Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Gulyás Katalin: A jászsági kézművesek 1828-ban

csók a bognárokkal, a szűcsök a szabókkal és a szűrszabókkal, az asztalosok a lakatosokkal ós az üvegesekkel együtt alkottak céhet. A jászberényi céhek, s egyben a város kézműiparának vonzáskörzetére utal, hogy a jelentősebb céhszervezetekbe más településen élő iparosokat is felvettek. Két céh jegyzőkönyveiben is találunk erre vonatkozó bejegyzéseket: a szabó- ós szűcscóhnek hévízgyörki, szentmártonkátai, nagykátai, csányi, monostori, gödöllői, újszászi, aszódi, zsamboki, szegszentiváni, sőt egy időben gyöngyösi filiális mesterei voltak, a csizmadia céh külső tagjai pedig Szentmártonkátán, Kompolton, Tápiógyörgyén, Tóalmáson, Szelén, Nagykátán, Alattyánon, Pécelen ós Pólyen laktak.

24 Berónyt, a leginkább iparosodott mezővárost a többi jász település lakói a századfordulón nem tekintették jellemzően iparos helynek.

25 Adataink azt valószínűsítik, hogy a XIX. század elején kézműipari központ jellege sokkaj inkább kidomborodott, bár a város életében mindig a redemptus birtokosok alkották a meghatározó társadalmi réteget - a jelentős, s gyarapodó számú iparosság ellenére, akik az agrártermékek legfőbb helybeli fogyasztórótegót képezték, "...a pénzt e szerónt szaporítják, ...e városnak csinosodásában, pallérozásában csak nem főbb eszköznek tekintetnek."

26 Egy 1780-as árszabás már 21 mesterséget sorol fel, s nagyjából ugyanazok az iparágak fordulnak elő ekkor, mint a XIX. század elején. EPERJESSY G. szerint ez azt tanúsítja, hogy igen lassú volt a céhek közötti munkamegosztás fejlődése, amit a PALUGYAI

I. által közölt 1826. és 1852. évi, sőt az 1874-ben felvett adatok is alátámasztanak.

27 Jászberény kézművesei iparcsoportokként Szakmacsoport mesterek mester és segéd összesen I. élelmiszeripar 12 12 II. faipar 19 24 III. fém- és fémfeldolgozóipar 24 32 IV. építőipar 6 6 V. bőr- és bőrfeldolgozóipar 194 252 VI. textil- és textilfeldolgozóipar 72 87 VII. szolgáltatóipar 2 3 VIII. egyéb ipar 3 3 ismeretlen 2 2 1828-ban 334 mesterember szerepelt Berény város országos összeírásában, akik 29 szakmát képviseltek, s 80% fölötti volt korukban a céhtagok száma (szűrszabó és üveges nem szerepel az iparosok között). A bőrfeldolgozó szakmák foglalkoztatták a legtöbb mestert, szám szerint 194-et, az összeírt mesteremberek 58%-át. A 15 tímárműhely Berényt egy nagyobb régió legjelentősebb bőrkikészítő központjává tette.

28 A helybeli csizmadiák és szűcsök voltak a legnagyobb felhasználók, de pl. a ceglédi csizmadiák is elsősorban Berényből, s nem Pestről szerezték be az alapanyagot, s a környéken, főként a Tápióságban adták el kész árujukat

29 - minden valószínűség szerint a jászsági csizmadiákkal versenyezve a vevőkért. A szűcsmesterek termelése is jóval meghaladhatta a helybeli megrendelők keresletét. Vásározási körzetükre csak későbbi adatunk van: a XIX. század végén magában foglalta Pest megye keleti részét, Gyöngyös környékét, s átnyúlt Nógrád megyébe és a Tiszántúlra is.

30 Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy már a század első felében is eljutott ezekre a vidékekre a berényi szűcsáru. A takácsok sem elsősorban a helyi szükségleteket elégíthették ki: termékeikkel már ekkor eljárhattak az Északi-középhegység, Dél-Heves és Pest megye falvaiba.

31 Túlnyomóan a kendert dolgozták fel vászonná, s a takácsmesterség súlya Jászberény, s az egyes jászsági települések iparában rávilágít az itteni kendertermelés jelentőségére, mértékére is. A szabó-, kovács-, molnár-, bognár- és kalaposmesterek nagyobb létszáma a nagyobb népességtömörüléssel függ össze. A nyersanyagszűke és a kontár faragók (ún. házkötők) tevékenysége miatt kevés az asztalos és az ács. A más mezővárosokban 30-40 segédet is foglakoztató, tőkés vállalkozóknak tekinthető kőművesek itt egyedül (feltehetően képzetlen napszámosok segítségével) dolgoztak. A két kádárnak egész évben ül. fél évig adott munkát a helybeli és a környező települések szőlőtermelése. A mezővárosi ízlést és a nagyobb igényeket (itt élt a Jászkun Kerület vezető rétegének egy része, vagy gyakran megfordult itt) számos mesterség jelenléte mutatja, bár ezek többsége egyetlen iparossal itt képviseltette magát az egész Jászságban: pl. gombkötő, órás, pék, aranyműves, szitás, fésűs, puskaműves, borbély. A kőműves- és kékfestő mestert 1816-ban mint legtöbb jövedelmű iparosokat említették.

32 Az építőipart döntően a kontárok és a háziipar uralta, hiszen "1826-ban Berényben, amely pedig már a [mezővárosi] fejlődós lendületében volt, mindössze 3 ács és 3 kőműves találtatott."

33 Az 284