Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szentpéteri József: Az avar kori hadsereg legfelsőbb vezető rétege a régészeti források tükrében

Csallóközben ós a Szlovák-alföldön megtelepedett avarság hagyatéka is a lakosság erőteljes tagozódását mutatja. A nagy létszámú közösségek többségében egyenlő rangú harcosok voltak: Holiare/Alsógelléren egyetlen arany-ezüst veretes övű baltás (!) férfi volt (68. sír: 275), szemben a bronzveretes felszerelésű kardosbaltás lovasokkal. A Vág-Duna torkolatánál a késő avar kor egyik regionális központja lokalizálható (Komarno-1, 3, 6, 8 /Révkomárom: 370, 372, 374, 376). A "nemesi középréteg" gazdag lovas temetkezéseinél ebben a centrumban már nem feltétlenül mellékeltek fegyvert a sírba.

23 A korabeli katonai elithez tartozó lovasok sírjait találták a Radvan nad Dunajom-Zitavská Ton/Dunaradvány-Zsitvatő lelőhelyen (547). Már a késő avar korszak kezdetén arany felszerelésű, préselt lószerszám- és övveretes, lándzsás harcosok vezették e közösséget (3, XXIV. sír). A későbbi nemzedékek aranyozott bronzveretes öves vezetőinek a lándzsa mellett nyílvessző járt (X. és XXVI. sír), illetve szablya-balta-nyílvesszőből álló fegyverzettel búcsúztatták (XXXI. sír). Mindegyikőjük lovának homlokán aranyozott csótár díszlett. Csak két esetben fordult elő, hogy aranyveretes lószerszámhoz alacsonyabb rangra utaló méltóságjelvény, bronzveretes öv társult (A. sír - szablyával, VIII. sír - baltával és nyílvesszővel). Északnyugati irányban a Duna menti átjáró biztosította a fő közlekedési útvonalat. Devinská Nova Ves/Dévényújfalu avar kori közösségében - a mellékleteik szerint - minden harmadik férfi fegyverforgató és/vagy lovas volt. Szembeötlő az is, hogy e fontos határőrtelep tisztikarának méltóságjelvényei egyetlen esetben sem voltak egységesek: aranyozott kantárzathoz bronzveretes öv társult (172, 760. és 842. sír), aranydíszes derékövhöz bronz lószerszámveretek (524. sír) járultak. A Bécsi-medence a késő avar birodalom "militarizált nyugati határvidékét" alkotta.

24 A WienXIII. Unter St. Veit-i lelőhelyen (768) arany és bronz fegyveröves, szablyás harcosok nyugodtak. A Wien-Liesing-i sírmező (770) is "felemás" rangjelzőivel jellemezhető: a késő avar korszak kezdetén egy arany fülbevalós, préselt arany öves gyermek (8. sír) bronz kantárdíszes paripát kapott, míg a kardos-szablyás, íjjal-nyíllal felszerelt, aranyozott kantárdíszes lovasok - egy ezüstöves kivételével - bronzveretes fegyverövet viseltek. Az avar kaganátus egyik délkeleti központja Szentes-Nagyhegy (652) vidékén volt, vezetőjét (3/1934. sír) aranyos viseletben búcsúztatták: aranyozott lószerszám- és övveretekkel, illetve varkocsszorítóval, arany fülbevalókkal. A korabeli Tiszántúl ma még közöletlen, kiemelkedő jelentőségű lelőhelye a Balmazújváros-Hortobágy-Árkus (47) környékén feltárt gazdag sírmező.

25 Joggal feltételezik, hogy az e helyen temetkező fegyveres arisztokrácia a kagánnal szembehelyezkedő jugurrus kíséretéhez tartozhatott.

26 A késő avar kor legvégén - talán már a közvetlen avar fennhatóság idején túl és területén is kívül élő - blatnicai lovas vezér (70) jó például szolgál arra, hogy a különböző beiktatási jelvények (avar díszöv, Karoling stílusú lószerszámveretek és kardszerelékek) értelmezése még sokáig gondot okoz a szaktudománynak. Végső következtetésként megállapítható, hogy az avar kori társadalomnak csupán kis hányadát képező fegyvermellékletes személyek önmagukban is erősen differenciált csoportot alkottak. Vezető részük, a katonai arisztokrácia viszonylag kislétszámú kíséretével a népesség egészétől elszakadt elitréteget testesített meg (leletegyütteseiket Id. az 1-5. táblázaton). Belső csatározásaik, széthúzó politikájuk végül is az avar birodalom hanyatlásához vezetett. Az avar kori vegyes etnikumú népesség többsége azonban - túlélve a IX. századi megrázkódtatásokat - minden jel szerint asszimilálódott

27 a Kárpát-medencében új hont foglaló magyarság sorai közé.

28 169