Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
T. Bereczki Ibolya: Adalékok Jenő-puszta elcserélésének gazdaságos társadalomtörténeti hátteréhez
két részről tisztán minden reáfizetós nélkül történjék meg olly megjegyzéssel miszerint egyébb, a csere létesülésével teendő mellékes kölcség ki ós bekebelezés szerződós, bólyegilletók s a t. közösen viseltessék." 6 1852. május 2-án a tanács ülésén felolvasták Detrich Jenő levelét, melyben a Földváry család határozatát tudatta, s mely szerint a nemzetség az ajánlott pusztacserót elfogadta, s a szerződós megkötésének időpontjául 1852. június 26-át tűzte ki. 7 Egy menetközben felmerült tényező azonban ezúttal Jászalsószentgyörgy részéről tette bizonytalanná még egy rövid időre a csere elfogadását. A halogatás magyarázata a következő volt: "... miután Jenő puszta a Tisza szabályozásnak szükséges átt metzések által több tagokba vágathatik miáltal a nevezett pusztának kellő haszonvételét a közösségre nézve a történhető átmetszések nehezítenék, minek a feltótelek, megszabásában figyelembe jönni kellene, szükségesnek találtatott az illető helyen kellő tudomást szerezni arról, hol is és mikor törtónyülnek a Jenéi átmetszések..." 8 A tudakozódni kiküldött Taczman Mihály főjegyző először Szolnokon kereste meg Hajnal Szolnok kerületi mérnököt, aki azzal nyugtatta meg az alsószentgyörgyiek követét, hogy a Jenő pusztán tervezett két átmetszés közül az egyik - ez a Kisrótet vágta volna ketté - bizonyosan nem valósul meg hosszúsága miatt, s a másik - a sárszögi határon tervezett - elkészítése is igen bizonytalan. A válasszal nem kellően elégedett Taczman a helyszínre sietve bizonyosodott meg arról, hogy a Kisróten keresztül vezető átmetszésnek nyoma sincs, viszont a másikat már kihantolva látta, s úgy vélte, hogy ez Jenőből mintegy 150-200 holdat metszene el. Cibakházán az elöljáróságtól és a városi jegyzőtől tudakozódott, majd Szolnokra is visszament, ahol BalogTi János járásbírótól megtudta, hogy még a tervezett átmetszés nincs kitagosítva, s csak egyezkedésre vannak a felek utasítva. Vizsgálódásának summájaként úgy vélte, hogy ha Jenő puszta területe az átmetszés miatt csorbul is, de "egy egész tagban maradhat a szomszédok bitorlásaitól is részről tökelletesen megovatik." 9 A cserének még egy további, most már utolsó akadálya merült fel az alsószentgyörgyiek és a Földváry nemzetség között. Jászalsószentgyörgy küldöttsége utasítása szerint nem állott el a szőlők kármentesítésétől, s ez megakadályozta a csere "végképi" megkötését. A tanács a Bizottmányt újfent megbízza, hogy a csere tárgyában szólítsa fel a Földváry nemzetség küldöttségét, s kövessen el mindent, hogy a csere a "város tetemes kissebölése nélkül megtörténjék". 10 1852. szeptember 12-ón a küldöttség a már az augusztus 7-ón Pesten elkészült örökös cserelevelet olvashatta fel a tanács ülésén, ahol elrendelték a királyi jóváhagyás ós a Jász Kerülethez történő csatolás kórvényezését. 11 1853 tavaszán megtörtónt a bélyegilleték kiszabásához szükséges felbecsülés, melyen a Földváry család és Jászalsószentgyörgy birtokosságának küldöttsége Is megjelent. 1853. május 25-ón Jászberényben "az ott megjelent Földváry nemzetségi küldöttséggel együtt a Kisszállási s Jenéi csereszerződóst a Cs.K. megye törvény szék előtt ünnepélyesítettók, ugyancsak a f. e. május 30-án Jenőn a helyszínen Tisza Jenő pusztát, következő napon pedig Kisszállás pusztát minden oldalról nyilvánult kívánatok között szerződés értelmében Bibo Károly Törvényszéki küldött tag jelenlétében kölcsönösen által vették és által adták, a csere kötés hiteles." 12 Mintegy hét esztendeig tartó folyamat zárult le ezzel az aktussal, s a tanácsnak még ugyanazon az ülésén, melyen a szerződéskötés "ünnepólyesítésót" tudomásul vette, intézkedett a puszta további sorsát illetően is. Az 52. jegyzőkönyvi szám alatt "indítványoztatok miszerint Kara és Jenő pusztának ideiglenesen felosztott s közösen használt része mikénti kezellóse az arányosítás behozatala, és a pusztai igazgatás iránt rendelés tétessék." 13 A Rigó Gergely elnöklete alatt kiküldött 20 tagú bizottság feladatául szabta a tanács a puszták használatára és igazgatására vonatkozó javaslatok megtételét. Eközben a Tisza szabályozása, s vele az 51 holdnyi kisajátított területért járó kárpótlási összeget már Jászalsószentgyörgy birtokossága vehette fel. 14 Az 1853. augusztus 21-i ülésen a tanács nem fogadta el a puszták ügyében kiküldött választmány javaslatait, hanem úgy határozott, hogy "Kara Jenőn Karai gazdálkodás az eddigi állapotban azon hozzá tétellel fentartatik, miszerint a legközelebb következő egy évre Jenőn a most meglevő három darabb szántó földekből minden birtokosnak osztályozott egy darabb szántó föld adassék a jelen osztály vógrehajtassók." 15 1853. október 13-án jelentette a tanácsnak a főbíró, hogy a jenéi földek el vannak düllőzve, ós megtörtént a birtokosok lajstromba szedése is. Nyílhúzódással döntötték el, hogy Jenőn a "20. dűlőben a 49. számú a bemutatott lajstromban foglalt birtokoson kezdődik az osztály." 16 270