Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Gulyás Katalin: A jászsági kézművesek 1828-ban

Jászdózsa mellett a másik legkevésbé iparosodott jászsági falu. Kis létszámú iparossága nem alakított céhszervezetet sem. A helyi iparosok termelése minden bizonnyal oly csekély lehetett, hogy a közeli Jászberény kézműveseinek készítményei itt biztos piacra találhattak. A községnek 1 vízi- és 1 szárazmalom adott évi 500 pm gabona jövedelmet. Egész éven át folyamatosan csak az egyik kovácsműhely működött. Segédet az egész évben dolgozó kovácsmester és a lakatos alkalmazott. Az iparosok szőlőművelése és állattartása kismértékű, bár az átlagos felsőszentgyörgyi redemptusgazda is szegénynek számít az egész Jászságot tekintve. Az egyetlen cívis-iparos a 23 pm vetésével itt már jó gazdának számító Tarnóczi János takács volt, akinek emellett 1 2/8 kapás szőleje, 6 marhája, 5 lova, 30 birkája és 6 disznaja is volt, így csak néhaHiéha foglalkozott mesterségével. Vajaskovics Albert kovácsmester egész évben dolgozott 1 segédjével, adóalapként házát és 1 disznaját írták össze. FÉNYSZARU mester segéd össz.esen 1. takács 15 4 19 2. csizmadia 13 — 13 3. kovács 8 1 9 4. szabó 4 — 4 5. asztalos 3 — 3 6. szűcs 3 — 3 7. ács 1 — 1 8. kötélverő 1 — 1 9. molnár 1 — 1 10. lakatos 1 — 1 11. kőműves 1 — 1 összesen: 51 5 56 1817-ben vegyes céhben egyesültek iparosai, melyben a következő szakmák képviselői tömörültek: csizmadia, tímár, szabó, szűcs, kovács, bognár, takács, asztalos, lakatos, molnár, kötélverő, kalapos. Egy csizmadia neve mellett az összeíró megjegyzi, hogy céhen kívül dolgozik. (Ez az egyetlen adat a Jászság országos összeírásában, ahol kontár mester iparűzését említették.) Jelentős volt a település szövőipara, míg a bőriparban dolgozó iparosok aránya a jászsági átlag alatti. Ki kell emelnünk még a fémfeldolgozóipart, melyet 8 kovácsmester és 1 lakatos képviselt, kik mindannyian folyamatosan dolgoztak, így termékeik, szolgáltatásaik a szomszédos (és nemcsak jászsági) települések igényeit is kielégíthették. A községnek 2 malma volt: 1 négy kővel működő vízi- és 1 egy köves szárazmalom, melyek 400 pm-t jövedelmeztek. A mesteremberek több mint felének (27 iparos) egész éven át volt munkája, s ez a Jászságban kiemelkedően magas arány. 10 takács, 10 csizmadia és 1 szabómester űzték mesterségüket időszakosan, s csak ritkán foglalkoztatták megrendelői a település egyetlen kötélverő mesterét is. A takácsmesterség itteni jelentőségét az is jelzi, hogy 4 mester - köztük egy özvegy mesterné - is tartott egy-egy legényt, s rajtuk kívül csak egy kovácsnak volt segédje. A módos iparosok közé számított Fényszarun Józsa Mátyás szabómester, aki mégis leginkább gazdálkodhatott, hiszen segéd nélkül, időszakosan űzte a mesterségét, és 46 pm vetést, 18 kaszás rétet, 2 4/8 kapás szőlőt művelt, s 1 marhát is tartott. A föld nélküli mesteremberek közül 12-nek háza volt az összes vagyona, 18 pedig szőlőt is birtokolt. Összeírt javai alapján kiemelkedik a segéd nélkül dolgozó Gregor Pál jelentős nagyságú állatállományával, amely 9 szarvasmarhából és 2 disznóból állt, valamint Lelik György csizmadia 2 kapás szőlejével. Jászfényszarun nagyarányú volt az iparosok szőlőművelése: összesen 26 mester foglalkozott ezzel, s közülük 9-nek volt 1 kapásnál nagyobb területű szőleje. Nagyobb iparos családokat a takácsok közt találtunk: az Oláh testvéreket és a Réz családból két özvegy mesternét. JÁKÓHALMA mester segéd összesen 1. takács 15 1 16 2. csizmadia 10 1 11 3. szabó 5 — 5 4. szűcs 4 — 4 5. kovács 4 — 4 6. bognár 3 — 3 7. asztalos 2 — 2 8. lakatos 1 — 1 9. kalapos 1 — 1 10. molnár 1 2 1 ismeretlen: 6 — 6 összesen: 52 4 54 287