Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Selmeczi László: Régészeti adatok a jászok szokásaihoz és hiedelemvilágához

12. kép. Kijevi típusú ereklyetartó mellkereszt előlapja (balra) — Négyszállás i. 236. sír és bizánci kereszt (jobbra) Négyszállás I. 161. sír detileg is gyenge lábakon álló keleti keresztény hite megőrzött néhány történetileg jóval korábbi szokást, illetve annak hitvilágbeli gyökereit. A két négyszállási temető nem egy sírjának feltárásakor a sírfenéken faszén maradványokat lehetett megfigyelni. Előfordult, hogy a megszenesedett maradványok összefüggő sávban jelentkeztek a sírgödör alján. Mint korábban, az alánok viszonylatában említettük, a sírgödörben, vagy annak szélén azért raktak tüzet, hogy abból ily módon űzzék el a gonosz szellemeket. A magyarországi jászok kaukázusi őshazájában a Kárpát-medencébe költözést megelőző időszakban általánosan ismert volt és funkcionált ez a szokás.

62 A négyszállási temetők több sírja azt bizonyította számunkra, hogy a beköltöző jászok között még jelentős szerepe volt a halál utáni, túlvilági életben való ősi hitnek. Erre azok a tárgyak utalnak, amelyek nem a viselet tartozékaként, hanem harci-, ill. munkaeszközként, valamint gyerekjátékként kerültek a sírokba. Ilyenek pl. az általában egyélű, keresztvas nélküli markolatú rövid kardok (kindzsál) - Négyszállás I. 24., 241., 330., Négyszállás II. 122. és 312. sír. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a kardok a sírokban a jobb felkarcsont mellett feküdtek, ami arra utal, hogy ezeket a Zichy expedíció múlt századi leírásával egyezően a vállon átvetett szíjon hordták.

63 A női sírokban található tűtartók (Négyszállás I. 1., 64., 70, 76., 117., 157., 160., 179., 185., 197., 215., 251., 286., 334, 340, 346, 362, 379, 395, 397, 421, 440, Négyszállás II. 560. és 576. sír), vastűk (Nagyszállás I. 76. és 323. sír) is alapvetően arra utalnak, hogy az eltemetettek hitük szerint a túlvilágon is folytatták evilági rendszeres tevékenységüket. (13. kép) A sírba gyerekjátékként a juh (bárány) astragalos csontjai kerültek (Négyszáilás I. 77., 420, 439, Négyszállás II. 345. sír). A hasonló csontokkal való játék ma is ismert az oszétoknál, s attól függően, hogy a 2-5 csont mely oldalára esik, más-más, kisebb ill. nagyobb az értéke.

64 (14. kép) A négyszállási jász temetőkből előkerült leletek alapján határozottan állíthatjuk, hogy a jászok között igen nagy jelentőségük volt az óvó-, védő talizmánoknak, amuletteknek. Közülük a legrejtelmesebbek azok az állatcsontdarabkák, 237