Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Madaras László: Avar temetőrészlet Öcsöd határában

rülne vagy kerülhetne..." ós "E kényszerítő felismeréssel az avar kor régészetében értelmét vesztette az analógiák ötletszerű "felgyűjtése".

34 A fenti gondolatok alapján úgy véljük, elégséges a közvetlen környezet jó analógiáinak öszszegyűjtése, mert egyrészt ezzel jelezni lehet azt, hogy tárgyunk vagy tárgyegyüttesünk az avar korban hol foglal helyet, másrészt lehetőséget teremtünk kollegáinknak arra, hogy szinte hólabda szerűen felgörgessék a párhuzamokat a Kárpátoktól az Ennstig. Hasonló öveket a Szentes-kajáni, Szentesnagyhegyi, Szentes-berekháti, Rákóczifalva-kastólydombi, a csengelei, a baktói, Fehórtó-B, a rúzsai temetőkből említhetünk.

3 Külön figyelmet érdemel a 3. sír, egyébként teljesen általános megjelenésű öntött indás garnitúrája. A trapéz alakú bronzcsat, az áttört és rombusz alakú lyukvódő veretek, a csüngős indadíszes övveretek, a laposindás kis- ós nagyszíjvógek a korszak jól Ismert darabjai. Amiért kivételezett figyelmet érdemel a garnitúra, az egy szerencsés véletlennek köszönhető. Ugyanis a mi éghajlati- ós talajviszonyaink között a szerves anyagok megmaradása esetleges és csak a szerencsés körülményeknek köszönhető. Az áttört nagyszíjvóg két lapja között egy falemezt találtunk. A falemezbetét alkalmazása a korai avar préselt vagy oldalpántra felforrasztott szíjvégek merevítósónél megszokott módszer. Ennek a betétnek az alkalmazása az egyébként törékeny, sérülékeny tárgyakat merevebbé, erősebbó tette, meghosszabbítva ezzel használati idejüket. Egy ilyen famerevítés teljesen feleslegessé válik akkor, amikor a trébelós helyett öntéssel készülnek a szíjvógek. Azonban a mestereknél még működhettek azok a régi szakmai reflexek, melyek szinte "kötelezővé" tették a két lemez közt a famerevítóst, függetlenül attól, hogy van-e vagy nincs funkcionális értelme. A 3. sír övét tehát egy olyan mester készítette, aki korábban alkalmazta a fabetéteket a préselt szíjvégek készítésekor, majd később, az új igények elterjedése idején - mivel a "vérében" volt a gyakorlat egy öntött nagyszíjvégnél is ezt a módszert alkalmazta. Mindez arra utal, hogy garnitúránk egyike a legkorábbi öntött öveknek. Ismét arra az átmeneti korszakra utal, melyre fülkesírunk is keltezhető. Immáron csak egyetlen problémára kell reagálnunk. A tovagyűrűző laposindás díszítésmódot a szakirodalom nem tartja a legkorábbi szíjvégek sajátjának, inkább a korszak klasszikus periódusának, illetve végének jellegzetes jegyekónt tartja számon.

36 Tehát a készítés technikája és a díszítő motívum között ellentmondás látszik feszülni. Ez azonban feloldható egy másik lelet figyelembevételével. Jászapátin a Nagyállás úti temető 158. sírjából egy olyan nagyszíjvóg került felszínre, melyen tovagyűrűző laposindás díszítés volt. A szíjvóg azonban nem öntéssel készült, hanem két lemezből, melyet egy oldalpántra forrasztottak. Pontosan ugyanúgy, mint a 33. sír nagyszíjvógónól. A vele egy sírban található kisszíjvóg préselt ós indadíszes, a veretek kerek rozetták. Ez az adat, s persze ennek analógiái arra mutatnak, hogy már a legkorábbi indadíszes garnitúrákon is megtalálható a laposindás tovagyűrűző indadísz, tehát helyreállt az egység a 3. sír nagyszíjvégónek készítési technikája ós motívuma között. A griffes-lndás korszak vége felé mutat a 18. sír garnitúrája. Horváth Tibor alapműve óta

37 "nagyszentmiklósi körnek" nevezett díszítési mód vósett-poncolt mintakincse díszíti a véreteket. A garnitúra nagyszíjvóge két lapból áll, oldalán vésett-poncolt díszítéssel, övforgója sima, csakúgy mint bujtatója, s vascsattal zárult. Kiszszíjvógeik áttörtek ós pikkelymintás díszítósűek. Az öv különlegessége egybeöntött övdíszeiben van. Ezek pontos analógiáit mi nem ismerjük. Néhány távoli párhuzamát azonban megtaláltuk. Egybeöntött volt, ám nem vósett-poncolt díszítésű a zsólyi temető 363. sírjának garnitúrája, hasonló övforgóval ós vascsattal. Egybeöntött ós vósett-poncolt díszítésű a Komárom-Hajógyár 1. ós 76. sírjának veretei. Ezek azonban nem férfiövhöz, hanem lószerszám szíjazatához tartoztak.

38 Ugyancsak a legfiatalabb garnitúrákon tűnik fel az egybeöntött, díszítés nélküli karikás veret. Jó megfelelője van a Kereki-Homokbánya 22. sírjában. Garnitúráink elemzése jól kijelöli a temető használatának időhatárait, melyeket a VII. század harmadik harmadától a IX. század első évtizedéig számíthatunk. Egyéb mellékletek A lovas és öves sírok mellett alig van bizonyosan férfiként meghatározható sír. Mindössze három ilyen van. A 26. sírban a két vascsat mellett egy vaskés volt. A 16-ban a lemezes testű vascsat mellett még egy vascsat, talán egy kerek "övdísz" (?) ós egy vasár került elő. Szinte teljesen ugyanilyen mellékletegyüttese van a 24. sírnak, azzal az eltéréssel, hogy a bizonytalan övdísz helyett a tűzgyújtó készség (csiholó és 204