Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Madaras László: Avar temetőrészlet Öcsöd határában

küdt, szintén a koporsón kívül. A fórfiváz teljesen elporladt, csupán néhány csont maradt in situ. A koponyát a temetéskor jobb oldalra fordították. Mellékletek: Lant alakú bronzcsat vaspecekkel és paizs alakú vas csatlappal (1) - a bal medencében. Vas övbujtató (2) - a bal alkarcsont felső harmadában, az alkarcsonton keresztben. Négy darab négyzet alakú bronz övveret, négy-négy nyltszeggel. A vas alapon ezüstlemez borítás volt (3) - szinte egyvonalban az elporladt medencecsontok helyén. Két lapból álló ezüst lemezes nagyszíjvég. A két lemez egy oldalpántra volt felforrasztva, felső végén két nyitszeggel ós egy bordázott pánttal (4) - a bal felkarcsont felső harmadának belső oldalán. Egyélű, egyenes vaskés a tok és a nyél famaradványával (5) - a jobb alkarcsont mellett. Kézi korongon készült, kissé kihajló peremű, tojásdad testű barnásszürke edény (6) - a koporsón kívül a koponya felőli sírvógen. Három ácskapocs alakú koporsókapocs (7) - a kettő a koporsó koponya felőli végéről, egy pedig a láb felőli részről. Teljes birkaváz - a koporsón kívül a sírgödör koponya felőli végéből. Temetkezési szokások és a leletek ismertetése 1. A sírgödör Temetőnkben a sírok egy kivétellel egyszerű aknasírok. A lekerekített sarkú, téglalap alakú, különböző mélységű gödröket a halottak testmagasságának megfelelően ásták meg. A sírok viszonylag sűrűn, egymás mellett voltak, s ha egyáltalán ilyen csekély sírszám mellett lehet és érdemes ilyet mondani, talán sorokba rendezve, követve a magaspart nyugat-keleti vonulatát. A legsekélyebben a gyermek-, míg a legmélyebben a felnőtt férfiak lovassírjai. A fülkesírt leszámítva - ezt külön fogom elemezni - 166 centiméter a legnagyobb mért mélység (33. sír). Átlagosan 80-100 cm között mozognak az adatok, ez azonban senkit ne tévesszen meg, mert mintegy 60-70 centiméter humuszt erőgéppel "letoltunk" a feltárási területről, tehát a két métert megközelítő, illetve meghaladó sírmélységek lehettek eredetileg. Négy sír sarkaiban (8., 11., 14., 18.) a korszakból jól ismert beásásokat (kis gödröcskék) figyelhettünk meg. Ezekről legutóbb Wicker Erika írt.

6 Ő is - miképpen más kutatók korábban - a koporsóhoz kötötte ezek funkcióját. Keletkezésüket azonban nem beásásokkal, hanem a koporsó lábainak, illetve a koporsófenéken túlnyúló rövidebb oldaldeszkák talajba történő benyomódásával, majd korhadásával magyarázta: "A sírok sarkaiban lévő lyukakra ilyenformán az eddigiektől eltérő magyarázat is adható. Véleményünk szerint nem "lemélyítések" ós nem is "beásások, hanem egészen egyszerűen a lábon álló koporsóláda lábainak elkorhadt maradványai, s úgy keletkeztek, hogy a sima aljú sírfenékre állított koporsó lábait a halott, a láda és a sírföld együttes, s nem csekély súlya a sírfenók földjébe nyomta."

7 Ez az igen szellemes, ám nem túl meggyőző magyarázat több ponton is ellentmond mind a saját, mind pedig kollégáink ásatási megfigyeléseinek. A Jászapáti-Nagyállás úti temetőnkben egyébként máshol is, sőt agyagban - több tucat hasonló beásást figyeltünk meg és bontottunk ki. Ezek alakja, formája teljesen különböző, de sohasem szabályos négyszög. Márpedig aligha lehet kétségünk afelől, hogy egy koporsónak, amennyiben lába van, akkor az valamilyen szabályos alakzat (négyzet, téglalap, esetleg nagy képzelőerővel még akár ovális vagy kerek) kellett hogy legyen. Ha ez belenyomódik a földbe, akkor egy szabályos alakzat keletkezik, pontosan úgy, mint bármely régészeti kor bármely megtalált cölöplyuka. Önellentmondás és régészeti abszurd Wicker Erikának az a magyarázata, hogy a fakorhadék egy szabálytalan alakzatban színezné el a környezetét, akkor amikor az oldaldeszkák szabályos vékony csíkban figyelhetők meg. Jó néhány olyan esetet is megfigyeltünk, amikor a gödröcskék a sírgödör - és nem a koporsó - vonalán kívül is folytatódik, magyarán a gödör oldalfalába is beleválytak a sírásók (Öcsödön ilyen pl. a 11. sír). Egyébiránt nagyon izgalmas kérdéseket vet fel az a gondolat, hogy vajon használatban lévő ládákba temetkeztek-e avarjaink, vagy pedig e célra a haláleset után készítettek koporsókat? Wicker Erika úgy véli - megítélésünk szerint igen helyesen -, hogy minden valószínűség szerint a halál beállta után koporsót készítenek a halottnak, mert mint írja: "A néprajzi párhuzamok arra engednek következtetni, hogy a temetésre készült famunkák (koporsó, fejfa) általában a haláleset beállta után, a temetés idejéig készülnek el, s erre a célra mindig tartottak a háznál faanyagot... Nem valószínű ugyanis, hogy a haláleset pillanatában éppen kéznél volt egy megfelelő nagyságú, bútorként használt ácsolt láda, sőt olykor kettő, hiszen kettős felnőttsírunk két halottját a sírfenék tanulsága szerint egyforma nagyságú külön koporsóban temették el."

8 194