Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Madaras László: Avar temetőrészlet Öcsöd határában

egyenes talpú, hurkos fülű. A bal oldali mellett találtuk meg a nagyméretű hevedercsatot. A ló szájában zabla nem volt. A férfi-ló közös, de egymással ellentétes tájolásban sírba fektetése az avar korban a lovastemetkezések leggyakoribb, általánosnak is mondható formája. Analógiáinak felsorolása éppen ezért teljesen felesleges. A lovastemetkezések és a szerszámzat vizsgálata mostanság a kutatók figyelmének középpontjába került. Véleményt nyilvánított a kérdésben Bóna István, Rózner Gyula, Szentpóteri József-Költő László, Trugly Sándor, Pásztor Adrienn és még mások is. Női lovassírokat közölt Zlata Cilinska, míg Garam Éva több cikkben is foglalkozott a tiszafüredi nagy temető kapcsán a korszak lovastemetkezéseivel és a lószerszám elemeinek rekonstrukciójával.

31 Kutatásaik kapcsán világossá vált, hogy a VIII. század végén általánossá váltak az öntött, nagyméretű, sokszor berakással is díszített nagy falerák, vagy az un. karéjos lószerszámdíszek. Ugyanilyen korúnak tűnnek a "Bocsi lelet és köréhez" tartozó állat alakú lószerszámdíszek is.

32 A korszak első felének lószerszámdíszeiről az Alföld középső és déli területein tájékozódtunk. Az általunk ismert lovassírok szíjazatát háromféleképpen díszítik. Ezek közül kettő Öcsödön is megvan. A 3. sírban (ez a sírrajzon is jól látható 1. ábra) a koponya környékén, a hátsó ós mellső lábak csontjain kerültek elő a téglalap alakú préselt lószerszámdíszek, mintegy 18-20 darab. Feltűnően hasonló példányokat ismerünk a Szentes környéki temetőkből (Kaján 330., 407. Nagyhegy 1928/6., 1934/10., 1934/31., 1934/32.). A jó analógiák sora ezzel azután nagyjából le is zárult. Talán nem korai kimondanunk azt, hogy az Alföld középső területén egyfajta szíjazatdíszítés körvonalai bontakoznak ki. Ha megnézzük a sírok mellékleteit, akkor a griffes-indás garnitúrák egészen korai változatai (Öcsöd, Nagyhegy) mellett a nagyhegyi 1934/10. sír négyzet alakú lemezvereteit említjük meg (az övveretek közepén rovátkolt drótfoglalatban sötétkék üveggyöngy van). Feltűnő az, hogy a lovassírokban oly gazdag szlovákiai temetőkben egy alkalommal sem fordulnak elő hasonlóan díszített szíjazatok. Talán ez is érv lehet amellett, hogy itt egy regionális díszítésmód VIII. század első harmadában történő előfordulását ismerhettük fel. Nem így van ez a második díszítési változatnál. Ennél a lóváz különböző pontjain (nyilván a szíjak találkozásainál) gyakran szimmetrikusan kerültek elő a nagyméretű vékony bronzlemez vagy vaskorongok. Öcsödön a 32. sír szíjazatát díszítették ilyenek (lásd a fülkesír ismertetésénél). Ezeknek a korongoknak az analógiái az egész birodalomban megtalálhatók. Kísérőmellékleteik alapján azt mondhatjuk, hogy a VIII. század folyamán mindvégig használatban vannak. A harmadik - s talán a leginkább elterjedt változat az, amikor semmiféle fómdísz nincs a szíjazaton. Ennek meglétét a funkcionális helyen előkerülő zabla és kengyelek igazolják. A három alapváltozat sok-sok lehetséges megjelenési formáját bemutató rekonstrukciósorozat a Tiszafüred-majoroshalmi temető megfigyelései alapján Garam Éva munkája, melyet aligha lehet túlszárnyalni. Éppen ezért elégségesnek látszik ezt meghivatkozni, ezzel mintegy felmentve magunkat a további analógiák felsorolásától. Állattemetkezések A 3. ós a 33. sírban (mindkettő gazdag mellókletű férfi) egy-egy teljes birkaváz került elő. A teljes állat eltemetésének szokását élesen el kell választani az ételmelléklet adásának szokásától. Mivel csupán egy kicsiny temetőrószt tártunk ezidáig fel, nem tudhatjuk, hogy a teljes birka eltemetése mellett a teljes szarvasmarha eltemetését gyakorolták-e a közösség lakói. Csupán feltételezhetjük, hogy miután egy egységes gondolati rendszer alapján helyezik a sírokba az egész állatokat, a szarvasmarha ugyanúgy megtalálható lesz a későbbiekben, mint a birka.

33 A férfi sírok leletei Övgarnitúrák Négy sírban tártunk fel véretekkel díszített övet (3., 18., 32., 33.). A 32. sír (fülkesír) övéről már az előzőekben írtunk. A 33. sír öve a kései lemezes garnitúrák közé tartozik. A lemezből kivágott négyzet alakú övveretek mellett lant alakú, beütögetett pontokkal díszített bronzcsatja, visszapödrődő végű övbujtatója és vékony oldalpántra felforrasztott két lemezből álló díszítetlen nagyszíjvége volt. Ez az övtípus a VII. század harmadik harmadának és a Vili. század első évtizedeinek jellegzetes öve, melynek analógiáit szinte minden hasonló korú temetőben megtaláljuk. Osztjuk Bóna István véleményét, amely így szól: "Ami az egyes leleteket illeti, ma már tudjuk, hogy az avar korszaknak gyakorlatilag nincs olyan tárgyi produktuma, amely a korai ós kései településterület bármely pontján elő ne ke203