Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Madaras László: Avar temetőrészlet Öcsöd határában
megfigyelést az ásató. Ezekben az években azonban már nem út melletti árokban, hanem a sík szántóföldön dolgoztak. Látván az ellentmondásokat és azt, hogy Széllé Zsigmond megfigyelései nem köthetők konkrét sírhoz, vagy sírokhoz, adatát legalábbis igen bizonytalannak minősíthetjük. Jelen tudásunk szerint a Dunántúlon a modern ásatások során fülkesír nem került elő, ugyancsak nincsenek fülkesírok sem a Kisalföldön, sem a Bécsi medencében, sem pedig Szlovákiában. 17 Ugyancsak hiányzik ez a temetkezési szokás olyan kitűnően megkutatott megyéből, mint Bács-Kiskun, de az Alföld északkeleti tájairól sem ismerünk hasonló jelenséget. 18 Itt említjük meg, hogy kollegáink szívességéből azt viszont tudjuk, hogy előkerült két padmalyos sír Bács-Kiskunban. Az egyik - egy gyermeksír - a kunpeszéri temető korai részéből került elő, a másikat pedig Kőhegyi Mihály tárta fel Hajós-Cifrahegyen. 19 A két adat azt igazolja, hogy a halott fokozott védelmének igénye az Avar Birodalom különböző területein, és fennállásának különböző időpontjában (ez persze különböző etnikumokat is jelenthet) jelen van, mégsem minden esetben alkalmazzák erre a fülkesírt. A fentiekből mi azt a következtetést vonjuk le, hogy bár a fülkesíros lelőhelyek száma Csallány Dezső alapművének megjelenése óta jelentősen bővült, de még mindig igaz az a megfigyelés, hogy a Birodalomnak csupán egy jól körülhatárolható részén gyakorolják ezt a temetkezési szokást. A sír leletei a) A lósír leletei A lovat teljes szerszámzattal helyezték a sírba. Ehhez olyan oldalpálcás zabla tartozott, amely a Kárpát-medencében legkorábban a Tótipuszta-lgar kör megjelenésével terjedt el, 20 általánossá pedig a griffes-indás időszakban vált. Ugyanez mondható el az egyenes talpú kengyelekről is. A ló szerszámzatához a kengyelek, a zabla és nyilván a fanyereg mellett kerek vaskorongok tartoztak. A nyolc korong szimmetrikusan díszítette a szíjazatot, melyhez középen egy-egy nyitszeg rögzítette. Hasonló vas lószerszámdíszek jó néhány temetőben megtalálhatók. Ilyenek vannak Szentes-Kaján 33., 134., 276., 309. és 321. sírjában, a tiszafüredi 110., 271. és 1129, a csókái 11., az érsekújvári 22. és 252., a zsitvatői 5. ós 10., Komárom Várad! utca 1. sírjában. Az analógiák tovább szaporíthatok, különösen ha a vékony bronzlemezből készült korong alakú lószerszámdíszeket is figyelembe vesszük (ezek nem tévesztendők össze a korszak legvégének díszített nagy faleráival. Lásd: pl. Szentpéteri József: Késő avar kori lovas temetkezések Vörsön. MFMÉ. 1984/85-2. pp. 265-276.) A férfi viseletének legjellegzetesebb darabja a veretes öv, kitűnően beilleszthető a griffes-indás garnitúrák sorába. Párhuzamait két irányban találjuk meg. Szinte teljesen hasonló együttest ismerünk a kemecsei temető 7. sírjából griffes nagyszíjvéggel, a kékesdi temető 137. sírjából a miénkkel teljesen megegyező indadíszes nagyszíjvéggel, trapéz alakú keretű, lemezes testű csattal, valamint három öntött kisszíjvéggel. Áttört sakktáblamintás nagyszíjvége és három "S" alakú indadíszes kisszíjvége van az övnek az Üllő II. temető 94. sírjában. Négy-négy áttört levéllel díszítették a Cataj-i 119. sír vereteit. Öntött indadíszes nagyszíjvég, csuklós bronzcsat, öntött kisszíjvég volt a Gátéri 192. sírban. 21 Hasonló négyzet alakú és díszítésű veretek azonban nemcsak öntött technikával készültek. Teljesen hasonló kompozíciójú övdíszek voltak préselt bronzlemezből a káptalantóti 15. sírban, a zsélyi 371., Jászapáti-Nagyállás ut 67., a PilismarótÖrögek dűlő 68. vagy a Tiszafüred-Majoroshalom 991. sírjaiban. 22 A zsélyi sírban a késő avarkor új támadó fegyvere, a szablya az egyik legfontosabb datáló lelet. A felsorolt analógiák, melyek száma mindkét irányban tovább növelhető, azt mutatják, hogy fülkesírunk halottjának öve akkor készült, amikor ezek a motívumok mind préselt, mind pedig öntött technikával készített öndíszeken megtalálhatók voltak, ez az az átmeneti időszak, melynek végén a VIII. századi griffes-indás kultúra a maga teljességében pompázik előttünk. A sírból előkerült fegyver - egy harci csákány - az avar temetők sokaságában megtalálható. Azokból a temetőkből említünk néhányat, melyekben az öv analógiái is megvannak. Hasonló csákányok nagy számmal Zsélyen, Érsekújváron, Zsitvaton, Cataj-ban. 23 A korszak általánosan használt fegyvere ez. A feltárt temetőrész 33 sírja közül ez az egyetlen fegyverrel eltemetett férfi, noha további lovas és öves sírokat is találtunk. Ezen azonban nem kell különösebben csodálkozni, hiszen a közelben lévő olyan nagy temetőben is, mint pl. a Szentes-kajáni, egy szablya és három vasfokos a teljes fegyvertár. De nem jobb a helyzet a Szentes-nagyhegyi temető közel 250 sírja esetében sem. Mindössze egy erősen töredékes kard 201
