Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Selmeczi László: Régészeti adatok a jászok szokásaihoz és hiedelemvilágához

György ezt az állítást A magyarok elődeiről és a honfoglalásról (kortársak és krónikások híradásai) című, 1958-ban, majd 1975-ben újra kiadott, jelentős munkájában "halottégető pogány"-ként értelmezte. Ez a konkrét megállapítása, véleményünk szerint, amiatt is téves, mert az eddigi régészeti bizonyságok arra utalnak, hogy a magyarok körében a halotthamvasztás nem nyert teret. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a nap- és tűzszentélyek mellett más pogány szentélyek meglétére is vannak régészeti adatok. Pl. 1965ben Minaeva Gilác gorodiscse temetőjében (Karacsaevo-Czerkeszia) X-XI. századi pogány szentélyt tárt fel, amely 5,20x4,65 m nagyságú négyszögletes kőépítmény volt. A szentély padlózatán középütt egy 0,75 m átmérőjű, lapos kőtál állott. Az épület északnyugati sarkában egy kis emelkedésen kis vörös lakktányér és egy nyílhegy feküdt, körülötte korommaradványok, báránycsontok és egyéb áldozati maradványok. A fal körül és a falakban kb. 200 nyílhegy volt, s a feltételezett áldozati szertartások maradványaként gyöngyök, üvegkarperecek, üveg- ós cserépedények töredékei.

45 Általános felfogás, hogy az alán pantheonban fontos helye volt a háború istenének is, amelyet a földbe szúrt kard testesített meg.

46 A nart eposzban Batraz egyszerre hős is és ugyanakkor fegyver is, "acélszülött" és a Fekete-tengerben edzették. Batraz időnként a tenger vizéből kard képében az égbe repül, hogy megsemmisítse a gonosz szellemeket. Zs. Dumezil úgy véli, hogy a kereszténység felvételét megelőzően éppen Batraz volt az alánok háború istene.

47 Más vélemények szerint az oszétek által tisztelt legnépszerűbb keresztény szent, a harcosok és utasok védelmezője, Szent György = Uasztürdzsi olvasztotta magába a kard képében tisztelt alán háború isten vonásait, s Uacztürdzsi, a lovas hős formáját már korábban felvette, mielőtt még a szent György kultusz elterjedt volna Alániában.

48 A fentebb vázolt folyamatra utalhatnak a VIIIX. századi, a mellkason viselt, jobbra, Hl. balra forduló lovast ábrázoló lapamulettek. Kuznyecov ezekben a tárgyakban Uasztürdzsi megjelenítését véli felfedezni. Az sem lehet véletlen, hogy a lovast ábrázoló amulettek megjelenése időben egybeesik a szablyák kaukázusi elterjedésével, valamint a lovas harcosokat tömörítő druzsinák kialakulásával.

49 (7. kép) A fém amulettek az alán kultúra jellegzetes tárgyai. Eurázsia hasonló korú leletei között szinte alig van párhuzamuk, s azokat is a Kaukázussal megvalósuló kapcsolat bizonyítókának tekintik a kutatók.

50 Az amulettek nemcsak fémből készültek, ezt a szerepet töltötték be egyes állatok nyakban viselt csontdarabjai és a gyöngyök is (karneol, ahát, rubin, fekete borostyánkő (gagát), hegyikristály, borostyán ós üveg). G.E.Afanasjev a Mokraá Balka alán temetőjéből származó amuletteket áttekintve megkísérelte a totemizmus egyes elemeit rekonstruálni. A mágikus védő funkciót betöltő kisméretű bronz plasztikák közül a róka, a szarvas, a kígyó, a ló és a madarak véleménye szerint totemek voltak.

51 V.A. Kuznecov szerint a bronzból készült férfi figurák is amulettek voltak. Ezeket a férfi alakokat a legújabb feltételezések szerint a rituális tánc jellegzetes kéz- és lábtartásával ábrázolták. Közülük nem kevés határozottan phallikus karakterű. Nem egyszer a rituális tánc pózában ábrázolt férfit a napkorongot szimbolizáló gyűrű öleli körül. Kamunta VI-IX. századi temetője sírjaiban talált bőr erszényekre hasonló motívumokat hímeztek. Feltehetően e típus kései, X-XII. századi változatai a hasonló pózban ábrázolt, keretbe foglalt férfialakok (lelőhelyeik: Rutha, Zmejszkaá stanica Észak-Oszétiában és Volosovka Krasznodár vidékén).

52 Kuznecov úgy véli, hogy ezek a férfit ábrázoló figurák pogány papokat ábrázolnak és a termékenység archaikus phallikus kultuszával állanak kapcsolatban.

53 (8. kép) Az óvó-, védő amulettek mellett különös jelentőséget kell tulajdonítanunk a feltételezhetően mágikus öveknek és nyakláncoknak.

54 Közülük jellegzetes példaként a haszauti leletet (Karacsaevo-Cserkeszia) szeretnénk említeni. A mágikus öv egy VII-VIII. századi sziklába vájt katakomba sírból került elő. Az öv két vékony, végeinél egymáshoz csomózott bőrszíj, amelyre 7 különböző csomóval (boggal), egymástól többé-kevésbé azonos távolságra kultikus tárgyakat függesztettek. Az öv egyik végétől kiindulva sorrendben: egy állat sérült (rágott?) szarvát, egy csavart szíjon lévő, háromszög alakú bőrdarabok alatt vízszintesen elhelyezett henger ("súlyzó") alakú bronz függőt, egy bronz lófigurát, egy fehér sávokkal díszített barna színű üveggyöngyöt, egy bőr erszényt (benne három fából faragott ötszög keresztmetszetű kónikus tárgy, amelyeknek két oldalára függőleges barázdákat véstek, valamint egy kereszt és egy növény gyökerei, Hl. szára), s ez után még egy pipereecsetet is.

55 (9. kép) Sajnos, az övre függesztett tárgyak konkrét mágikus jelentését csak részben sikerült megfejteni. Nem lehet kétséges a szarv, a bronz lóalak, 233