Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Vadász István: A Közép-Tisza vidék társadalmi-gazdasági múltja, Tiszafüred szerepkörének alakulása

és a Tiszaderzs közötti 2-3 km-nyi út kiépítetlen­sóge miatt a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyé­ben fekvő tiszaroffi dohánybeváltó hivatal így az év egy jelentős részében nehezen megközelíthe­tő maradt a "hevesi dohány" egykori, Tiszafüred környéki termelői számára. 8 A Tisza másik olda­lán lévő Sarudot és Újlőrincfalvát kőút kapcsolta Poroszlóhoz (s azon át a járásszékhelyhez), de az ugyancsak a tiszafüredi járáshoz tartozó Ti­szanánát viszont Kisköre, illetve Kömlő irányába orientálta (az Eger-Kisköre útvonal révén) a ki­épített műút. Szinte természetesnek tűnik, hogy a szomszédos, de Hajdú vármegyei Egyekre csak földút vezetett Tiszafüredről. Ezt a földutat is használták a Tiszafüreddel szomszédos dél-bor­sodi falvak lakói a füredi piacokra és vásárokra jövet: a közlekedést megkönnyítette számukra az egyek-dorogmai rév is. A Debrecen felé vezető műút létesítése ugyan már 1908. körül is felmerült, 9 megvalósítására azonban csak az 1930-as években volt lehető­ség. Ebben az évtizedben egyébként több, a tér­séget is érintő közútépítés történt: pl. a Mezőkö­vesd-Szentistván, a Borsodivánka-Négyes-Tiszavalk-Tiszabábolna, a Mezőcsát-Tiszakeszi-Ároktő-Tiszadorogma vagy a Tiszanána-Sarud műút. Bár ezek az utak a már több évtizede létező járásszékhelyek (Mezőkö­vesd, Mezőcsát, Tiszafüred) jobb megközelítését tették lehetővé, mégis jellemző lehet, hogy e fon­tos összekötő utak kiépítésére, "modernizálásá­ra" csak az 1920-as évek végének nagy árvizei után volt lehetőség (^vármegyei szóhasználattal "menekülő utaknak" is nevezték ezeket a vona­lakat). A XX. század közepére a nagyiváni bekö­tőút is elkészült, így megállapíthatjuk, hogy a ki­alakult közúthálózat térségünkben a közigazgatási kapcsolatokat jól szolgálta (DOB­ROSI GY. 1986.). A vasútvonalak századvégi kialakulására a gazdasági élet gyorsan reagált. Jellemző, hogy az első pénzintézet az 1880-as években már lét­rejött, de a századfordulón már 3 bank is mű­ködött Tiszafüreden} 0 Bár a hiteléletben az 1930-as évekre itt is jelentős átalakulások tör­téntek (fúzió, felszámolás), Tiszafüred egészen az 1940-es évek közepéig megtartotta a környező járásszékhelyekhez hasonló, bank-központi sze­repét (az 1930-as években Mezőkövesden 4, Mezőcsáton pedig 3 bank működött). Tiszafüred erősödő gazdasági szerepkörére utal az is, hogy a századfordulón Tiszafüreden több olyan részvénytársaság is alakult (pl. fa- és kefeipari rt., hengermalom rt., tégla- és cserépi­pari rt.), amelyekben a tiszafüredi tőkeerősebb földbirtokosok és más tulajdonosok mellett a po­roszlói és a tiszaigari vállalkozók is részt vet­tek. 11 Ugyanakkor talán a térségi problémákra is vall, hogy ezek a vállalkozások általában nem voltak túlságosan hosszú életűek. Az I. világhá­ború előtt jelentékeny fa- és kefeipari üzem (mely egykor több mint 100 alkalmazottat is fog­lalkoztatott) az 1930-as évekre eljelentéktelene­dett, s a téglagyárak, malmok mérete is alig ha­ladta meg a kisüzemi kereteket (10-20 főt foglalkoztatott). E fenti, kistérségi gazdaságszervezői funkció mellett egyre inkább számottevőbbé vált Tisza­füred kereskedelmi-vendéglátói szerepköre is. A XIX. század közepén néhány, az átmenőforgal­mat is szolgáló "korcsma", "fogadó", illetve mé­szárszók és bolt volt még csak a városban. A század végére azonban ezen a téren is nagy változásoknak lehetünk tanúi. 1893-ban megnyílt a "Bika" Szálló, mely Tiszafüred első emeletes épületeként kényelmes vendégszobáival, cuk­rászdájával ós kávéházával, kaszinójával ékes­sége lett az akkori járásközpontnak. 12 Az 1880-as évek végétől az 1910-es évekig a helység hosszan elnyúló főutcáján sorra jöttek létre a kis- és nagykereskedelmi üzletek: vasá­ruk, fűszeráruk, női-férfi-divatcikkek, üveg-por­celánáruk, papíráruk stb. kereskedései. A szom­szédos falvakba vezető utak mellett nagykereskedelmi lerakatok (az igari úton a kő­bányai sörgyár, illetve más italáruk lerakata, a poroszlói út mentén fatelep) települtek. Az 1920­as években Tiszafüreden már 144 kisebb-na­gyobb üzlethelyiség üzemelt. A környező falvak üzletekkel való ellátottságát szemrevételezve is megállapítható, hogy a járásszókhelyek a kör­nyező települések lakóit is szolgálták (1. táblá­zat). A kézművességből továbbfejlődő kisiparban a tömeg- és alapellátást biztosító ágazatok mellett (ács, kőműves, asztalos, kovács, kerékgyártó, ci­pész, csizmadia, szabó, fodrász) megjelentek a speciálisabb, csak egy-egy kisebb központra jel­lemző vállalkozók is. Tiszafüreden az 1870-es évektől tudunk órás­ékszerészről, 13 az 1880-as évtizedből vándor­fényképészről, 14 nyomdáról és papírkereskedés­ről. 15 Az 1900-as évek elején telepedett le az első, jobban felszerelt műhellyel rendelkező gé­plakatos. 16 Bár papírkereskedő Poroszlón, órás pedig Tiszanánán is volt, nyilvánvaló, hogy Ti­szafüred felsorolt iparosai gyakorlatilag az egész járás mellett a dél-borsodi falvak ellá­tását is biztosították. 304

Next

/
Thumbnails
Contents