot azonban csak apránként szeretné felfuttatni, minden kockázatot kerülve, "...úgy indulnék neki, hogy bepárosítjuk a tehenet, akkor 9 hónap múlva megellik a tehén, akkor ellik egy bornyút, akkor elkezdeném fejni a tehenett, akkor adná a 20 liter tejet, annak takarmány kell, ós ha én azt jól takarmányozom, akkor az megadja a napi háromszáz forint tejet. A háromszáz forint tej majdnem ott tart, hogy feléli a bornyú meg a tehén. Amikor nagyobbka lesz a bornyú, akkor ér 3.000-t, akkor van bornyúm is, meg tehenem is, meg éltünk is valamit. Ezt úgy lehet megcsinálni, hogy 6 óv alatt lehetne kigazdálkodni három tehén árát..." Természetesen kérdés, hogy az apránkénti lassú növekedés mellett (ami éppúgy takarhat tőkehiányt, mint gazdasági óvatosságot és a kockázatvállalás minimalizálását) mennyire tud a gazdaság újra megerősödni. Az a gazdasági stratégia, ami a '40-es évek végéig jellemezte gazdasági viselkedését, egy megváltozott feltételrendszerben nagy valószínűség szerint nem vezet olyan gazdasági stabilitáshoz, mint évtizedekkel korábban. A hatvanas-hetvenes évek egyéni gazdálkodóinak ez a típusa kezdte egyéni gazdálkodását a legjobb feltételek mellett. Volt tőkéje - amit a kollektivizálás előtti gazdaságból mentett át volt megfelelő piacismerete és "beruházási kedve". Az intenzív kultúra területét nem növelte, végig megtartotta "vegyes" gazdaságát, nem akart szakosodni. Sajátos ellentmondás jellemzi gazdasági viselkedését is. Az értékesítésbe jelentős javakat invesztált, míg a termelésbe szinte semmit sem akart. Ellentétben több típussal, a társadalmi változások nem kényszerítették rá, hogy megismerjen más társadalmi-gazdasági területeket, növelve látókörét és rugalmasságát. Gazdasága a gépesítés ellenére sem tud - feltételezhetően - megerősödni megfelelő tőke és piaci kapcsolatok hiányában, az az óvatos, kimondottan paraszti jellegű "fejlesztés", amit ő szeretne megvalósítani ugyan minimálisra csökkenti a kockázatot, de rendkívül lelassítja a gazdaság növekedésének ütemét. A nagyobb tőke és ezzel együtt a döntés joga az öreg gazda kezében van, de kora és a gazdaság folytonosságának követelménye előbbutóbb a gazdaság feletti rendelkezési jog átadására kényszeríti. Gazdasága kiindulási bázisa lehet lánya és veje gazdaságának. 322