Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Selmeczi László: Régészeti adatok a jászok szokásaihoz és hiedelemvilágához

,

m c 5. kép. XXII. századi kőládás sírok az Észak-Kaukázusból: Kassarskoe usel'e reki Ardon (középen) és Nar településről (a szélső rajzok) Markovin után ták. A légmentesen elzárt sírkamra lett a túlvilágra távozott ős lelkének a háza.

17 Az alán hitvilág és szokások feltárása meglehetősen bonyolult, ugyanis az írásos források nagyon szegényesek, a régészeti adatok pedig messze nem adnak elégséges alapot a rekonstrukcióhoz. Tovább nehezíti a kutatók helyzetét, hogy Alániában a X. századtól jelentős teret nyert a kereszténység is, s módosította, felülrétegezte, magába olvasztotta a korábbi hitvilág és szokásrendszer nem egy elemét.

18 Az eddigi kutatások alapján megalapozottan állíthatjuk, hogy az alánok istenként tisztelték a napot és vele együtt a tüzet.

19 Abaev mutatott rá először, hogy az oszét nyelvben a nap köznapi megnevezése - "hur" - mellett megmaradt kultikus elnevezése is, pl. "hurzarin" - arany nap, "hurty hurzarin" - a napok napja. Fennmaradt a tűz kultikus megnevezése is: "arthuron" - a nap fiának a tüze.

20 Kuznecov úgy véli, hogy a Kaukázus területén az iráni eredetű naptisztelet találkozott ós keveredett, egyesült a helyi eredetű tűzkultusszal.

21 A tűzzel kapcsolatos rítusok - feltehetően életadó ós megtisztító ereje miatt - a régészeti anyagban is tükröződnek. Erre utalnak a sírokban és a kultikus építményekben talált faszénmaradványok. A VI-IX. századi alán kőládás sírokban szokványos jelenség a zsarátnok egy-egy megszenesedett darabja, mint feltehetően a tüzet szimbolizáló tárgy.

22 Az ószak-oszótiai XI-XII. századi zmejskij katakomba temető sírkamráiban a zsarátnok faszónmaradványait sűrű, vastag rétegben találták meg a feltáráskor.

23 A szén, mint a tűz attribútuma, még az elmúlt évtizedekben is jelen volt az oszétek hitvilágá229